Dúró Dóra belejött a darálásba. A szélsőjobboldali parlamenti képviselő kezdeményezett, a magyar államigazgatás molnárjai pedig bebizonyították, tudnak azok a malmok gyorsan is őrölni, ha fontos ügyről van szó. És mi lehetne lényegesebb manapság, mint megmenteni gyermekeinket egy képsorozattól, amely a World Press Photo kiállításán látható a Magyar Nemzeti Múzeumban. Dúró Dóra tizenöt nap alatt elérte, amit akart. Vagy legalábbis így hiszi.
A politikus könyvdarálással kezdte a kultúra LMBTQ-talanítását, és örülhet a könyvesboltokban sorakozó fóliázott köteteknek is. Most a gyermekvédelminek nevezett, valójában homofób törvényre hivatkozva fordult a művészet szabadságáért is felelős miniszterhez. Ő tüstént a törvény érvényre jutásának biztosítását kérte számon a főigazgatón, aki rögvest intézkedett is: a tárlatot csak 18 év felettiek látogathatják.
A változás minőségi:
íg a fóliázott könyvről eldöntheti szülő és gyermek, hogy megveszi-e; az iskolából kitiltott civil szervezeteket megkeresheti, aki szeretné; addig a kiállítást nem látogathatják a kiskorúak.
Nem láthatják a klímaváltozástól szenvedő Földről és emberekről, a kiszolgáltatott gyerekekről, a menekültekről készült képeket, amelyek dokumentálják a valóságot. Igaz, ez a kormány nem is szereti szembesíteni polgárait az igazsággal. Nem láthatják azt sem, hogy mit okozott a „katonai művelet”. A kirúzsozott szájú férfi látványán felháborodó képviselőt az nem foglalkoztatta, vajon hogyan hatnak az ártatlan gyermeklelkekre a mariupoli ostrom képei.
Vasárnap délelőtt nagyobb sor állt a Nemzeti előtt, mint szombaton a Szépművészetinél Renoirra várva, és ottjártunkkor a fotókiállításon több kiskamaszt is láthattunk – persze, igazolványt nem kértünk tőlük, de látványuk önmagáért beszélt.
Így szép ez: a civil kurázsinak, a betartathatatlan szabálynak vagy a slendriánságnak köszönhetően gyerekek igenis voltak a tárlaton; Duró Dóra pedig nem darálta Hannah Reyes Morales: Melegek idősotthona című képsorozatát. A kis magyar valóság legyőzte a képviselőt.
