Mit tehet az ellenzék, ha nem akar teljes mértékben a kormányoldal kedvére tenni, és valóban le akarja váltani a jelenlegi kormányt?
Mindenekelőtt olyan minimálisra csökkenti az ellenzéki oldalon belüli versengést, az egymásnak való – legalább nyilvános – beszólogatást, amilyenre csak lehetséges.
Az ellenzék egyébként rendkívül korlátozott erőforrásait a lehető legszorosabb együttműködésben használja fel és mozgósítja. Megnézi, hogy
melyek a mindenekelőtt vidéken nyerhető körzetek, vagyis ahol a legutóbbi megmérettetés óta 11 százaléknál kisebb volt a különbség a kormányoldal és az ellenzék között – amennyiben az előbbi nyert. Minden kiválasztott, nyerhetőnek tűnő körzetben a legszorosabb, közös együttműködést és kampányt folytatja az egyes pártokkal. Körzetekre szabott stratégiákat alkalmaz, annak tudatában, hogy vannak körzetek, ahol az ellenzéki győzelmet speciálisan valakinek a személye tette lehetővé, nem pedig annak párthovatartozása. És az ilyen sikeres embereket lehetőleg megtartja.
Azt, hogy egy párt valóban győzelmet akar, onnan tudjuk meg, hogy képes áldozatokat, alkalmasint nagyon fájdalmas áldozatokat hozni az együttműködésért. Ha beszólnak neki, nem szól vissza – például nem mond olyanokat, hogy „egy egyszázalékos párt képviselőjének a helyében nekem nem lenne olyan nagy a szám”. Ha egy-egy fájdalmas kompromisszum után dühöng a tagság, akkor tudatosítja bennük, hogy ez az ára a kormányváltásnak.
Vagyis nem az vágyik a legjobban a kormányváltásra, aki mondjuk a Fidesz és speciálisan Orbán Viktor minél kreatívabb és hevesebb gyalázásában úgymond „győz” a Facebookon.
Mindez csupán szájkarate. A híveknek szól, akik amúgy is elmennének szavazni. Hanem az, aki tettekkel képes bizonyítani a kormányváltás iránti elkötelezettségét, nevezetesen, képes olyan áldozatokat hozni a minél hatékonyabb együttműködésért, hogy attól neki magának is csikorognak a fogai, a tagsága pedig egyenesen tombol – de higgadtan, érvelve, mégis képes meggyőzni a tagságot a kompromisszumok, az áldozatok szükségességéről.
Röviden, az ellenzék azon pártjai és erői képviselik a leghitelesebben a kormányváltás vágyát és szándékát, amelyek időről-időre tanúbizonyságot tesznek arról, hogy saját szűkebb pártérdeküket is képesek alárendelni annak, hogy az ellenzék egységes, koherens erőként lépjen fel a választások alkalmával – és, tegyük hozzá, a választások között is. Egy ilyen rendkívül kiegyensúlyozatlan helyzetben, amelyben az ellenzéknek szó szerint minden egyes szavazat számít, nem látok más megoldást.
Forrás: Marosán Bence (Népszava)
A teljes cikk ITT OLVASHATÓ
