Egyelőre csak a kérdőjel biztos. Bízzunk benne, hogy a polgármester őszinte!  Figyeljük minden lépését! És ha úgy látjuk, hogy a változást csak mímelte, azonnal lépnünk kell! Nem vitatható, hogy váratlan tiltakozása  két  csepeli iskolaigazgató (intézményvezető) eltávolítása ellen szimpatikus gesztus. Sokak szerint azonban ez a cselekedete is beilleszthető abba a sorba, amelyikben  2024-es polgármesteri kampánya egyik fondorlatosan kimódolt trükkjét viszi véghez. Szóval, lehet-e...?

„De jó lenne!

Csepelen két iskolaigazgatót a fideszes hatalom eltávolított az intézményük éléről. (Tegnapelőtt az egyik visszatérhet az addig vezetett intézménybe, a másik nem. Indolklás nincs sem erre, sem arra.)

Ez egy igen megvetendő cselekedet, de nem törvénytelen! Ebben az országban 2010-óta a gazdasági társadalmi és politikai hatalommal való visszaélés mindennapos. Németh Szilárd pedig ezt még gőgös durvasággal is végzi! Most, Borbély Lénárd a csepeli polgárok, tanárok, szülők és diákok mellé állt és megadta az alaphangot Németh Szilárd bírálatára." – Ezzel kezdi bejegyzését közösségi oldalán Horváth Gyula, ellenzéki (DK-s) önkormányzati képviselő. Írását így folytatja:

„Borbély Lénárdnak igaza van! A polgármester nagyon helyesen cselekedett!

A baj csak akkor van, ha ezt a polgármesteri kiállást megpróbáljuk beilleszteni az ő 2010 óta végzett és rá, mint politikai vezetőre jellemzővé vált cselekedeteire. Sajnos a mostani viselkedése a különleges, mert az általános ugyanaz volt, mint amit Németh képviselt. Ebben az ügyben tanúsított magatartása igen erősen kilóg az eddigi álláspontjaitól.

2010 óta ugyanis Németh Szilárd nem egyedül volt ám kegyetlen!

2010-ben, amikor az akkori CSEVAK dolgozóit kitereltették az udvarra, őriztették őket, (mint Pinochet a chilei demokratákat) - majd lemásoltatták számítógépeik tartalmát, átvizsgáltatták személyes eszközeiket, kiforgatták ruházatukat - Borbélynak abban is főszerepe volt ám. Azután a polgármesteri hivatalban és az intézményekben végzett vérengzésként emlegetett kirúgás-sorozatban is Borbély Lénárd volt a végrehajtó. És úgy látszott, hogy egyáltalán nem terhes számára a feladat. Nem csak azt végezte, amivel Szilárd megbízta, hanem a kegyetlenségben túllicitálta az elvárásokat és azt élvezte, ha mennél nagyobb fájdalmakat okozhatott!

Mégis újra azt mondom, hogy Lénárdnak, az iskolaigazgatók melletti kiállásakor igaza van!

Úgy vélem, hogy nagy hibát követ el az, aki arra trenírozza magát, hogy „nem felejtünk”! Nem azzal van a baj, hogy nem felejtünk, mert emlékeznünk mindig kell!

Azzal van bajom, ha embereket skatulyáznak és nem hisznek a változásban, a megjavulásban!

Merjünk már örülni annak, hogy van egy ember, aki szembe mert szállni az önkénnyel, és ellent mert mondani a Fidesz-hatalom legbarbárabb dúvadjának, és átértékelve, változtatni akar régi hibáin (bűnein)!

Bízzunk abban, hogy még egy ilyen velejéig romlott egyéniség is képes a változásra, alkalmas a minőségi megújulásra! 2010-ben ő még egy felkészületlen, szűklátókörű a balhéban örömétlelő ifjonc volt! Azóta a sikert, az örömöt jónéhány pofon is követte! Megváltoztak a viszonyai, és már nem csak magáért felelős! Látja, hogy egy családapára, családanyára mért csapás az egész környezetét tönkreteszi. Azt is látja, hogy hiába csak egy embert bántott igazságtalanul, az összes többi örök ellenségévé vált!

Bízzunk benne, hogy Borbély Lénárd őszinte! A bizalom azonban nem jelentheti azt, hogy magára is hagyjuk. Figyeljük minden lépését! És ha úgy látjuk, hogy a változást csak mímelte, azonnal lépnünk kell! Nem vitatom, hogy ez a cselekedete is beilleszthető abba a sorba is, amikor Lénárd a polgármesteri kampánya egyik fondorlatosan kimókolt trükkjét viszi véghez. Ha így van, vége van! Akkor ez volt az utolsó esélye.

Forrás: Horváth Gyula közösségi (fb) oldala