Győzike mindent visz

2024. augusztus 06. 00:03 - csú

A „lemenni kutyába” hadoszlop politikába való behatolása évek óta látványos és megállíthatatlan. Hogy a módszert miként lehet, lehet-e igényesebben, vonzóbban, egyben közérdeklődésre számot tartva meghaladni – az egyelőre titok. Addig viszont marad a TikTok!

Galambos Lajcsi börtönben ült nemrég került házi őrizetbe, Győzike ötvenedik születésnapja alkalmából jókívánságokat küld az azóta már leköszönt államelnök és a külügyminiszter. Egyikük minden követ megmozgatott, hogy halasztást kapjon, a másik fotót közöl, amelyen a pengenézésű Budai Gyula segít neki kitölteni a Fidesz tagfelvételi űrlapját. Az egyik hazakerülhetett, a másik 14 év után ismét állandó műsort kap a televízióban – ő csak az RTL-ből költözik a TV2-be.

Rossz nyelvek szerint akár helyet is cserélhettek volna, bár ez így nem igaz: a 80-as évekbeli celebesedés hőskorszakának koronázatlan királya, a lakodalmas rockot új köntösbe öltöztető Galambos Lajos, azaz Lagzi Lajcsi a 2017-ben született vádirat szerint két évtizeden át legalább 30 millió forintnyi értékben lopott áramot, 4,7 millió értékben földgázt, 16 millió forintos kárt okozva pedig vezetékes vizet. Ezért többszöri nekifutás után három és fél év börtönbüntetést kapott.

Gáspár Győző – művésznevén – Győzike cigány származású rapper, műsorvezető, televíziós személyiség miután hamar hátat fordított a hentes szakmának. Az egykori Romantic együttes frontembere 2005-ben az RTL Győzike show-jában kezdte meg nagy ívű tévés karrierjét, hogy azután példátlan nézettséget vonzzon az RTL, valamint a TV2 legkülönbözőbb szórakoztató műsoraiban. 2013-ban adócsalás miatt 1 év 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a

Balassagyarmati Törvényszék, ügye azonban ezt követően még sokáig húzódott, házkutatással, trezorfelnyitással tarkítva. Végül csaknem 200 milliós adóelkerülés, költségvetési csalás jött össze, a tetemes summát 2017-ben le is foglalta az adóhatóság, ám 2018-ben először egy 50 milliós sikkasztás vádja alól mentették fel, majd a NAV-per vége is az lett, hogy a lefoglalt pénzből 93 millió 800 ezer forint visszajár neki.

Lagzi Lajcsi és Győzike panaszai napjainkban is körbeutazzák a magyar sajtót, Lajcsi a fogdában rengeteget fogyott, elvált, de Győzike idegeit is alaposan megviselte a bírósági hercehurca, pszichiátriai kezelés alatt állt, hogy 2022-ben, a kampányidőszak finisében egyszer csak felbukkanjon a Békemenet első sorában. Mondhatnók, hogy ettől a pillanattól vált el igazán a két show man útja, Galambos Lajossal mintha példát akarnának statuálni, Győzike srégségei viszont annyira kiegyenesedtek, hogy műsorra már nem is volna szüksége, hiszen a műsor ő maga. Fradi-sállal a nyakában páváskodik, majd amikor egy B-középről felcsattanó goromba rigmus eltalálja, fájdalommal átitatott hangon veszi elő a rasszizmus-kártyát, amelyet esze ágában sincs a kormánypárt térfelére tolni, hiszen szerinte belátható, hogy a B-közép és a Fidesz két külön világ.

Gáspár Győző mostanában egyetlen alkalmat sem szalaszt el, hogy ne adjon hangot politikai meggyőződésének, agyondíszített ruhákban feszít a különböző fogadásokon, összejöveteleken, rangos társaságban készülnek vele a mosolygós szelfik, amelyek – ezt nyilván belső felmérések regisztrálják – a fotókon szereplő kormánypárti politikusok számára is előnyösek. A celeb eközben arról beszél, hogy mekkora nyűg volt számára, hogy a tévés szereplések miatt jó ideig nem vallhatta meg pártszimpátiáját, de most ennek vége, fejet hajthat Orbán Viktor nagysága előtt, s valósággal fürdik a politikában, ha – mint állítja – emiatt le is kell mondania néhány hakniról. A közelgő új műsor azonban nyilván kárpótolni fogja. Szövege lehengerlő, jó érzékkel kerüli a kényes témákat, pláne az esetleges komolyabb összefüggéseket – amolyan igazi partiarc. Hit, remény, szeretet öleli körbe, nem Farkas Flórián ügyletei. Némi árnyékot rá és hasonló műfajban utazó társaira talán csak a Mi Hazánk vet, mivel a párt Tóth Gy. László és Raffay Ernő személyében nemrégiben két tanácsadót is leigazolt a Fidesztől, akik úgy vélik: napjainkban kizárólag ez a párt képviseli a nemzeti érdekeket. Szerintük a Fidesz vezetői mostanában inkább Kis Grófóval és Győzikével barátkoznak, és nem köztiszteletben álló, évtizedek óta a magyar nemzet szolgálatában dolgozó szaktekintélyekkel.

