"Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét..."

Itt van hát,
eljött köreinkbe az este,
itt a karácsony újra,
már várta millió szekerce,
alleluja...

Kedvesem, nézz ki az útra:
a télből, a gyárból,
- mint elvarázsolt mennyei tájból -
három öles fekete pásztort
szikrákat terelget az égre,
s vidáman énekelget, hogy végre,
villogó szekercék között
megszületett a Gyermek...

Áldás és béke.
Köszöntsük hát mi is Őket,
a Családot:
az Asszonyt, az Ácsot és a Fiút,
aki élő-eleven lángot
lehelt a szélbe,
hogy megváltsa a Rossztól
ezt a világot...

Hogy elhiszed-e,
vagy sem ezt az álmot,
ezt az igéző ősi regét?

Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd
az ácsszekercék üzenetét,
s hogy a földön és odafönt, elménk
friss emberi égtájain is
megőrizzük a fényt,
a szeretet melegét...

- Nézd, odakint
a város hóba kavart
útjaira beözönlik a fenyves,
hogy bearanyozza az éjt...
Szítsd fel hát a parazsat kedves,
adj illatos, selymes
szárnyakat a tűznek,
s megterítve a családi asztalt,
oszd szét közöttünk
az Ünnep
gyönyörű örömét...

Csepeli Szabó Béla

A költemény és az illusztráció  19 évvel ezelőtt, a Csepel újság 2004-es karácsonyi számának első oldalán  jelent meg