SZABÓ SZABOLCS ÉV VÉGI ÜZENETE
Tisztelt Csepeli Polgárok!
Az elmúlt év sok bánatot, és persze sok örömöt is hozott számunkra. Minden bizonnyal egészen máshogy élte meg az óévet, aki vesztese, mint aki nyertese volt annak a folyamatos „szabadságharcnak”, amit a Fidesz folytatott valamelyik vélt ellenfelével szemben. Bár talán helyesebb lenne szélmalomharcot emlegetni. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy sajnálatos módon azok vannak (vagyunk) többen, akik nem érzik az ország teljesítményének javulását. Sőt!
Annak ellenére sem érezzük a pozitívumokat, hogy a kormányzati befolyás alatt álló médiában másról sem lehet hallani, csak növekedésről, fordulatról, javulásról. Viszont ha körbenézünk Csepelen, akkor egészen mást látunk: mindenhol szegénység, nyomorúság, kilátástalanság, munkanélküliség, romló közbiztonság. Most már nem csak az elmaradott vidéki térségek sajátja a tömeges munkanélküliség, a sokáig védettnek tartott Budapesten is egyre inkább csak a közmunka marad az egyetlen kiút. Csak Csepelen mintegy 30 ezer olyan ember lakik, aki egyik napról a másikra él, pontosabb túlél.