Orbán visszahúzódott biztosabbnak tekintett szavazóbázisába, szembeállítva őket a városi Magyarországgal, ahol a gyerekeik élnek. Akik természetesen nem értékesebbek vagy okosabbak a falusiaknál, de óhatatlanul több tájékozódási és iskolázási lehetőségük van, jobban eléri őket a modernizáció és a világiasodás szele. Kikacsintgatnak a Fidesz egyenvilágnézetéből.
Kicsit aggódtam, de már megnyugodtam.
Nem voltam benne biztos, nem minősülök-e alapvető jelentőségű vállalkozásnak. Elvégre önmagam számára alapvető jelentőségem van, és vállalkozni is szoktam mindenfélére, ha nem is üzleti értelemben. Na de ki mondta, hogy miniszterelnökünket csak az üzlet érdekelné? Szerintem pl. a hatalom sokkal jobban. Az üzlet mások reszortja a családban.
Az utolsó napokig úgy nézett ki, hogy aki alapvető jelentőségű vállalkozó, annak annyi. Az állam
azt csinál vele, amit akar. Ez az egyszerű állampolgárokkal eddig is így volt, de most a cégekre is kiterjesztették volna. Tulajdonosaikat kötelezhették eladásra, vállalati öncsonkításra, kuncsaftjaik átadására, irányítókat ültethettek volna a nyakukba. Úgy kell nekik, az ilyen SPAR-féléknek (bár a SPAR mellett szerintem az RTL-t is kipécézték), minek kellett alapvető jelentőségűként pöffeszkedniük? Lettek volna szerények, mint az ibolya, vagy az ibolyánál is ibolyábbak, hogy sötétben se árulja el őket az illatuk a kormányfő nagy étvágyú siserahadának.
De úgy hírlik, elhárult a veszély. Túl nagy cégek (külföldiek is) rágtak be, amelyek nélkül lebénul a magyar gazdaság. A törvénytervezetből kikerült az „alapvető jelentőségű…” passzus. Bár van szakértő, aki szerint máshová meg félig visszadugták, de villogni egyelőre nem nagyon mernek vele.
Szóval maradhatok alapvető jelentőségű. Most már csak arra kell vigyáznom, nehogy a szuverenitásvédelemmel ütközzem valahogy. Ha szembejön a szuverenitás, isten ments, hogy a lábára lépjek vagy csúnyán nézzek rá. (Az a baj, ha szembejön is, nem lehet könnyen felismerni. Én pl. soha nem nézném Putyintól függetlennek a magyar kormányt, de kiderült, hogy soha ilyen szuverének még nem voltunk.) Ha pechemre elrontom, akkor tőlem védi majd a szuverenitást a hatóság. Az még rosszabb, mint az alapvető jelentőségűek fölött majdnem pallosjogot nyert versenyhivatal.
Az az egy nyugtat meg, hogy a miniszterelnök most nem figyel rám igazán. Ő a silóban tartózkodik. Vagy a szigeten, ezt még tisztázni kell. Mert a zártkörű kampánynyitóját a silóban tartotta, pontosabban magtárban, a megbízható hívek ott gyűltek össze, előre nem hírelve. Magukban. Illetve magokban.
A siló azért jutott eszembe, mert volt egy ilyen című sci-fi tévésorozat, amelyben a vezető egy elzárt silóban tartja híveit, mondván, a szabad világ odakint veszélyes és élhetetlen. A mi kormányfőnk a silóban megígérte az oda beeresztetteknek, hogy ha „fegyvert adnak a kezébe” (értsd: hatalmat kap), akkor − mint magát jellemzi − „lövök én mindenre, ami mozog, meg suhintok oda, ahova kell, de csak akkor, ha van a kezemben eszköz”.
Ez tényleg roppant megnyugtató. Bár nem is annyira, mert egy magtárban nem ajánlatos lövöldözni, még eltalál valakit, vagy belelő egy zsákba, és kifolyik a gabona. Talán elég volna csak suhintani, szerintem attól is megijed az ellen, mármint azok ott Brüsszelben, akik a magyar gazdákat tönkre akarják tenni. Mert azt akarják, az a sok agrártámogatás csak álcázásul érkezett hozzánk.
Viszont felmerült a sziget is, mint tartózkodási hely. Ez az, ami megzavar egy kicsit. Akkor most siló (magtár) vagy sziget? Baj esetére mégiscsak kellene tudnunk, éppen hol a miniszterelnök. (Esküszöm, én csak végső esetben zavarnám, ki szereti, ha lövöldözés vagy suhintás közben elterelik a figyelmét!) Egy másik rendezvényt, a világ jobboldali ultráinak budapesti találkozóját, az ún. CPAC-et azzal nyitotta meg, hogy „miközben egész Európát elöntötte a progresszív liberális óceán, itt megmaradt egy konzervatív sziget”. Itt élünk mi, magyarok. A szigeten. Vagy a silóban.
Azt hiszem, egy szigeten épült magtárról lehet szó. A jobbak az utóbbiban húzódnak össze, onnan semmiképpen sem sodródhatnak be az óceánba. Nekünk, többieknek csak a sziget silótlan részei jutnak. Bevallom, én szándékosan is a partközelbe merészkednék.
Valahogy szívesebben tennék pár tempót a progresszív liberális óceán hullámaiban, nem zavar sem a haladás, sem a szabadelvűség.
Elhiszem, jó a szigeten is. Oda nem engednek be „NGO-kat, gyanús szakértőket és szélfújta akadémikusokat”. Orbán megmondta a CPAC-en: azok többé nem mondhatják meg a tutit a politikusok helyett. Nekem viszont semmi különösebb bajom az NGO-kkal, a szakértőkkel és akadémikusokkal, némely politikussal annál több.
Tudom ám, miért kellett Orbánnak a pár száz lelkes szép kis faluban, melynek 70 százaléka Fidesz-szavazó, épp a magtárba mennie. Jelképes helyszínnek szánta, ahol „falusi miniszterelnökként” jellemezhette magát. Visszahúzódott biztosabbnak tekintett szavazóbázisába, szembeállítva őket a városi Magyarországgal, ahol a gyerekeik élnek. Akik természetesen nem értékesebbek vagy okosabbak a falusiaknál, de óhatatlanul több tájékozódási és iskolázási lehetőségük van, jobban eléri őket a modernizáció és a világiasodás szele. Kikacsintgatnak a Fidesz egyenvilágnézetéből.
Itt a régi-új mesterséges, nemzetmegosztó árok. A nemzeti eszme legharsányabb kisajátítójától.
Régen nagy tereken kampányolt. Most a silóban. A maga szigetén. Ott lődöz és suhintgat.
Forrás: Lendvai Ildikó (Népszava)
