Egészen biztos, hogy van most több, mint 6000 bátor ember ebben az országban. Ők a Volánbusznál dolgoznak, sofőrök. Sztrájkra készülnek, mert a hajnaltól éjszakáig tartó, hétköznap, hétvégén, ünnepnap is tisztességességesen elvégzett munkájukért annyi bért szeretnének, amelyből túlóra és mellékállás nélkül is meg tudnak élni.

Lázár János miniszter egy három évre szóló, 25 százalékos ajánlattal állt elő – a volánosok erre az évre szeretnének ekkora emelést –, és közben meg is fenyegette őket: gondolják át jól, szerveznek-e újabb munkabeszüntetést, mert sztrájkkal nála nem érnek el eredményt.

A volánosok többsége az ajánlatot és a fenyegetést visszautasította, és lássuk be, ehhez szükség van bátorságra. A havi nettó 300 ezer forintjukkal biztosan nincsenek anyagi biztonságban, és ha nem fognak össze, kevesen sztrájkolnak, az elégedetlenkedőknek akár az állása is veszélybe kerülhet. Tíz embert el lehet bocsátani, de több ezret nem.

Összesen körülbelül 10 300-an dolgoznak sofőri munkakörben, és bizony vannak, akik

megijedtek a lázári fenyegetéstől. Mások meg azt mondják, ha ellenállnak, még az az emelés is veszélybe kerülhet, ami most biztosnak tűnik. Aztán ott vannak az utasok, az ő belátásukra is szükség van ahhoz, hogy a sztrájk a buszsofőröknek hozzon sikert és ne Lázár János fenyegetése váljon valóra. Mert ha nem jár a busz, nem jut be blokkoló órás munkahelyére a munkás, és nem jut haza az iskolából a kisdiák.

De van két kulcsszó: szolidaritás és összetartás. Tegnap a pedagógusokért, ma a volán dolgozókért, holnap a vietnámi munkásokat betanító, majd elbocsátott magyar munkásokért lehet tüntetés.

És megjött Orbán Viktor felhatalmazása is. A miniszterelnök kedvenc rádiójában tegnap ugyanis arról beszélt, mennyire fontosnak tartja, hogy egy közösség együtt cselekedjen. Mi mást kívánhatnánk: legyen büszke a kormányfő is a sofőrökre.

Forrás: Muhari Judit (Népszava)