„A Magyar Kultúra Napján egyáltalán nem esik szó a kultúra kifejezés másik értelméről. Az ugyanis nemcsak az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek egy adott területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása, hanem valakinek a művelt volta, műveltségé (például zenei kultúrája) és valaminek a kulturált volta (például írás- és beszédkultúra, beszélgetés- és vitakultúra, politikai kultúra, sztrájkkultúra), amelyeknek szintén lehetnek – sajnos nemcsak ünneplendő, hanem javítandó – magyar sajátosságai. A vitakultúráról keserű tapasztalatai lehetnek bármelyikünknek, elég említeni közbeszédet, a világháló fórumain érvek nélkül vitatkozó, szemellenzősén veszekedő, fröcsögő barbárokat…” (Varga Violetta – Csepel újság 2010.)
Ma 36. alkalommal ünnepeljük a Magyar Kultúra Napját. Az önkormányzat a Királyerdei Művelődési Házban, egy ismert és népszerű színész műsorával, Bezerédi Zoltán Kossuth- és Jászai-díjas színész és rendező verses estjével ünnepli a napot.
A kultúra részei (irodalom, művészet, a közművelődés, a színházi élet, múzeumok, könyvtárak, stb.) különösen az utóbbi 15 évben, jelentős veszteségeket szenvedtek. A kormány politikai intézkedései, a politikai kinevezettek számának növekedése, rányomták/ rányomják bélyegüket nemcsak a kultúra egészére, de a mindennapok kultúrájára is. Csepelen is komoly változásokat hajtott végre a 2010-ben hatalomra került önkormányzati vezetés.
Blogunk, most, részletes elemzés helyett, a 2010-ben, Borbély Lénárd akkori frakcióvezető javaslatára megszűntetett kerületi közéleti lapban, a Csepel újságban, az ünnep napján megjelent, a lap egykori munkatársa, Varga Violetta, ma is időszerű, A kultúra arcai c. írásával köszönti az ünnepet:
„A magyar kultúra napját csak 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, pedig – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban, ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nemzeti tudatunk erősítésé képpen nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek (amelyek nem mellesleg nem is egyértelműen tisztázottak). A múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeink felmutatása és továbbadása azonban nem csak pozitív üzenet, ahogy arra Dessewffy Tibor szociológus legutóbbi, HVG-ben megjelent írásában figyelmeztet: az európai kultúrák lassan skanzenba tömörülhetnek, a világ folyamatait most meghatározó egyesült államokbeli és kínai gazdasági és társadalmi befolyások árnyékában.
Mindenesetre e naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat, amelyeket csepeli szakemberek is évről évre elnyernek. (Az idei kitüntetettek névsorába lapzártánkig nem nyerhettünk betekintést – A szerk.) Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. A kerületben a Csepeli Kultúra közvetítők Ünnepeként számon tartott eseményen, január 21-én, a Nagy Imre ÁMK színháztermében kortárs csepeli írók és költök műveiből összeállított, zenei betétekkel tarkított irodalmi műsor, a művelődési központ galériájában pedig fogadás várta a vendégeket.
A Magyar Kultúra Napján egyáltalán nem esik szó a kultúra kifejezés másik értelméről. Az ugyanis nemcsak az emberiség által létrehozott anyagi és szellemi értékek összessége, a művelődésnek egy adott területe, illetve valamely korszakban, valamely népnél való megnyilvánulása, hanem valakinek a művelt volta, műveltségé (például zenei kultúrája) és valaminek a kulturált volta (például írás- és beszédkultúra, beszélgetés- és vitakultúra, politikai kultúra, sztrájkkultúra), amelyeknek szintén lehetnek – sajnos nemcsak ünneplendő, hanem javítandó – magyar sajátosságai.
Utóbbiak szintjén keserű tapasztalatai vannak bármelyikünknek, elég említeni a gyatra helyesírási gyakorlatot, a választékosságot mellőző írásokat és közbeszédet, a világháló fórumain érvek nélkül vitatkozó, szemellenzősén veszekedő, fröcsögő barbárokat vagy az önző módon minimális közszolgáltatást sem biztosító munkavállalókat.
A világ sok őrültségé közül találomra kiválasztva Japánban például létezik keksz napja, ugyanakkor (február 28-án) tartják a hülyézés napját is. Miért ne vezethetnénk be idehaza – mondjuk – a vitakultúra napját? Ha évente legalább egy napot beszélnénk a fontosságáról, a kulturált – és nem mellékesen ezáltal célravezető – viselkedés szabályairól, csak elkezdődné valami változás, ami utat nyithatna a vitázó felek könnyebb és hatékonyabb közös nevezőre jutásának.”
Érdekességként hozzátesszük az íráshoz, hogy a megjelenése előtt egy nappal megtartott ünnepségen jelentették be, hogy Kiss Imréné, a Lajtha László iskolaigazgatója Genius Apáczai Diploma-díjban részesült, Arany Katedra Emlékplakettel kapott dr. Fazekas Lászlóné, a Kölcsey Ferenc Általános Iskola igazgatója, Rankli Emma, a Jedlik Ányos Gimnázium és Szimán Zsuzsanna, a Mátyás Király Általános Iskola pedagógusa. Az akkori, január 22-i központi ünnepségen pedig Németh László-díjjal ismerték el Lengyel Gézának, a Jedlik Ányos Gimnázium tanárának sok évtizedes munkáját.
Forrás: Varga Violetta (Csepel újság 2010)
2025-ben kiegészítette, szerkesztette: V.-a. (Csepeliek Újsága)
