A csepeli polgármester és a képviselő-testület tagjainak vagyonnyilatkozatát most sem hozták nyilvánosságra az önkormányzat weblapján csak úgy mint az októberi beiktatás után. Borbély úrék 15 éven át - nagyon helyesen – fontosnak tartották, hogy a csepel.hu-n a vagyonnyilatkozatok megjelenjenek és visszamenőleg is elérhetők legyenek. Mi változott?

Határidőre leadták az országgyűlési képviselők a 2024. december 24-i állapotnak megfelelő vagyonnyilatkozataikat, amelyek február 1-tő megtekinthetők az Országgyűlés honlapján. (www.parlament.hu) 

    A csepeli polgármester és a képviselő-testület tagjainak vagyonnyilatkozatát most sem hozták nyilvánosságra. Legutóbb, amikor a testület megalakulását követően az egyik képviselő rákérdezett, hogy miért nem, a jegyző ezt válaszolta:

 „…bár ez közérdekből nyilvános, mégsem fogják azokat feltölteni a csepel.hu-ra” 

Akkor blogunk ígyy reagált a jegyző véleményére: https://csepeliek.blog.hu/2024/12/01/egy_het_csepelen_hallhatatlan_kozmeghallgatas_harc_az_ovodakert_borbely_csapata_titkolni_akarja_vagy#more18742008   

Most 

Orbánék pénzt akarnak, minél többet és nyomot akarnak hagyni maguk után. Minden áron. Bármilyen kótya-vetyével.  Józanul mással nehezen magyarázható, hogy  miért adtak el 85 hektárt Budapesten, a Hősök tere mögött anélkül, hogy kaptak volna bármiféle garanciát az építészeti minőségre. Sőt, még azt a vékonyka gyeplőt is eldobták, amit a jelenleg hatályos építési szabályok betartatása jelenthetne, hiszen a magyar kormány már be is vállalta, hogy a kényük szerint átírja azokat.

Budapest elbír még egy-két felhőkarcolót. A budai Vár meghamisított múltja után néhány kortárs jel még valamiféle építészeti egyensúlyt is hozhat(na). De ez aligha magassági kérdés. Attól még lehet rút, hogy az égbe ér, ahogy törpetornyok is lehetnek gagyik.

Fontosabb, hogy mennyire lesz egyedi, izgalmas, jövőt igéző. Az emirátusi befektetői csoportnak lenne pénze efféle úri huncutságokra. Dubaj ékessége, a 828 méter magas Burdzs Kalifa az emirátus ambícióinak és

Kinek jutna ma eszébe megkérdezni egy csepeli pályakezdő fiataltól: hogy érzi magát? Ötven éve, 1971-ben Kormos Valéria, a népszerű Ifjúsági Magazin kritikus riportere tette fel ezt a kérdést a Csepel Művekben, a Szerszámgépgyárban. A válaszok nyomán olyan korkép rajzolódott ki, amely ma is érdekes lehet.

A továbbiakban Kormos Valéria közvetítésével az ötvennégy évvel ezelőtti csepeli fiataloké  a szó:

„Dolgozni kezdenek. Az iskolapadból vagy más munkahelyről jönnek. – Az első hetekben még egyformán bizonytalanok. Később már arra is figyelnek, ami körülöttük történik.

Hogy érzed itt magad? – kérdeztem tőlük a Csepeli Szerszámgépgyár üzemeit járva. Beszélgettünk irodában, gyárudvaron, Ebédszünetben vagy éppen munkapad mellett – mikor hogy adódott.

A kérdést tulajdonképpen csak „indítónak” szántam, a többit már ők mondták el magukról.

Finommechanikai üzem. A legszélső esztergapad mellett vékony, barna hajú lány dolgozik. Varga Ilona pár hónapja tett szakmunkásvizsgát.
— Eredetileg varrónő akartam lenni, de nem sikerült. Jelentkeztem cipőfelsőrész készítőnek, oda sem vettek fel. Akkor már annyira el voltam keseredve, hogy mindegy volt, mit választok, csak szakmám legyen. Ahhoz képest, hogy fogalmam sem volt arról, milyen egy esztergapad — nagyon megszerettem ezt a foglalkozást. Amíg iskolába jártam, kollégista voltam. Most, hogy felszabadultam, lakás után kellett néznem. Ha a gyáriak nem segítenek, nem is tudom, mihez kezdek. Egy albérleti szoba a

A minap a metró mozgólépcsőjén arra lettem figyelmes, hogy mindenki felkapva a fejét az ellenoldalt nézi. Csodát láttam: egy ifjú hölgy kilógott a sorból, az egyenfekete, az egyenszürke, az egyenbézs és az itt-ott fehéren szeplős tömegből. Elegáns világos  kabát és piros sapka volt rajta.

