„Emlékszem a régi csepeli búcsúk jó hangulatára, amikor bizony nagyon védeni kellett a hátsónkat, hiszen a fiúk rendszeresen elfenekelték fakanállal a lányokat. Az elfenekelést nem sajnálom, de azt igen, hogy az akkori búcsúk hangulata már soha nem jön vissza…”

Hányatott sors jutott kerületünkben egy színes forgatagnak. Haladó és halódó hagyomány is volt Csepelen a Mária-napi búcsú. Húsz éve, a Csepel újság felelevenítette az ünnep zaklatott történetét, újjászületésének körülményeit, és képes beszámolót adott az 2003-as szeptember 6-7-i programról. Az akkori önkormányzati lapban Donnert Károly és Udvarhelyi Aandrás ezt írta:

„A hajdani, híres-neves csepeli búcsúk körhintás-lacipecsenyés-mutatványos forgataga a háború előtti években jellemző, közkedvelt színfoltja volt a „szigetország” életének. 1945 után aztán lassan elfelejtődött ez a szép hagyomány, részben az új ízlésvilágnak, az új szórakozási lehetőségeknek köszönhetően, részben a hozzá kötődő, s akkoriban nem jó szemmel nézett vallásos, egyházi vonatkozásai miatt. Kilenc évvel ezelőtt. 1994-ben a Csepeli Német Kisebbségi Önkormányzat keltette aztán életre, s tette

ismét színvonalas, gazdag programsorozattá a Mária-napi búcsú „intézményét”. Tőlük egy idő óta a kerületi önkormányzat vette át a stafétabotot, így a legutóbbi, szeptember 6–7-én a Csepel SC sporttelepén megrendezett „sokadalom” is az önkormányzat Oktatási és Sportágazat szakembereinek szervezőmunkáját dicséri.

Nagy volt a sokadalom és nagy volt a konkurencia, hiszen a több mint 800 négyzetméteres központi sátor színpadán szombaton és vasárnap is délelőtt 10 órától késő estig számos vonzó program csalogatta az embereket. Hatodikán elsőként a Kék Hold Gyermekszínház művészei (továbbá, „mint vendég”, egy Niki nevű talpraesett és csudaszép csepeli kislány) mutatták be Füles Mackó című előadásukat, melyet Andrejszki Tamás vidám bohócszáma, illetve a Maskara bábegyüttes „vásári komédiája” követett még délelőtt. S míg az apró- nép e színes műsorokat kísérte (nem lankadó) figyelemmel, addig a nagyobbak a Csepeli Civil Közösségek Tanácsa és a Csepeli Mozgássérültek Egyesülete közös sátrában, valamint az Avon cég standján tölthettek ki – ajándék reményében – hasznos, közkeletű tudnivalókat firtató kérdőíveket, vagy részt vehettek akár a Vöröskereszt által a tornateremben megszervezett véradáson is.

Kora délután aztán a Csepelen működő kisebbségi önkormányzatok zenekarai, illetve táncegyüttesei léptek színpadra, s bűvöltek el közönségüket több mint három- órás kavalkád keretében. A lassan hűvösre forduló délutánt a „2 HOT” együttes hölgycsapata igyekezett aztán mediterrán hangulatúvá varázsolni, majd ismét karaoke, később pedig az Inflagranti együttes élő koncertje következett.

A Mária-napi búcsú második napján is jó idő várta a kikapcsolódni vágyókat. Először a nagy sátorban a Fecsegő Tipegők című gyermek műsort néztem meg, aztán a Bűvész-show-t, majd a Holle anyó gyermekszínházi előadást. Jó volt nézni a csillogó szemű, lelkes picurkákat, ahogy együtt éltek a mesével, ami nekik még a valóság része.

– Mint tősgyökeres csepeli – veszi át a szót a Kossuth technikum magyar tanára –  emlékszem a régi csepeli búcsúk jó hangulatára, amikor bizony nagyon védeni kellett hátsónkat, hiszen a fiúk rendszeresen elfenekelték fakanállal a lányokat. Az elfenekelést nem sajnálom, de azt igen, hogy az akkori búcsúk hangulata már soha nem jön vissza.

Forrás: Donnert Károly és Udvarhelyi András (Csepel újság – 2003. szeptember 19.)

Képek: Mizik Zsuzsa fotóriporter, a volt Csepel újság munkatársa)