Amikor a mai televíziósok történelmi témákat feldolgozó stábja a szebb napokat megélt csepeli üzemek maradványi között forgatott, munkással nem sok helyen találkozott. A lenagyobb élet a bunkerekben van, ahol rockzenekarok próbálnak a vastag falak között. Pedig évtizedekig az egyik legsikeresebb gyár volt. A riportban megkérdezték: vajon valóban tettek-e zsíroskenyeret a Lenin-szobor kezébe a tiltakozó csepeli munkások?
Az RTL a XXI. század című sorozatában az egykori Csepel Művekkel és a gyártelep mai helyzetével foglalkozott. A 25 perces éjszakai műsor ismert csepeli személyiségeket szóltatott meg a filmben. A TELJES RIPORT ITT NÉZHETŐ MEG
Az RTL műsorkészítői így ajánlották a nézők figyelmébe a műsort:
Gyártottak autót, teherautót, lóval vontatható mozgó konyhát, tábori sütőt, háztartási és mezőgazdasági eszközöket, működött itt és acél- és vasöntöde is az elmúlt 130 évben, de az ipari sikertörténet alfája a konzerv és a lőszer volt. A csepeli gyárban dolgozni azonban korántsem volt veszélytelen, a háborúk alatt pedig sokan fillérekért kockáztatták az életüket. Később stratégiai jelentőségénél fogva kiemelt figyelmet és bizonyos kiváltságokat is kapott a Csepel Művek több tízezer dolgozója, akiket többek között Hruscsov, Brezsnyev és Gorbacsov is meglátogatott. De vajon valóban tettek-e zsíros kenyeret tettek Lenin-szobor kezébe a tiltakozó csepeli munkások?
Amikor létrejött a gyár, akkor
csak 25 alkalmazottja volt. Amikor a legnagyobb kapacitással termelt, több mint 30 ezren dolgoztak ott. A kettő között több évtized telt el, virágzott a Horthy-korszakban és Kádárék is büszkén mutatták meg, ha fontos vendég jött Keletről (a szovjet pártfőtitkárok mellett még Jurij Garain is meglátogatta a munkásokat). Gyártottak autót, motort, repülőt, konzerveket és rengeteg lőszert, az ott dolgozó munkásoknak épült sok lakás, kórház, művelődési ház, iskola, óvoda, és annak, aki belépett a gyár kapuin, mindent be tudott szerezni.
A Csepel Művek város volt a városban.
Amikor a XXI. század stábja a szebb napokat megélt üzemek maradványi között forgatott, munkással nem sok helyen találkozott. A csarnokok többsége pusztul, üresen áll. A lenagyobb élet a bunkerekben van, ahol rockzenekarok próbálnak a vastag falak között. Pedig évtizedekig az egyik legsikeresebb gyár volt, hatalmas állami megrendeléseket kapott már az első világháború idején, több tízmillió darab lőszert gyártottak itt, nem véletlen, hogy a második világháború idején az amerikai bombázók egyik legfontosabb célpontja volt.
1945 után, a Rákosi-rendszer erőltetett iparosításában stratégia szerep jutott az 1950 és 1956 között a nép szeretett vezérének a nevét viselő gyárnak. A Csepel kerékpár – volt olyan év, amikor több mint 300 ezer darab –, vagy a Pannónia motorok mind itt készültek, de gyártottak teherautót és varrógépet is.
A Csepel Műveknek volt saját kikötője, sőt hatvan kilométer hosszan vasúti síneket is fektettek a könnyebb szállítás érdekében, közvetlen kapcsolat volt az országos hálózat és a Csepel Művek között.
Kerekes Borbála filmjéből még többet megtudhatnak a bunkerrendszerről és a Csepel Művekben dolgozók számára épített lakásokról.
Forrás: RTL - XXI. Század
A TELJES RIPORT ITT NÉZHETŐ MEG
