Őfelsége ellenzéke jól teljesít, miközben néhány pedagógus a zebráknál állva demonstrál hetek óta. Jól öltözött ellenzéki politikusaink szolidárisan és finoman megnyomták dudáikat, mielőtt beálltak a parlament parkolójába. Ez így a végtelenségig folytatható, mert aligha lesz, aki elhiszi valaha is, hogy a sok szimuláció után igazi pályán is képesek lesznek játszani. Ki se tudnak szállni a szimulációs játék kényelmes foteljéből.

Ugyanazokban a napokban, amikor a szégyenteljes törvényt a pedagógusok státuszáról minden kétely nélkül nyomja le a torkunkon a rezsim és cinikusan hessegetik el a tiltakozókat, néhány jogi diplomával rendelkező személyt választottak meg rezsimszolgálatra. Onnan lehet tudni, hogy személyük figyelmet sem érdemel, hogy vállalták.

Azokban az időkben, amikor létezett alkotmánybíráskodás Magyarországon érdemes volt elemezni a jelöltek szakmai és emberi kvalitásait. Ma már azokkal sem érdemes foglalkozni, akik korábban súlyos jeleit mutatták annak, hogy egyikből sem rendelkeznek. Szóra sem érdemesek, teljesen mindegy, hogy kik foglalnak helyet a rezsim belső köreiben és szolgálatában. Az sem érdekes, hogy ki lesz miniszter egy olyan rendszerben, ahol a hatalom elvtelen kiszolgálásának képességére büszkék.

Ami azonban fontos lehet, az a rezsim ellenzékének magatartása. A zavarodottság kézzel fogható. Olybá tűnnek néha, mintha

fogalmuk sem lenne arról, hogy mivel állnak szemben. Amikor komolyan veszik a jelöltek meghallgatását beállnak bábozni a gazemberek közé. Szokásos ellenérv, hogy a parlamenti nyilvánosság mégis lehetőséget ad véleményük kifejtésére. Véleményük azonban minden kritikai élét elveszíti még a nem szavazattal is, mert a folyamatban való részvételük rendszerigazoló hatása elnyomja. Megdolgoznak fizetésükért és a rezsim részévé válnak.

A kollaboráció elkerülésének egyszerűek a szabályai, amennyiben valaki képes minimális kockázatvállalásra, ha már politikus akar lenni ebben az országban. A legfontosabb az lenne, hogy felismerjék a politikai rendszer természetét. Ehhez kellene igazítani magatartásukat. Egy demokratikus elkötelezettségű politikai szereplő antiparlamentáris, jogállamot szimuláló rezsimben nem áll be a szimulátorral játszani. Mérlegelni bárkinek az alkalmasságát és szavazni róla nem csak politikai vakság, hanem a teljes kudarc belátása. Még akkor is, ha nemlegesen szavaz – az esetleges pozitív szavazatok logikáját el se merem képzelni. Őfelsége ellenzéke jól teljesít, miközben néhány pedagógus a zebráknál állva demonstrál hetek óta. Jól öltözött ellenzéki politikusaink szolidárisan és finoman megnyomták dudáikat, mielőtt beálltak a parlament parkolójába.

Ez így a végtelenségig folytatható, mert aligha lesz, aki elhiszi valaha is, hogy a sok szimuláció után igazi pályán is képesek lesznek játszani. Ki se tudnak szállni a szimulációs játék kényelmes gamer-foteljéből.

Forrás: Fleck Zoltán (Szabadság Klub)