A Fidesz a médiafölényét konkrét szavazatokra váltja, miközben az ellenzék (mostantól óellenzék) feleslegesnek tartotta mindeddig egy saját, vagy független médium létrehozását (nyilván megérné Budapestnek egy saját csatorna, akár egy többpárti, akár egy független, de pénzügyileg biztos alapokon álló adó, ahol folyamatosan korrigálnák a propagandasajtó hazugságait), hivatkozva a független sajtó szabadságára, nem tudatosítva, hogy a másik oldalról ezt mér felszántották és bevetették sóval.

Mindezidáig tehát stabilnak tűnt az ideiglenesen hazánkban állomásozó NER helyzete, és vágyvezérelt bullshitnek a szakértők optimista jóslatai, azonban a napokban

az idegesség olyan jeleit észlelhettük a Fidesz soraiban, hogy ha nem is vetíti előre a bukás fényét, de elképzelhetővé teszi egy esetleges ideg-összeroppanás bekövetkeztét,

pártszintű kollektív idegösszeomlásét, bizonyítva egyben, hogy az egyszemélyi vezetés bizonyos esetekben jelentős hátránnyal bír.

Mert ugyan Lázár János kocsmai hőzöngése és Borbély Ádám, zuglói Fideszes elnök szarozása nyitotta meg a sorozatot, azonban Orbán Viktor múzeumi lefagyása volt a legerősebb jel, hogy valami esetleg nincs rendben az állampártban. A miniszterelnök olyan időutazást hajtott végre a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának megnyitóján (mivel azt kizárhatónak tartom, hogy ezzel a módszerrel szeretnék meghamisítani az elmúlt három év történelmét, ez már tőlük is sok lenne, tehát a tudatosság nem magyarázat), hogy 2020, 2022 és 2024 között röpködött beszédében, még véletlenül sem jól elhelyezve az idővonalon az eseményeket.

A 444.hu tudósítója szerint lefagyott az agya, én az olvasottak alapján inkább zselésedésre gondolok, de nem vagyok egészségügyi szakértő, úgyhogy inkább csak a tényt rögzítem: Orbán elfelejtette, mikor volt a Covid-járvány, mikor tört ki az orosz–ukrán háború, vagy mikor kezdődtek az Oroszország elleni szankciók. Mindezt egyetlen beszédben, és mindezt a közelmúltból.

Eközben Lázár és Borbély legalja stílusban gyalázzák kritikusaikat, Menczer Tamás meg vicsorog, mint egy pitbull ivartalanítás után, miközben az ellenzék vezérének nemi szervét ajánlja a nagyérdemű figyelmébe, majd úgy minősíti a saját propagandakiadványukban, általuk diktált ijesztgetést, hogy „ez dermesztő, rémisztő és rendkívüli módon ijesztő”.

Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke eközben röhögve fordítja ellenük a végtelen primitívséget sem nélkülöző lakájmédiás farok-gate próbálkozást, mondhatnám: nem ijed meg a saját ágyékától.

Csikorog a gépezet, a réseken kiszivárognak az indulatok, a vezénylő tábornok pedig a szadoszenilitás korai jeleit produkálja egy nyilvános rendezvényen. Ilyesmi 10 évvel ezelőtt nem történhetett volna meg, elképzelni is lehetetlen ennyi magáról megfeledkezett fideszest, amiből egyértelművé válik, hogy régen minden jobb volt. Legyen úgy, mint régen volt – mormoghatja dr. Kövér László, de nem lesz, mert ez a kontrollvesztés egyirányú folyamat, vissza a drillbe nem vezet út.

Ha mindehhez hozzávesszük Szijjártó Péter szóvivőjének szavait, miszerint „hazug módon kiforgatta Szijjártó Péter szavait az orosz állami hírügynökség” – máris érzékelhetjük, mekkora káosz keletkezett néhány nap alatt a mindeddig megingathatatlan, 30 szavas szókinccsel zsonglőrködő Fidesz-kórusban. Düh, harag, memóriazavar, kritika Oroszország felé – mindezek új jelenségek a pártban, és egyértelműen a hanyatlás jelei, mert a szürkeállomány is megöregszik egyszer, a reflexszé vált anyanyelvi szintű hazudozás meg-megbicsaklik néha az évek múltával, és az orosz diktatúra kapcsán is megbotlik a nyelv ilyen intenzív nyalás után, örökké nem lehet bírni, hiszen nem gépek ők, hanem hús-vér emberek, ennyi aljasság nekik is megárt.

A folyamatos hülyének nézés óriási teher léleknek, testnek egyaránt.

Mi következhet még ezután, hová fajul a Fidesz anarchiája?! Legközelebb kiáll Nagy Márton a Hősök terére, széttárja karjait és bevallja, hogy elcsesztek mindent, ezért nyakig ülünk a fekáliában, úgyhogy meneküljön ki merre lát?

Forrás: Para-Kovács Imre (HVG)