Azonnal eszembe jutott egy korábbi, kellemetlenül induló eset, aminek ketten, egy gyönyörű hölgy és én voltunk a szereplői.

Történt, hogy egy Duna-parti kávéház  lépcsőjén a szemem ismeretlenül és minden bizonnyal udvariatlanul fennakadt a hölgyön. Szóvá is tette.

Azonnal bemutatkoztam, és elnézését kértem az udvariatlanságomért, de végre-valahára üdítő volt egy csinos, elegánsan öltözött, a színeket bátran, de kiváló ízléssel variáló teremtésre ránézni ebben az egyenszíntelen hazai környezetben.

Annyit mondott:

A csepeli óvodabezárások ellenzőinek véleményéről, megalapozott több oldalról indokolt, megoldást tartalmazó javaslatairól egy szót sem mer szólni a sok tízmillió forintos közpénzből kiadott Csepeli Hírmondó, pedig a lap költségeinek fedezésében az óvodák megmaradásáért küzdő szülők és óvónők pénze is benne van.

Ami a Csepeli Hírmondó január 29-én megjelent idei második számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    A lapban nyolc oldal az aktuális önkormányzati ügyekről, egy a civil élet eseményeiről, egy iskolai képzés eredményeiről, kettő a kultúráról, három a sportról szól, a többi a reklám és a hirdetés. 

    Azújságban nem kaptak helyet sem az embereket foglalkoztató gondokat bemutató írások; a hat csepeli óvoda bezárását megelőzően a polgármester által felvállalt egyeztetések, pedig a februári képviselő-testületi ülésen már dönteni kell az ügyben; az idei költségvetési rendelet-tervezet előkészítéséről, az egyre szaporodó bűnügyi és közlekedésrendészeti ügyekről szóló hírek; stb. 

    Megemlítjük még, hogy a közösségi médiában megjelent, az önkormányzati munkát időnként jogosan kritizáló olvasói véleményekre, az esetenként felvetődő kerületi ügyekre (lásd pl. a fentieket) most sem reagált a szerkesztőség vagy lap tulajdonosa, vagyis az önkormányzatot irányító polgármester vagy valamelyik helyettese, ami jól mutatja az önkormányzati vezetők olvasókkal kapcsolatos nézetét.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Itt van már január vége, de Csepel kerületvezetője és udvartartása hallgat,  pedig hej, de szeretnek bulizni, ünnepelni, fennkölt megemlékezéseket tartani. Egy hónapon át lett volna erre lehetőségük, de hallgattak mint.., de hagyjuk! A Csepeli Hírmondóban is csak tegnap jelent meg néhány sor. Blogunk korábban pótolta ezt a hiányt. Szerencsére nem maradtunk magunkra. Horváth Gyula, Csepel közéletének ismert résztvevője így írt a kerületvezetők által eltitkolt jeles évfordulóról:

„Január elsején ünnepelhettük volna Nagy-Budapest megalakulásának 75. évfordulóját. Csepel jelenlegi szeparatista vezetői azonban nem láttak a dologban népszerűség növelő opciót. Karácsony Gergely főpolgármestert ez alkalommal Újpestre látogatott és ott mondott megemlékező beszédet. Pedig közelebb lett volna Csepel! Csepel azonban mindig mindenkinek olyan volt, mint a forró krumpli.

A politikai rendszerek többsége az 1800-as évek második felében ide telepedett ipar, és a vele szorosan összekapcsolódó munkásság miatt idegenkedve nézett rá! Bizonyára a nagy Budapestbe való befogadásának is lehetett némi politikai alapja.

1950-ben Magyarországon a szocialista rendszer képviselte a hatalmat. Elveik és jelszavaik a munkások hatalmát éltették! Így a csepeli munkás-kerület kihagyása a Nagy-Budapest bővítési programból, a hatalmi elvekkel is szembement volna. Meg is változtatták a társadalmi viszonyokat, benne elsősorban a

Az fel sem merül az Orbán-rendszer névadójában és állandó tettestársaiban, hogy nem volna szabad a Bayer Zsoltokat, Menczer Tamásokat, Kocsis Mátékat  felügyelet nélkül a nyilvánosságba engedni, vagy a hatalmi körök és az effektív verőlegények kapcsolatát intézményesíteni?

