Átvágásban nem volt hiány tavaly Csepelen,  a szalaggyárosok és az olló élezők nem panaszkodhattak, a csepeliek meg csak néztek mint a moziban, hogy mire megy el a pénz?!

Az oktatási, kulturális intézmények egy részének felújítása, a helyi útépítések folytatása, az egészségügyi intézmény műszerparkjának fejlesztése vagy a 2010 előtt elindított egynapos sebészet ügye fontosak voltak, a sportpályaépítések azonban erősen vitathatók. Százmilliókat emésztettek fel a parkfelújítások, a játszóterek, a gyermeklétszám csökkenésével nem számoló erőltetett fejlesztése, amelyek hosszabb távú fenntartásához szükséges humán és anyagi feltételek biztosítása a későbbiekben még komoly gondot okozhat a kerületi vezetésnek. 

A kormány  több fővárosi fejlesztési program elhalasztásával, visszavonásával kapcsolatos döntése tovább rontotta Csepel hosszabb távú kilátásait. Borbély Lénárd csapatának évek óta elhibázott gazdaságfejlesztési stratégiája, a kerület közlekedési, környezetvédelmi gondjai, Németh-tel folytatott politikai vitája, a kerület jelentős gazdasági erőivel, vállalkozóival, a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesülete elnökségével való  együttműködés hiánya csökkentette a

kerület súlyát a fővárosban. Nem segített ebben néhány ingatlan vitatott, „áron aluli” értékesítése sem, ami a kerületben évek óta kiemelt szerződéssel foglalkoztatott vállalkozó kerületben való térnyerését eredményezte.  

    Csepel kiszorult a fővárosi folyamatok centrumából, és felerősödött a lakosság elköltözésének évek óta tartó folyamata is. Rontott a helyzeten, hogy a kerületben 2010 óta nem épült önkormányzati lakás. A jelenlegiek nagy része felújításra, korszerűsítésre szorul. A hat éve elindított, majd csökkentett tartamú csillagtelepi városrehabilitáció idei befejése csak kis részét oldotta meg a problémáknak. Az év második felében meghirdetett, mindössze 100 milliós panelprogram még kezdetnek is kevés lett, a lakáshoz jutás feltételeit pedig az év elején tovább szigorította egy önkormányzati rendelet.

    Mindezért jelentős felelősség terheli a polgármestert is, aki a fentiekben felsorolt legfontosabb fejlesztési kérdések elhanyagolásával lényegében asszisztált a kialakult helyzethez. Érdekérvényesítő tevékenysége, egy posta megmentésén túl, alig értékelhető. Ezekben az ügyekben sem mert és nem is akart többpárti együttműködést létrehozni, a civilszervezeti és lakossági összefogás megteremtése meg valószínűleg eszébe sem jutott. Az itt élők mindennapi megélhetését, jövőjét kevésbé befolyásoló, a kikapcsolódást segítő beruházások megvalósítását szorgalmazta.

E.-s