Novák Katalin kegyelmezési botránya és későbbi lemondása kapcsán újra felmerült az az ellenzéki ötlet, hogy Magyarországon közvetlen köztársasági elnökválasztásra lenne szükség. Az államfő nép általi megszavazására – minden jogos kritikája ellenére – nagy szükség lenne, azonban nem azért, amiért ezt a politikai pártok szeretnék.
A magyar politika állóvizét felkavarta K. Endre kegyelmi ügye, amelynek a nyilvánosságra kerülése után Novák Katalinnak és Varga Juditnak is le kellett mondania a pedofilnak segítő igazgatóhelyettes tisztára mosása miatt. Bár nem zárult le a kérdés, hiszen máig nem tudjuk, hogy ki mindenki vett még részt a döntésben, illetve azt sem, hogy milyen megfontolásból született meg a kegyelmi döntés, azonban az új államfő megválasztása kapcsán is felmerültek különféle szempontok.
Jelenleg a parlament választja meg 5 évre a köztársasági elnököt, vagyis a Fidesz-KDNP könnyedén meg fogja tudni szavazni a saját jelöltjét. Az ellenzék maximum jelöltet tud állítani, azt is csak közösen, hiszen ehhez legalább 40 képviselő kell. Ezt a helyzetet szeretné megváltoztatni az
összes ellenzéki párt a Mi Hazánktól a Jobbikon át a DK-ig. Bár részletkérdésekben eltérnek, mindegyikük az államfő közvetlen választását szeretné elérni.
A javaslatot két irányból is meg lehet támadni. Az első a jogi szempont, amelyet például Karsai Dániel osztott meg egy posztjában: eszerint a jelenlegi állam-berendezkedéstől – amely a német mintára átvett, úgynevezett kancellárdemokrácia – igencsak eltérne egy közvetlenül választott államfő, aki túlzottan ellensúlyozná a kormányfő hatalmát. Ezt az érvelést a kiindulópontjánál érdemes cáfolni: jogi kérdésként megfogni egy ország berendezkedését ugyan lehetséges, de végső soron felesleges, hisz ezek politikai döntések. Széles példatára van annak, hogy milyen jogkörökkel bír egy államfő, függetlenül attól, hogy a parlament vagy közvetlenül a nép választja: a közvetlenül választott cseh államfőnek például kevesebb hatalma van, mint a közvetve választott magyar kollégájának.
A másik érv a politikai racionalitásból indul ki: amennyiben tényleg közvetlenül választanák az államfőt, akkor sem lenne érdemi változás a magyar politikában, hisz látva a Fidesz-KDNP előnyét a felmérésekben, joggal feltételezhető, hogy ugyanúgy Orbán Viktor emberét választaná meg a társadalom többsége. Vagyis ugyanaz lenne az elnök, mint országgyűlési voksolás esetén, de még nagyobb politikai felhatalmazást kapna. Az érvelés teljesen helyes: bár a személyekről való döntés változtathat a szavazati arányokon, nem valószínű, hogy az ellenzék profitálni tudna egy másik választási procedúrából.
A felhozott érvekkel csak az a gond, hogy nem az elnök pozíciója felől közelítik meg a kérdést: az államfő – hivatalosan – az a személy, aki megtestesíti a nemzet egységét, aki hozzájárul az ország reprezentációjához, és képviseli a magyarokat. Jelenleg azonban inkább tűnik kirakati embernek, aki évente egyszer koccint a köztévén, megszólal még kétszer, és utazgat a Sándor-palota és a világ között, esetleg rávilágít egy-egy kitüntetett ügyre, mint Áder a vízgazdálkodásra vagy Novák a családokra.
Ha viszont valóban az eredeti célokért szeretnénk őt fizetni az adóforintjainkból, akkor érdemes elgondolni, hogy milyen választás útján tudná ezt jobban véghezvinni. Természetesen rövid távon valóban az lenne, amit fentebb írtam, és a Fidesz jelöltje kényelmesen meg tudná nyerni a választásokat. Azonban elrugaszkodva a pártpolitikától, hosszú távon nézve már elgondolkodtató, hogy egy közvetlenül választott államfő hozzájárulna a politikai kultúra emelkedéséhez, a demokratikus értékek növeléséhez és a korábban említett reprezentáció eléréséhez. Az emberek jobban azonosulnának vele, és egy újabb választás lévén erősebben éreznék, hogy ők döntenek a közügyekről, van beleszólásuk a politikába.
Rengeteg kérdés merül fel a közvetlen választással kapcsolatban – milyen jogszabályok változnának még, milyen jogkörei lennének az elnöknek, hány évre választanák, milyen választási rendszerrel –, azonban érdemes néha nem a napi politikai hasznokat nézni; hanem elrugaszkodni a részletektől, és a nagytotált figyelni, hogy az alapján tudjunk meghozni egy döntést.
Ebből a szemszögből pedig az ország és a társadalom előre mozdulását eredményezné egy ilyen változás, még akkor is, ha egy ideig lényegében ugyanúgy a Fidesz döntené el, hogy ki az elnök,
és egy ilyen választási reform nem is tud megvalósulni az Orbán-rezsimben. Néhány kérdésben ugyanis nem a pártpolitika vagy a jog szemüvegén át nézve kell döntéseket hozni, hanem arra kell figyelemmel lenni, hogy mitől fejlődik az ország hosszútávon.
Forrás: Nagy Zsolt. A szerző politológus, az ELTE ÁJK doktorandusza, a Polémia Intézet tagja és a Young Voices’ Europe politikai referense. (Népszava)