Galambos Lajosnak Friderikusz Sándor már 1993-ban feltette a kérdést, hogy „miként csúszhattál ennyire félre?”. A megjegyzés azonban akkor még leginkább arra vonatkozott, hogy egy rangos művészi pálya helyett a mulatós zenészek világába regisztrált – az ok persze világos volt, Lajcsi itt látta meg azt a kitörési lehetőséget, amely komoly vagyont fialt, a pénz és a népszerűség egyszerre emelte fel és ejtette őt rabul. A Dáridó sikerszériájában megfordult boldog-boldogtalan, többek között Gáspár Győző is. Csakhogy míg ő a botránya után fokozatosan árnyékba szorult, s viaskodása maximum némi sajnálatot ébresztett, addig Győzike képes volt áldozatként feltüntetnie magát, ráadásul úgy, hogy egyben bűnbánó kedvességgel bújt az egyszerű ember bőrébe, aki nem ismeri ki magát a bonyolult közéleti viszonyok és a rengeteg paragrafus között. Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy ezen idő alatt nőtt és borított el mindent a közösségi média, gombamód szaporodtak az önkifejezés és az önmenedzselés platformjai, a politikusok pedig hamar rájöttek, hogy nem kellenek közvetítők (például újságírók), ők maguk képesek generálni, s ha kell, ripsz-ropsz a nekik tetsző köntösbe öltöztetni a híreket, s szajkózni röviden, velősen végkimerülésig. „Nem is vezetett oly hosszú út a polgárságtól a plebszig” – foglalja össze elemző ismerősöm a gyorsuló átmenet éveit. A bravúr pedig kétségkívül Orbán Viktoré, hogy a folyamatos jobbszélre menetelés közben (a kétharmadokkal, a legkülönbözőbb kiváltságok biztosításával, címekkel, juttatásokkal) is képes volt megtartani a korábbi szimpatizánsok zömét. Néhány kilépést leszámítva él és virul a Professzorok Batthyány Köre több másikkal egyetemben, a csalódottak befogják a szájukat, mert az akol melegére szükségük van, s joggal tarthatnak attól, hogy régi körükből kikerülve nem találnak szájízüknek megfelelő tábort. Nehéz szétszálazni, hogy a pillekönnyű műfaj kedvenceivel a Fidesz-elit hízeleg vidéki bázisának, vagy a „nép egyszerű gyermekei” szerepjáték alakjai számukra is élvezetes kellékek.

Mindenesetre évek óta megfigyelhető, hogy a polgár attitűd (Pokornytól Pröhléig) lassan, de biztosan kerül egyre távolabb a fősodortól, a főnök pedig többi közt arra sem ad, hogy ki fogja megszólni azért, hogy kirívóan protekcionista intézkedésekkel, jókora közpénzzel a Nemzeti Sportot preferálja, vagy, hogy képes egekig magasztalni Rákayék Petőfi-filmjét. Cseppben a tenger a milliárdos propagandaköltségek, különös szponzorációk tükrében. Az alattvalók korlátozott ismereteiben, ízlésében lehet bízni. Vájt fülekre ezen a terepen semmi szükség. A rezsim azoknak udvarol, akiktől a tömeges szavazatok érkeznek, bár érdekes módon ők azok, akiket leginkább átver – a legkiszolgáltatottabbak, a legtájékozatlanabbak a legkönnyebben ijesztgethetők és kizsákmányolhatók, akiknek önfeladása tulajdonképpen évszázadok óta reflexé gyökeresedett, s a követett minta sem sokat változott, még ha mobiltelefon is van a kezekben.

A függés számukra a stabilitás záloga, sérelmeik, dühük és előítéleteik könnyedén becsatornáztathatók az éppen rájuk leselkedő veszélyre, az aktuális ellenségre. Ehhez persze hatásos, leegyszerűsített és dobpergetős üzenetekre van szükség, amelyeket ügyesen verbuvált kórusok juttatnak el a célközönséghez – mindenféle értelmiségi nyavalygás, morális vagy esztétikai finnyásság a folyamatból kizártatik, de szószólói helyezzék magukat kényelembe az emeleten. Érdektelen, hogy Németh Szilárd alelnök úr pacalturnéitól sokaknak felfordul a gyomra, ettől azonban még nem fog másra szavazni. Szilárd kartárs viszont pontosan azért van a terepre állítva, mert együtt tunkol több száz faluval. A kormány öltönyösei, ha kedvük tartja, megmeríthetik magukat a minőségre utazó elitben, az enyves kéz, némi dzsentri tempó pláne nem akadály, de egyetlen alkalmat sem mulaszthatnak el, hogy ne éreztessék: boldogan és önfeledten képesek magukba szívni Sosztakovicsot valamint a lakodalmas zenét. A friss Nobel-díjasok társasága más pályán fut, mint Dzsudzsák Csöpi, de az utóbbi kap meghívót a külügyminiszter szülinapi bulijára, s ő jut diplomata útlevélhez, akár az ezerszer balhéba keveredett Csiki-sör gazdája.

