"Csaknem négyszázezer adag koronavírus elleni vakcina végezte a szeméttelepen, összesen csaknem ötmillió euró értékben, ami a mostani árfolyam mellett kétmilliárd forint felé közelít. Nem nagy pénz, ennyiért egy komoly, megbízható és udvarképes hazafi le se hajol, de azért mégis...Szomorú dolgok ezek. Vigasztaljon minket az a tudat, hogy utána még rosszabb lesz."

Hiába ügyeskedett az Orbán-kormány, eszméletlen összeget buktak a vakcinabizniszen, írja a Propeller. A mondatból nem világlik ki ugyan, hogy vajon a kormány, mint végrehajtó hatalom gyakorlásának központi szerve bukott-e „eszméletlen összeget”, vagy a kormánytagok külön-külön (esetleg is-is), tehát az érző szívű honpolgár mindenképp aggódni kezd. Pláne, ha megtudja, hogy kormányunk a drága pénzért összevásárolt tengernyi vakcinából hat és fél millió adagnyit elajándékozott.

Ezt nem úgy kell értenünk, hogy ingyen döfte bele a saját alattvalóiba, hanem úgy, hogy

idegen országokat tett vele boldoggá, mármost egy ily áldozatkész, bőkezű, jótékony kabinet érdemli meg a legkevésbé, hogy szívjóságából fakadóan a későbbiek folyamán filléres gondjai támadjanak. Tegyük hozzá, hogy leggavallérosabban épp a legdrágább vakcinát osztogatta, vagyis a Sinopharmot, amely négyszer annyiba került, mint az orosz Szputnyik V, miközben a népszerűségük nagyjából azonosnak mondható.

Persze az elosztogatás még mindig racionálisabb és főképp humánusabb eljárás, mint behajítani a felesleget a sufniba, onnan pedig fokozatosan kihordani a kukába, mert ilyen is volt. Csaknem négyszázezer adag vakcina végezte a szeméttelepen, összesen csaknem ötmillió euró értékben, ami a mostani árfolyam mellett kétmilliárd forint felé közelít. Nem nagy pénz, ennyiért egy komoly, megbízható és udvarképes hazafi le se hajol, de azért mégis.

Viszont akad itten egy alig észrevehető apróság, jelesül az, hogy kormányzatunk a Sinopharmot megvehette volna közvetlenül Kínától is, méghozzá feleannyiért, ehelyett viszont beiktatott egy közvetítőcéget, amelynek egyedüli funkciója az volt, hogy a beszerzési árat a duplájára srófolja föl.

Danubia Pharma Kft.-nek hívják az illető vállalatot, amelynek tulajdonosi körét nem bamba képű szegénylegények alkotják ám, mint gondolnánk, minthogy egyetlen gazdája a Syntonite Med Zrt., amelyet viszont ötven-ötven százalékos részesedéssel a Fidenza Magántőkealap és a Grado Magántőkealap birtokol, márpedig a magántőkealapok legnagyobb előnye éppen abban áll, hogy a bennük elhelyezett vagyon mennyisége és gazdáinak a kiléte a nyilvánosság előtt rejtve marad. Jól is van ez így, hiszen a birtokosi kör összetételét az ügyvezető kendőzetlenül és sallangmentes egyszerűséggel vázolta föl. „A cég tulajdonosai magyar szakmai befektetők, akik a hazai egészségügy helyzetének javításában látják a jövőjük zálogát.” Ez annyira szép, hogy mi most legszívesebben elsírnánk magunkat, ám arra sajnos nincs időnk.

A Danubia Pharma Kft. alapítójaként a Vanuatun bejegyzett Batavia Investmentet tisztelhetjük. Vanuatu a Csendes-óceán délnyugati részén, Melanéziában, Új-Kaledóniától északkeletre, a Korall-tenger keleti szélén található adóparadicsom, amely jobb körökben megérdemelt népszerűségnek örvend; a Batavia Investmentről pedig azt kell tudnunk, hogy fölötte egy bizonyos Geoffrey Taylor, a világ egyik leghatalmasabb offshorekirálya diszponál, akinek a neve Oroszország grandiózus adócsalásai egyikénél is fölmerült. Másfelől viszont – ahogy a Propeller írja – a Danubia Pharma Kft. tulajdonosi hátterében Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter köréig vezetnek a szálak, ez a körülmény pedig az illető vállalkozás makulátlan erkölcsi tisztaságát igazolja, gyanakvásra tehát nincs semmi ok.

Annak ellenére sincs, hogy a cég fölöttébb látványosan tollasodik. Egyik évben 362 millió volt az árbevétele, a következőben pedig már 3,4 milliárd, ami nálunk nem igazán megszokott. Tiszta nyeresége több mint egymilliárd, rossznak ez se mondható. Tulajdonosai ebből egyetlen fillért ki nem vettek, lemondtak az osztalékról, pénzecskéjük azóta is csendben, lassacskán gyarapodik. Az mfor.hu evvel kapcsolatban azon töpreng, vajon egy cég, mely a korábbi években veszteségesen működött, hogyan lehetett képes arra, hogy egy kétmilliárdos beszerzést hitelfelvétel nélkül finanszírozzon. Erre mi két dolgot mondhatunk, egyik az, hogy finom ember mások anyagi helyzetével egyáltalán nem foglalkozik, sőt arról tudomást se vesz, a másik pedig az, hogy spórolni kell. A Danubia Pharma tavaly egy, azaz egyetlenegy alkalmazottat foglalkoztatott, és így sikerült az árbevételét megtízszereznie, ez a példa lebegjen a szemünk előtt, s a haza fényre derül.

Illetve talán mégse.

A helyzet ugyanis az, hogy a Danubia Pharma rövidesen megszűnik, beolvad a Syntonite Med Zrt.-be, melyet, ahogy erről föntebb már volt szó, ötven-ötven százalékos részesedéssel a Fidenza Magántőkealap és a Grado Magántőkealap birtokol. Volt tehát egy magyar cég, amelynek a pályája üstökösként ívelt a zenitig, avval riogatván a publikumot, hogy az összes csillagot lesöpri az égről, és mi lesz vele? Nyom nélkül tűnik el, mint a falusi suszteráj, amikor az utolsó csizmadia is visszaadja a lelkét az úrnak.

Szomorú dolgok ezek.

Vigasztaljon minket az a tudat, hogy utána még rosszabb lesz.

Forrás: VÁNCSA ISTVÁN (Élet és Irodalom)

Váncsa István Vanuatu magyar volt és magyar lesz című teljes publicisztikája kattintás után ITT OLVASHATÓ