Kitaposom a beledet, te rühes kommunista zugfirkász; azt is meg fogod bánni, hogy megszülettél – írta kedvesen egy keresztény lelkületű honfitársunk a minap, reakcióként egy cikkre, amely azt tette szóvá, hogy az egykori szakszervezeti üdülők helyén burjánzó apartman-fürtök területére havi nettó kétmillió alatt nem nagyon van bejárás.

Naponta érkeznek ilyen szívhez szóló megkeresések (amelyeket a Facebook nem csak eljuttat hozzánk, de archivál is) az ellenzéki hírportálok szerkesztőségeibe.. Tényleg felháborító lehet, ha hír adunk arról, hogy a munkásosztály nem hajlandó némán belenyugodni az Orbán-rendszer évei alatt újra elnyert alattvalói státuszába.

A jelenségben azonban nem a fenyegetőzés a legaggasztóbb, és nem is az, hogy mennyire tömeges lett az önként aljasulás és a hatalommal történő határtalan, szervilis azonosulás. Hanem az, hogy a

Ha a Csepeli Hírmondó készít beszélgetést a polgármesterrel, akkor nincsenek kényes kérdések (valójában másmilyenek sem). A kincstári újságíró nem szól közbe, nem vitatkozik, nem kérdez rá a főnök által figyelmen kívül hagyott tényekre. Így működik a tájékoztatás Csepelen. Igy próbálják elhitetni az olvasókkal, hogy a kerületben minden rendben.

Másfél oldalas beszélgetést közölt a polgármesterrel a Csepeli Hírmondó. A „Felelősségteljes csapattal vágunk neki 2025-nek” című írást a Polgármesteri Kabinet tagja, Takó Szabolcs sajtófőnök, Borbély Lénárd polgármester gondolatainak állandó tolmácsolója készítette. A megjelentetett cikk az évek óta tartó együttműködésüknek az eredménye. Ennek lényege: TK megszerkeszti (bár egyesek szerint előre meg is írja) a főnök által elmondottakat, a politika kiszolgálójává tett szerkesztőség pedig változtatás nélkül közli.

Ilyen esetekben a szerkesztőség még csak nem is kérdezhet, a sajtófőnök pedig természetesen nem tesz fel kényes kérdéseket, nem szól közbe, nem vitatkozik, nem kérdez rá a főnök által

Normális ember az ötvenezer  magyar életet követelő nemzeti tragédia emlékét nem használja fel egy lelkesítő választási sikerfilmre. Ez a videó annak a jele, hogy a fideszes politikának semmi se szent. Az, hogy az Orbán-rendszer súlyos pszichopaták gyülekezete lassan már a pszichopatákra nézve sértő. Egy pszichopata általában messze nem olyan módszeres, kiszámítottan gonosz, mint a fideszes agytröszt.

Ha a világ legjobb, legszakszerűbb egészségügye lenne a magyar, olyan imázsfilmet akkor sem lett volna szabad volna forgatni, mint amit kormány „Így győztük le a Covid járványt – exkluzív" címmel közzétett. Nem, finoman fogalmaztam. Normális ember egy cirka 50 ezer magyar ember életét követelő nemzeti tragédia emlékét nem használja fel egy lelkesítő választási sikerfilmre.

Ahol az áldozatok hozzátartozói, a valódi hősök, a védőoltás nélkül a halállal szembenéző, kizsigerelt mentősök, ápolók, orvosok helyett egy halom magánkórházakba járó, milliókkal kitömött pártapparatcsik nyilatkozik, élén a tejbe vajba fürösztött, mindenhová luxus kisbusszal járó miniszterelnökkel, aki persze gátlás nélkül magát fényezi.