Az oktatás durva kasztosításának stratégiája jelenik meg a Mathias Corvinus Collegium elementáris pénzesőjében, valamint a közszolgálati és egyházi háttérrel működő egyetemek nyakló nélküli fejlesztésében, ellentétben az alap- és középszintű oktatás kiszárításával, színvonal-zuhanásával. A kormánypártok káderkeltetőire ugyanakkora szüksége van a kurzusnak, mint arra a zárt, igénytelen masszára, amely engedelmesen leszavaz, munkájában megelégszik néhány betanított mozdulattal, s kevés szabadidejében felhőtlen szórakozásra vágyik, olyanra, mint a Covid utáni állami pénzzel megtámogatott „őszi hacacáré” program. Tudvalévő, hogy az értelmiségi beszédmód hitele, befolyása, vonzereje az egész világon megbicsaklott – elemzések rögzítik azt az új helyzetet, amely más burával fedi le a közpolitikát. Győzike és csapata fontos navigációs eszközzé, Fidesz-szavazattá válik, a bázissal kötött üzlet szerves része, s ebben a speciális szatócsboltban mindenki teszi a dolgát. Teljességgel mellékes, hogy a potentátok közül ki színleli a tapsot, vagy ki képes egyszerre hurrázni Fásy Ádámnak és Joshua Bellnek. Persze, detektálható, hogy a következetes „silányítás” mennyit ront a közízlésen, vagy, hogy a kultúrában nehezen kiheverhető károkat okoz a végletesen alkalmazott barát-ellenség distinkció, a támogatások elfogult leosztása, a díjak devalválódása. Bizonyára akad olyan ember, akinek dehonesztáló a Szerencsekerék megpörgetése, de sorban állnak azok, akik ezeket a szerepeket favorizálják, s nem filozofálnak azon, hogy a külcsín, vagy a belbecs az értékesebb. A közvélemény-kutatók népszerűségi listáit ma már elhomályosítja a lájk-bajnokság, klikkszám méri a sikert, s a nívósabb portálok is részletekbe menően beszámolnak arról, hogy Tóth Gabi exe nem szedeti le lézerrel az énekesnőt ábrázoló tetkót – inkább átvarratja. A hírek langymeleg jacuzzijában lubickolás andalít, a kíváncsiság tömeges kielégítése más pályán történik, mint eddig bármikor. A populizmus, az elitellenesség járulékos velejárója egyfajta szint-csúszás, a primitív fogások térhódítása, az értelem, a minőség arcul csapása. A ráérő háziasszonyok, a pletykákra éhes, unatkozó értelmiségiek, az alsó középtől lefelé egészen a szürke, a mindenbe beletörődő, reményvesztett sokaságig, akiket egy zömében vacak, megzápult világ vesz körül – na, ők a mérhető nagyságú és hálás közönség, akiket egyáltalán nem zavar az érdemi viták hiánya.

Győzike őszintesége lefegyverző: „Nekem nincsenek barátaim, igaz barátaim nincsenek, csak érdekbarátok. (…) 50 évesen már nem kell barát, elég a feleség, a két gyerek és a két kutya” – lám, mindjárt a Nap Híre lett belőle. Mint ahogy abból is, hogy az őt kritizáló Dúró Dórát és családját máris meghívta az 51-dik születésnapjára. Nem csinál titkot abból sem, hogy a maga kreálta hírek is pénzt fialnak számára, a járulékos haszonról ne is beszéljünk. Az egyszerű ember szókimondását árulja. A színező füzetet, amit azután mindenki úgy festhet ki, ahogy akar. A hatalom úgy használja ezt ki, hogy alkalomadtán ő adja az ecsetet. Gesztusai pénzzel, fellépésekkel, exkluzív fogadásokra a meghívókkal, netalántán diplomata útlevelekkel szavazatvonzó útjelzők, de nem adhatnak sem alkalmazkodási, sem fogyasztási mintát, ugyanakkor viszont elmosnak bizonyos viszonyítási pontokat, kikezdenek értékeket, eltakarnak valós társadalmi konfliktusokat, botrányokat, igazságtalanságokat.

Forrás: TAMÁS ERVIN (Újnépszabadság-Élet és Irodalom)