Szemét ügyben, pontosabban lomtalanítási kérdésben kellett döntenie  Borbély Lénárdnak, ami – eddigi tapasztalataink szerint –, számára komoly dilemma lehetett. Meghajoljon a kormányzat, illetve a MOHU hatalmasságai előtt, ahogy eddig is több ügyben tette, vagy a kipipálható internetes közvélemény-kutatáson kívül a csepeli lakossággal egyeztetve, együttműködve a kerület civil és politikai szervezetekkel bizonyítsa: nyilvánosan is ki mer állni a kerületi lakosság érdekei mellett. Internetes kérdezés volt, minden más elmaradt

A tiltakozások hatására és valószínűleg választási szempontokra való tekintettel, meghátrált a MOHU, két év halasztást kaptak a fővárosi kerületek – jelentette be  sajtótájékoztatóján  az illetékes miniszter.  https://www.economx.hu/gazdasag/lomtalanitas-2027-hatarido-keruleti-dontes.802718.html 

    Az illetékesekkel kötött megállapodás szerint „…2027-től működik majd az a rendszer, amelynek lényege, hogy egy regisztrációs eljárást követően a házaktól évente egyszer ingyenesen elszállítják a lomokat. Addig az átmeneti időszakban a kerületek eldönthetik, hogy a jelenlegi módon folyjon-e tovább a városrészben a lomtalanítás, vagy csatlakoznak az új rendszerhez, amelyben kijelölt gyűjtőpontokon elkülönítve is leadhatóak majd a lomok…”

    Mivel az új rendszerre való átállás terve

Itt a pillanat, hogy át kell vágni. Nem minket, az már megvolt, hanem a gordiuszi csomót. Csatlakozzunk nyolcadik emírségként a hét Egyesült Arab Emírséghez! Ha már a Rákosrendező úgyis az övek, minek vernénk a fogunkhoz a maradék országot!

Hogy ez a Karácsony milyen egy kekec! Hát nem belezavarna a főváros elővásárlási jogával a szépen gömbölyödő rákosrendezői üzletbe?

A rosszhiszeműek persze azt mondják, az egész projektben szinte minden büdös, csak az a biztos, hogy Habonyék, Garancsiék meg néhány fölöttük álló főnök szépen meggazdagodnának. „Ó, teve, melyik végtagod egyenes?!" – kérdezi egy bölcs arab mondás.

"Magyar, arab, két jó haver,/ Csencsel, míg a teve legel."-ez viszont az én

Felhívtak a Vodafone utódjától. Barátságosan elbeszélgettek velem, leellenőrizték az adataimat, majd egyetértésemmel hangfelvételt készítettek a beszélgetésről. Barátságosan közölték, hogy a nagyjából havi hétezres előfizetési díjamat kilencezer fölé emelik!

Nem voltam elragadtatva!

Mondtam, hogy ez nem 3,6% amennyiben a kormány az inflációt és a nyugdíjemelést kívánja 2005-ben meghatározni, ezért ezzel a diktátummal nem értek egyet.

A telefonos kolléga azt mondja, hogy

Kövér László beszédet mondott Bonyhádon, Wass Albert születésének 117. évfordulója alkalmából. Csoda dolgokkal traktálta az ünneplő közönséget úgy mintha saját magának nem is volna múltja, amit ugyanúgy elő lehet venni mint az általa becsmérelt emberekét.

Magyar Péterre és a Tisza Pártra utalva többek között ezt hangzott el: „A bukott posztkommunisták helyébe – idegen megbízói utasítás szerint – egy harsány hazudozó, a régihez hasonlóan tehetségtelen, de személyes am­bícióit kordában tartani nem tudó új Károlyi Mihály lépett, akinek mindössze annyi a feladata, hogy miután elárulta korábbi politikai közösségét, csapja be a teljes magyar nemzetet is, annak érdekében, hogy előkészítse a terepet a magyargyűlölet új kunbéláinak a színrelépéséhez”.

Kövér László 1986-ban az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézete ifjúságkutató csoportjának segédmunkatársa volt, 1987 és 1988 között pedig Soros-ösztöndíjasként

A csütörtöki iskolai bombariadók előtt szerdán a Csepeli Munkásotthon  nagysikerű operettműsorral köszöntötte a Magyar Kultúra Napját. A széksorokat zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők, akik az Operett Vioce Társulat énekeseinek – Mészáros Adél, Vanya Róbert és Várnai Adrienn –, előadásában hallgathatták meg a magyar operett örökzöld számait

    Csütörtökön bombariadó volt az ország többszáz, a csütörtök éjjeli adatok szerint 308 iskolájában. Csepelen is több intézményt bezártak, kiürítettek a riadó miatt. Az ORFK szerint valamennyit átvizsgálták, robbanószert, illetve robbantásra alkalmas eszközt sehol sem találtak. Az iskolák vezetői időben értesítették a szülőket, akiket nem tudtak elérni, az önkormányzat gondoskodott a diákok biztonságba helyezéséről a Kis-Duna-parti napközis táborban, ahol étkezést is biztosítottak számukra.

A csepeli internetes közösségi oldalakon nagy visszhangja volt a bombariadónak, a hozzászólók pozitív és negatív tapasztalataikat osztották meg az olvasókkal, míg a Népszava által megkérdezett szakértők több kormánytag vitatható véleményét, illetve a

Telitalálat lett egy dal, egy zajos produkció. Eddig több mit 8 milliószor nézték, hallgatták meg itthon és külföldön. Ez tény. A siker okán lehet  vitatkozni. Ami új, az valóban a siker mérete, ami azt a látszatot kelti, hogy a társadalom felébredt, és jogait követeli, a szuverenitását, az autonómiáját, a pénzét, az országát stb. Legyen így. A dolog alapja azonban a dalban leírt „ csurran-cseppen”-világ vége, amikor is a hatalom már nem képes a társadalomnak elég maradékot leseperni az asztaláról, a társadalom meg érzi, hogy urainak magabiztossága a múlté, a hatalom ugyan lázasan ígérget, és fenyeget, de egyikből sincs vacsora.

Az egyik híroldal szerint Majkának a mostani Csurran, cseppen című számánál volt már kritikusabb és tán jobb dala is. Az új dal, amely Bindzsisztán félszemű tolvaj urában személyesíti meg a rendszerkritika tárgyát és egyben alanyát, de az ötmilliós fölötti nézettséget mégis az utóbbi mű érte el. Talán azért, véli némiképp lenézően egy másik írás, mert az alacsonyabb nívójú tömegkultúra-fogyasztó is érti a nem túl bonyolult szöveget, ergo most csodálkozik rá arra, amit korábban csak bámult, de nem látott. A magyar valóságot ugyebár.

A szövegről nekem mondanivalóm nincsen, nem csodálnám, de nem is bántanám, olyan, amilyen, de sok újdonságot valóban nem lök elénk a rezsimről. Nem a tényekről beszélek, azokat a közvélemény tulajdonképpen ismeri, és ismerte akkor is, amikor azt feltételezték róla, hogy birkatermészetét nemcsak történelmi szocializációja, de tudatlansága is magyarázza. Nem, a társadalom tudta, hogy lopnak, hogy kifosztják

Itt a belépés  ingyenes volt, de a kilépés viszont sokszor bizonytalan...„— Apuskám! Akarod, hogy szájon törüljelek? — Csattan a pofon, fél perc alatt az egész társaság a földön hempereg. Mindenütt kiömlött ital, összetört poharak, bagószag. Székek recsegnek, asztal dől össze nyögve egy rádobott test súlyától. Kis idő múlva itt a rendőrség, igazoltatások, néhány bortól gőzös arcú ember kissé kijózanodva, lehajtott fejjel takarja el szakadt ingét. Aztán kényelmetlen csend — és pár nap múlva kezdődik elölről...” Ezzel a rejtői fordulattal, az ötvenes évek végét és a hatvanas évek elejét megidéző életképpel kezdődött Csepel egyik nagy vendéglátóipari szórakozóhelye, a Rákóczi étterem „megtéréséről” szóló riport

A cikk a Budapesti KISZ Élet című lapban jelent meg. A naptár 1961-et mutatott.

A riporter a fenti életképet nyilván azért villantotta fel, hogy sokkal élesebben rajzolódjon ki a folytatás. Többek között ezt írta:

„Ez volt néhány évvel ezelőtt a Rákóczi Étterem: lumpok és huligánok tanyája. Rosszhírű hely volt, csökkent a forgalom is.

Az étterem vezetőjének, Lindner Bélának — Farkas Jenővel karöltve — jó ötlete támadt. Olyan, amely ezt a hírhedt helyet

Idáig úgy tudtuk, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter hazánk legtöbbet repülő politikusa, aki szinte többet van a levegőben, mint a földön. Most azonban kiderült, hogy nemcsak ő és Orbán Viktor miniszterelnök, hanem Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is joggal pályázik az elsőségre. Utóbbi 2023 januárjától a múlt év novemberéig hatvanhat hivatalos külföldi úton vett részt, s közérdekű adatigénylés nyomán a tárcától kapott adatok szerint utazásai – a szállás- és közlekedési költségekkel, és a vele tartó delegációk költségeivel együtt – két év alatt meghaladták a 132 millió forintot.

A legemlékezetesebb és fajlagos költségeit tekintve legfigyelemreméltóbb az egy évvel ezelőtti januári párizsi, majd davosi – egyenként 1,5 éjszakás (sic!) – útjai voltak. Akkor a Nagy Mártont miniszterként foglalkoztató nemzetgazdasági tárca a következőket közölte a nyilvánossággal:

A legfrissebb - a csütörtök éjszakai - adatok szerint országszerte 273 budapesti és 35 vidéki intézményt ért fenyegetés. Csepelen az iskolákat (képünkön az Arany János iskola) kiürítették, a pedagógusok értesítették a szülőket, a gyerekeket biztonságba helyezték, a Kis-Duna-parti napközis táborban nyújtottak nekik ideiglenes elhelyezést és étkezést.

Az épületek rendőri ellenőrzése, átvizsgálása mindenhol megtörtént - közölte a honlapján az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK). 

Robbanószert, illetve robbantásra alkalmas eszközt sehol nem találtak.
Amennyiben a későbbiekben érkezik újabb fenyegetett intézménytől bejelentés, úgy a szükséges intézkedéseket haladéktalanul megteszik.

A közveszéllyel fenyegetés miatt elrendelt nyomozást a

228 millió forintba került a magyar adófizetőknek, hogy Sulyok Tamás államfő tavaly nyáron három napot Párizsban töltött. A nem létező köztársaság elnöke a tavalyi nyári olimpiai játékok néhány napján időzött a francia fővárosban, felesége, valamint egy tíz főből áll kíséret társaságában.

A történet – legalábbis a Sándor-palota közlése szerint – még 2023 novemberében kezdődött. Akkor foglaltak le 15 szobát Párizs egyik legdrágább szállodájában Novák Katalin államfő és kísérete számára.

Időközben azonban Novák Katalin sajnálatos módon belebukott a kegyelmi botrányba, és a Sándor-palota állítása szerint a szállodai foglalást már nem lehetett visszamondani. Így történhetett, hogy az új államfő, Sulyok Tamás „örökölte meg” a szobákat, igaz, ő nem az olimpiai játékok teljes idején tartózkodott Párizsban, hanem mindössze három éjszakát töltött ott. 

Sulyoknak egyébként régi vágya volt Párizs, erről

Az eddigi információk szerint ma reggel országszerte több mint 240 iskola kapott bombafenyegetést, ami miatt számos intézményt kiürítettek. A kerületi önkormányzat hivatalos tájékoztatása szerint Csepelen szinte az összes általános és középiskolát evakuálták a fenyegetések miatt. A rendőrség minden szükséges intézkedést megtesz az ügyben.

A Nagy Imre Általános Iskolánál az ottani óvodát és bölcsődét is kiürítették. A Mesevár Óvoda gyermekeit az Aprajafalva Óvodába, míg a Tipegő Bölcsődébe járókat az Aprók Kertje intézménybe helyezték át. Borbély Lénárd polgármester bejelentette, hogy megnyitották a Csepeli Napközis Tábort azok számára, akiket szüleik nem tudták hazavinni, valamint a velük résztvevő pedagógusok és kísérők számára, és az étkezést is biztosítják mindenhol, ahol szükség van rá.

A fenyegető levelek állítólag robbanószerkezetek elhelyezéséről szólnak, úgy tudjuk, Allah nevében fenyegették meg az iskolákat. A terrorelhárítás nagy erőkkel dolgozik a fenyegetés forrásának felderítésén.

A 24.hu arról ír, hogy Hasonló tömeges fenyegetés volt tegnap Bulgáriában, Szlovákiában pedig tavaly novemberben kapták sorra a fenyegetéseket az oktatási intézmények.

A Csepel.info információi szerint a kerület több iskolája is az alábbi kezdetű levelet kapta ma reggel e-mailben:

"Az iskolában robbanószerkezetet helyeztek el. Itt az ideje, hogy áldott műveleteinket kiterjesszük Európa szívére, a hitetlenség és képmutatás bástyájára. Tanúi voltunk a kormányaitok folyamatos háborújának a muszlimok ellen, és igazságos lenne, ha megtapasztalnátok az elnyomottak hangját. Mostantól az ön biztonsága már nem garantált"

A levél teljes szövege: