A polgármester és az általa kreált, Közösen Csepelért nevet viselő szervezetből verbuvált baráti társaság képviselői kényelmes többséggel rendelkeznek az önkormányzatban. Ma tisztességből és emberségből kell vizsgázniuk. A déli harangszóig kiderül, hogy van-e hangjuk, önálló véleményük, vagy ők is csak fejbólintó, gombnyomogató néma leventék lesznek mint Németh Szilárd levitézlett kerületi fideszes bandériuma

Az idei első, a polgármesteri hivatalban ma 9 órakor kezdődő csepeli képviselő-testületi ülésen érzékeny, sok embert foglalkoztató előterjesztés megtárgyalására tett javaslatot a polgármester. A meghívóban jelzett 25 napirend terjedelme sok száz oldal, melyek sok helyen bürokratikus, bikkfanyelven íródtak. 

A várhatóan jelentős érdeklődést kiváltó javaslatok komoly vitákat hozhatnak, de

Nem jött el az ideje egy nyilvános vitákkal megfelelően előkészített, országos labdarúgófórum összehívásának, ahol a kendőzetlen szembenézés mellett a kilábalás módozatairól is szó eshetne? Tudom a választ. Fel sem merülhet, mert ki tudja, mi minden bugyoghatna fel egy ilyen ellenőrizhetetlen, rebellis közegben. Például nem kevesen kárognak amiatt, hogy a csehországi Plzenben  leszerepelt Fradi tizenhat játékosa közül mindössze kettő volt magyar, ráadásul az egyiket még le is cserélték. Súlyos tévedésben leledzenek azok is, akik emiatt a nem kevés adófizetői pénzzel és türelemmel támogatott utánpótlás nevelést kárhoztatják. 

Bizonyára sokakat megtéveszt a Fradi háromgólos veresége egy kétszázezer lakost sem számláló cseh középváros futballcsapatától az UEFA harmadik rangú kupaversengésében.

Hozzáértőknek kinevezettek szerint csak szemellenzős ellenzéki egyedek láttatják blamázsnak ezt az eredményt. Utóbbiak azok, akik defetista módon kéjelegnek hajánál fogva előrángatott, első látásra valóban vitathatatlannak tűnő tényecskék sorolgatásával. Íme néhány ezek közül:

Kire, mire gondol az olvasó, ha meghallja ezt a nevet: Ábel Attila? Tudják, ő az a volt csepeli alpolgármester, aki éveken át hűségesen szolgálta Németh Szilárdot, Borbély Lénárdot, majd Borbéllyal közösen, összevesztek Némethtel, aki kirúgatta őket közös pártjukból a Fideszből. Az utóbbi 2-3 év politikai közélete hármójuk botrányáról, adok-kapokjáról, hatalmi harcukról szólt, amiben a piszkos munka, a szájkarate Ábelre hárult.

Borbély csak szőr mentén, ritkán mondott véleményt, azt azonban a médiában sok helyen, ahol csak tudta, előadta….. Mindkét politikust a nyilvánosság élteti. De a múlt állandó felhánytorgatása, ennyi év, ennyi önsorsrontó, nyilvánosság előtt vívott politikai csetepatéja bizonyára már a nyilvánosság egy részét sem érdekli. Sokan már Ábelt és Némethet is unják.

Ha mégsem unnák, akkor itt az újabb fejezet. Nem rég olvashattunk arról, hogy 

Sam, a jó öreg Uncle Sam, az Egyesült Államok, Trump felszólítására tényleg újrajátssza. Egy régi, már lejártnak hitt lemezt: az imperializmust, a birodalmak logikáját, amelyek időről időre egymás között osztják újra a világot. Azt hittük, túl vagyunk rajta. Amit Uncle Sam újrajátszik, az gazdasági érdekeinket is lábbal tapossa. Az új neoimperialista politika kizárólag a haszonelvűségen alapul. Jórészt a gazdasági hasznon. Orbánéknak hol érdekük az a világrend, amelyet Trump és Putyin formálgat?

Emlékeznek Woody Allen remek filmjére, a „Játszd újra, Sam!”-re? A világpolitikában most új változatban megy. Csak ezen már nem lehet annyit nevetni.

Némi keserű kacajra legfeljebb Orbán várakozásait tekintve fakadhatnánk, ha volna rá kedvünk. Ahogy az argó mondja: ráfázott a sompolygásra.

Nemcsak rajtunk, rajta is keresztülmegy az a tank, amelynek érkezését nagy hallelujázások közepette, karlengetve üdvözölte. „Amerika first”, de Orbán és országa nem a második a sorban. Valahol a sor végén kullog, ahová - addig-ameddig - jut egy-egy barátságos mosoly, semmire nem kötelező dicséret, de más semmi. És még azért is hajbókolnia kell, és kussolnia, amikor

A csepeli emberek vásárlásaik során azt tapasztalják, hogy Orbán Viktor mennél fennköltebb szólamokat búg az éterbe, annál gyorsabb a pénztárcák kiüresedésének folyamata a boltokban! A csepeli dolgozó, meghallgatja Orbán szólamait, majd bemegy a boltba, kijövet megnézi a pénztárcáját, aztán leírja a véleményét!

Hallották-e tavaly Orbán valamelyik miniszterétől, vagy akár magától, Orbán Viktortól, hogy „technikai recesszióban” vagyunk?

Nem hallották, mert ilyet nem mondtak.

Az Orbán kormány kommunikációs taktikája arra épül, hogy semmit a máról!
Gyakorlati technikájukban csak a sötét múltról, és a fényes jövőről lehet az illetékeseknek elmélkedni!
A múltat már túléltük, ezért a hatalmasságok kényük-kedvük szerint alakíthatják. A jövő elképzeléseinél viszont minden prominens szabadjára engedheti a fantáziáját.

A 2024. évi „technikai recesszió” tavaly a jelent jelentette, ezért kussoltak róla! 2025-ben viszont ez már a múlt, ezért

Nagy dilemma előtt áll a 2,4 millió nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülő állampolgár. Választaniuk kell: a most kapott 13. havi nyugdíjat, a pluszpénzt állampapírba vagy étolajba, lisztbe, tartós tejbe fektessék? A döntésig Marci miniszter és társai aktívan figyelik a piacot…..

Harcias kedvében van Nagy Márton miniszter. Ezt igazolja a kiadott NGM-közlemény is. „A kormány a családok védelmében határozottan fellép és a jövőben is fel fog lépni az élelmiszerárak kontroll alatt tartásáért. Ennek érdekében januárban berendelte a kiskereskedelmi üzletláncok képviselőit, valamint az Országos Kereskedelmi Szövetséggel és a termelőket, feldolgozókat és kiskereskedőket tömörítő Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanáccsal is egyeztetéseket folytatott.” Nem tárgyalásra invitálták a versenygazdaság autonóm résztvevőinek képviselőit, hanem szimplán berendelték őket. Vajon milyen gondolatok keringtek a kihallgatáson résztvevők fejében, amikor Nagy Mártont hallgatták?!  

A szolgasajtó a

Elképesztő! Csepelen a polgármester javaslatára  polgármesteri hatáskörbe fog kerülni a milliárdokkal gazdálkodó önkormányzati  gazdasági társaságok beszámolóinak, üzleti terveinek jóváhagyása. Mitől fél a polgármester, mit akar eltitkolni a közvélemény elől, miért akarja elvenni a baráti társasága által uralt képviselő-testülettől a gazdasági társaságok ellenőrzését? A szép szó, a csepeli szülők érvelése a bezárásra kijelölt óvodák esetében eddig is lepergett a kerületvezetőről. Megdöbbentő előkészületek a csütörtöki döntésekre

Megjelent az önkormányzat hivatalos honlapján, a csepel.hu-n a február 27-i képviselő-testületi ülés meghívója. Egyelőre több mint húsz napirendet javasol megtárgyalni Borbély Lénárd a polgármesteri hivatalban csütörtök reggel 9 órakor kezdődő tanácskozáson.

> A 2. napirend alapján módosítani kell a tavalyi évről szóló költségvetési rendeletet, dönteni kell a gyakornok óvodai pedagógusok javasolt béremeléséről, az önkormányzat adósságainak rendezéséről, illetve az idei költségvetési rendeletről. Az a) és b) pontba sűrített előterjesztések terjedelme ~ 150 oldal, 

> Döntés, a tavaly novemberi testületi ülésen elhatározott hat csepeli óvoda bezárásáról. A 248 oldalas előterjesztés nem csak terjedelme, de a jogi előírásoknak való megfelelési szándék miatt sem lesz könnyű olvasmánya az érdeklődőknek, de a testület tagjainak sem. A javaslat a korábbi határozat jóváhagyását tartalmazza, míg

Azt állította Orbán Viktor  a Kossuth rádióban, hogy „a magyar gazdaság már most, januárban repülőrajtot tudott venni, és nekilendült”.

Ezzel szemben az igazság az, hogy ennek alátámasztására januárban még Orbán Viktornak sem állt rendelkezésére egyetlen adat sem.

Az elmúlt napokban közzétett statisztikák éppen ellenkezőleg arról szóltak, hogy az infláció, a munkanélküliség és az eladósodottságunk nőtt, az ipari és az építőipari termelés viszont csökkent. Ez nem repülőrajt, hanem kényszerleszállás.

Azt is állította  Orbán szintén a Kossuth adón, hogy 

Az ingyenes kerületi bulik mindent lenyomnak. Ezért az észak-csepeli vidámpark építése ügyében hiába  próbálta szavazásra bírni a csepelieket ezen a héten is egy politikus az interneten. Hónapok óta teszik fel a kérdést Vitézy Dávid  nevében: „Te támogatod az ötletet?" A sok tízezer olvasóval rendelkező hírportálon, a 21.kerulet.ittlakunk.hu-n található kérdésére mindössze 130 válasz érkezett. Ennyire (nem) érdekli ma a helyi cirkuszokba belefáradt 70 ezer csepelit a vidámpark ügye. Vannak sokkal fontosabb, zsebbe és húsba vágó kérdések. Íme egy kis ízelítő:

    Kedden megjelent a csepel.hu-n, az önkormányzat hivatalos honlapján, a sokak által várt február 27-i képviselő-testület meghívója, majd másnap rögtön módosították is. (csepel.hu – Önkormányzat – Testületi ülések – Meghívók) Jelenleg már 22 napirendet javasol megtárgyalni Borbély Lénárd a polgármesteri hivatalban reggel 9 órakor kezdődő ülésen. Szerintünk a legérdekesebb előterjesztések: a következők:

A Rákosi-diktatúra idejében mesélték ez a viccet:
– Tudod, mi a különbség Japán és Magyarország között?
– Na mi?
– Japán a mosoly országa, Magyarország meg tiszta röhej!

Belarusszban viszont a Lukasenka elnök elleni tapsos tüntetés miatt betiltották a nyilvános tapsolást. Az ottani  rendőrök elsőként egy félkezű embert büntettek meg a tiltott tapsolás miatt. Ez a hír még nem kaott tapsot: Orbán Viktort  a Türk Világ Legfelsőbb Rendje nevű díjjal tüntették ki a a Türk Államok Szervezete (TÁSZ)

2013-ban Belaruszban az emberek némán, de annál hangosabb ütemes tapsolással tüntettek Lukasenka és antidemokratikus kormánya ellen. Ellenlépésként a kormány- és államfő sürgősen törvényben tiltatta be a nyilvános tapsolást. Amit viszont az IgNobel Bizottság annyira viccesnek talált, hogy őt és országa rendőrségét még abban az évben kitüntette egy megosztott Orvosi IgNobel-díjjal.

Az IgNobelt azoknak ítélik oda, akik tevékenysége tudományos szempontból értelmetlennek látszik, ám annyiban mégis hasznos, hogy legalább mulatságos, nevetni lehet rajta. És hogy Lukasenka ebből miért éppen az orvosit kapta, azt ezzel indokolták: bebizonyította, hogy a politikusok sokkal mélyebben tudnak beavatkozni az állampolgárok személyes szférájába, mint az orvosok. A díjat pedig azért kellett megosztania a rendőrségével, mert mihelyst életbe lépett a törvény, azok a nyilvánosság előtt elkövetett, tiltott tapsolás vétke miatt késlekedés nélkül letartóztattak egy félkezű állampolgárt.

Gyilkos humor, de a demokratikus érzelmű belaruszok legalább annyi elégtételt kaptak, hogy

Tisztelt Csepeli Polgárok! Kedves Szülők és Nagyszülők! Csepel fideszes önkormányzata merényletre készül a gyermekeink és unokáink ellen. Egy intézménybe akarják összevonni az óvodákat. Anélkül, hogy azt érdemben előkészítették volna. Anélkül, hogy érdemi egyeztetést folytattak volna. Anélkül, hogy közös aggodalmainkra világos válaszokat adott volna. Nem, nekik ez nem fontos. Nekik nem fontos a csepeli gyermekek jövője. Nekünk, csepeli szülőknek viszont igen. Éppen ezért kedden tüntetést szervezünk. Legyen ott Ön is! Csatlakozzon a csepeli szülők akciójához!  Találkozzunk 2015. április 14-én, kedden 18 órakor a csepeli Munkásotthonnal szemközt található óvodánál, ahonnan a polgármesteri hivatal elé vonulunk Ne engedjük, hogy semmibe vegyék a szavunkat! Ne engedjük, hogy becsapjanak minket!

Vigyázat! A most közölt felhívást és a következő tudósítást tíz éve, 2015. áprilisában írták. A mai helyzettel kapcsolatos hasonlóság nem a véletlen, hanem az akkori és a mai kerületvezetők műve.

Az országos visszhangot kiváltó  tüntetésről a média így számolt be:

Félreértés ne essék: a Nemzeti Együttbűnözés Rendszere (NER)  szemétkedni még tud, nyilván lesz, akivel fog is, és rengeteg kárt, bosszúságot tud okozni a magyarságnak. A jövőt azonban már felettük, nélkülük írják.

Mindenki megnyugodhat, Magyarországnak jó eséllyel egy darabig még nem lesz vége, a sajtónak nem lesz vége, a civil társadalomnak még annyira sem. A füredi frakcióülésről kiszivárgó fenyegetőzések egyszerűen csak annak a jelei, hogy Bindzsisztán vezére pánikol, egyre súlyosabb marhaságokkal próbálja fenntartani mindenhatóságának hitét sleppjében, radikalizálódik, ami minden rendszerválság kísérőjelensége.

A fizikai valóság meg az: Bindzsisztán urának ma már Spanyolországig kell utaznia, hogy a piacon együtt virslizhessen néhány hétköznapi magyarral, mivel egy fővárosi piacon leanyáznák, vagy semmibe vennék. A mostani Fidesz-frakcióülést a Kárpát-medence lőporos hordójának számító Balatonfüreden is olyan biztonsági készültség közepette tartották, mintha a

Megkezdődött a meg nem valósult és a meg nem valósítható 2024-es, valamint a  korábbi választási ígéretek kármentése. A 21. kerület vezetői, az Orbán-kormányhoz hasonlóan,  nem vállalják a valódi, stratégiai szintű fejlesztéseket. Látványberuházásokkal, bulikkal operálnak. A jelentős szakmai munkát, a széleskörű együttműködést igényló feladatokat, nagy ívben elkerülik. A kudarcokért  mindig másokat tesznek felelőssé

Ábel Attila kerületi önkormányzati dolgozó (korábbi alpolgármester) kíváncsiskodik. Több csepeli internetes oldalon közvéleménykutatási céllal tette közzé Melyik csepeli, fővárosi vagy állami fejlesztést várod leginkább? című kérdőívét. Nekünk ez gyanús, roppant gyanús. Jó (rossz) okunk van a kételkedésre.

Mivel nem hiszünk a véletlenekben, úgy véljük, hogy fontos oka van az ábeli kíváncsiskodásnak. Szerintünk ezzel a kérdőívvel, illetve a Csepeli Hírmondóban közölt polgármesteri interjúval

Orbán Viktor 1989-ben tízezer dollárt kapott Sorostól oxfordi képzésre, az alakuló Fidesz eszközeire négymillió forintot költött, 4,2 milliót pedig készpénzben adott át. Korábban a Fidesz-vezetést kibocsájtó Rajk Szakkollégiumnak hatmilliót, a Bibó Szakkollégiumnak 5,8 milliót adományozott. A mai Orbán és a mai Fidesz agyréme alapján tehát a Fideszt is ki lehetne tiltani Magyarországról. Kétségtelen, érdekes látvány lenne egy hontalan státusban, vagyis illegálisan Európában bolyongó Fidesz a vezérével, Orbánnal az élen.

A miniszterelnök szándékára a Soros-támogatásokat elfogadó szervezetek kitiltásáról azt mondhatnánk, hogy az első áldozat akár ő is lehet.

Nagyon unalmas, sokszor elmondott, régi történetről van szó, de hát ő hozakodott megint elő a Soros-ármánykodás agyonhasznált propaganda-paneljével: eszerint a régen visszavonult öregember, és nálunk régen passzív szervezete ellen a mostani harc lesz a végső, visszamenőleg is. Ha egy civil, emberjogi, korrupciókutató, nőjogokat képviselő társaság valaha is hozzájutott S-dollárokhoz, annak pusztulnia kell.

Újabb jele ez annak, hogy Orbán Viktor egyre nyíltabban mutatja meg politikájának eddig ilyen-olyan mázzal lekent lényegét, mondhatjuk azt is, hogy

Befejezéséhez közeledik hat csepeli óvoda bezárásának kálváriája. Egy hét múlva kt-ülésenn Borbély úr és baráti társasága tesz pontot a botrányos ügy végére. Eléggé tisztességtelen módon. Borbély Lénárd és társai a - változatlanul Ábel Attila gondnoksága alatt álló - kerületi lapban,  álcázva magyarázzák a bukásra álló bizonyítványukat. Még a címben sem merik leírni azt a szót, hogy óvoda. Tisztességtelenül, mert a Csepeli Hírmondóban ebben a témában publikált Hatékony és fenntartható működés a számok tükrében című cikk kísérletet sem tesz az óvodabezárásokkal kapcsolatos  ellentétes vélemények bemutatására.

Az álcázott, félrevezető cikk egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az önkormányzat vezetését csak az általa és az intézményvezető és az óvodavezetők által hatékonynak és fenntarthatónak vélt rendszer létrehozása érdekli.

A polgármesternek csak az általa előterjesztett javaslat elfogadható. Hallani sem akar a célhoz vezető más megoldási lehetőségekről, minden más véleményt, javaslatot  elutasít, a CSH meg fel sem vállalja a szakmai ellenérvek ismertetét Mégis van néhány megjegyzésünk a cikkhez:

Rogán Antal nem Deák Ferenc tanítványa! Deák Ferenctől, a haza bölcsétől  kérdezték, hogy milyen törvénnyel szabályozná a sajtót. Azt felelte: hazudni nem szabad. Rogán erről hallani sem akar.

Nálunk a kormánypárti politikusok és médiapropagandistáik olyan mélyre süllyedtek, hogy az már elviselhetetlen. Rég nem a saját érdemeiket emelik ki, hanem csak az ellenzéket, a kormány kritikusait próbálják lejáratni.

Az egyszerű embert az „ehess, ihass, ölelhess, alhass” érdekli.

Az lenne a jó, ha nem is tudnánk, ki a miniszterelnök: azt jelentené, hogy

Nagy Márton sem az önkormányzatok mentőövét keresi. Az elmúlt öt évben jelentősen romlott a magyar önkormányzatok anyagi helyzete. Hiába nőttek ugyanis papíron a költségvetési támogatásaik, az elvont szolidaritási hozzájárulás és a magas infláció ezt mínuszba hajtotta. Ráadásul a kormány hol a koronavírusra, hol más érdekekre hivatkozva további adókat von el a településektől, ezek eredője a pénzügyi kivéreztetés.

A 2020-as költségvetés zárszámadása szerint 2020-ban az önkormányzatok 821 milliárd forintnyi költségvetési támogatást kaptak, ez az összeg az elfogadott 2025-ös költségvetés szerint már 1350 milliárd forintra rúg, vagyis a növekedés 64 százalék, ami még a időközben bekövetkezett 48 százalékos infláció mellett is impozánsnak tűnik.

A kormány ezt a számot szokta kommunikálni, pedig a helyzet sokkal csúfabb, mint aminek látszik, ugyanis miközben a kabinet az egyik kezével ad, addig a

Váltás következik. Erről persze meglehet a véleményünk és joggal mondhatjuk azt, hogy nahát, nahát. Harsány liberálisból könnyedén lesz szenvedélyes fideszes, afféle zsebduce. Nyúljásh Paczalos Szilárdnak ezért igazán nincs oka a felháborodásra, ő igenis tudhatná, hogy ez így megy még akkor is, ha ő MOST MÉG egyelőre marad, ahol van.

Azt onnan lehet sejteni, hogy valami változás jöhet, hogy megjelennek a gyorsan helyezkedők, az átállók, akik onnan nézve árulók, eminnen tekintve pedig csak megértették a jövő szavát. Rendszerváltás nincs átállók nélkül. És most azért sem sütöm el a patkányok és a süllyedő hajók összefüggésében közismert példabeszédet. Már csak azért sem, mert a patkány közismerten nagyon okos, csak rosszabb a PR-ja, mint a mókusnak. Ha a patkányoknak lenne egy magyar televíziója hozzá hírügynökséggel, meg rádióval, akkor az óvodások ilyenkor farsang táján előszeretettel öltöznének patkánynak és a patkányos plüssöket vinnék, mint a cukrot. A mókusokkal pedig riogatnák a rossz gyerekeket és a politikusok folyton csak lemókusoznák egymást. De a patkányoknak nincs tévéje.

Vannak szép átállások és akadnak felettébb undorítóak. Például

Tényleg erre büszke Borbély Lénárd? Már egy helyi rendeletbe is belefoglaltatta a hamis dicsőséget. A krumpli-, hagyma- és más fajta osztogatások azonban valójában csak kommunikációs, populista trükkök, de nem oldják meg a valóban rászoruló csepeli ezrek mindennapi gondjait

A polgármester közzétette az önkormányzat tavaly módosított szociális rendeletét. Mint bevezetőjében írta: „Önkormányzatunk hosszú évek óta elkötelezetten segíti a csepeli lakosokat, különösen azokat, akik nehéz élethelyzetekkel küzdenek. Ennek része az alig több mint 1 éve teljesen megújult szociális rendeletünk, amely kedvezőbb jövedelmi és jogosultsági feltételeket kínál a nehezebb sorsú kerületben élőknek.” Nem az a gondunk, hogy a második mondat félreérthető. A csepel.hu-n fellelhető éves költségvetési rendeletek tényszámai jócskán árnyalják, sőt cáfolják a Borbély által rendre emlegetett elkötelezettséget.

„A 2010-es helyi hatalomváltás előtt az akkori, ~ 20,2 milliárdos költségvetési kiadási főösszegből 669,5 milliót fordítottak szociálpolitikai és egyéb pénzbeli juttatásokra, míg 2023-ban, a 28,9 milliárdra emelkedett összegből csak 72,3 milliót! A számok magukért beszélnek.” Bizonyítják, hogy

Újabban csupa, csupa jó hír érkezik a kisembernek, hogy a rokoni és kliensi körnek továbbra is folyamatosan juttatott százmilliárdok mellett neki is csurran-cseppen. Úgy, ahogy ez eddig is volt, és ami olyan szépen aládúcolta, mit aládúcolta!: gránitszilárdságúvá tette a rezsim neofeudál épületét.

2025 egészen biztosan fantasztikus év lesz, ez már most látszik, ugyanis sorra érkeznek a boldogító üzenetek a kormány háza tájáról, amelyeket egységesen "jó hír"-nek neveznek, és nem hiába.

Mert az valóban jó hírnek tűnik, hogy kifizetik az állampapírok kamatait. Jó hír, hogy a nyugdíjasok is felvehetik a vidéki otthonteremtési támogatást, ami két év alatt 90 milliárdot kóstál majd. Jó hír, hogy megszüntetik a kórházi várólistákat. Jó hír a kisvállalkozóknak, hogy hat millióval emelik az áfa alanyi adómentesség határát. Jó hír, hogy emelik a hadigondozottak és az 1938 és 1963 között politikailag meghurcoltak járandóságát. Jó hír a munkáshitel. Jó hír a további kamatcsökkentés a

A tizenöt éve  hatalomra került csepeli fideszesek a "kenyeret és cirkuszt a népnek" elv alapján a cirkuszt favorizáltak, ezért egyre-másra hoztak hangulatjavító, népszerűsködő intézkedéseket. A korábban szinte ismeretlen „bulizós” rendezvények  gyakorivá váltak  és az ideológiájukat alátámasztó (a Rákosi rendszerhez hasonló) emlékmű állítások (olyan személyekről, akiknek semmi köze Csepelhez) százmilliós nagyságrendet képeztek! A kerületi kiadások nagysága olyan méreteket öltött, hogy egy „normális” a költségvetést össze is döntött volna. 

A szocialista vezetés alatti szoros tervezésbe az ilyen szemlélet, - valamint annak a szavazói érzetnek a felkeltése, hogy lehet itt a közpénzt különböző „ingyenes juttatásokra” (krumpli, hagyma, alma) is felhasználni átverés, - ezért eszébe se jutott senkinek.

Az akkori képviselők testületi ereje, beállítottsága és gondolkodásmódja sem engedte volna meg azt, hogy a kerület rendelkezésére álló költségvetési 15-20 milliárd nagy részét, - a hatalom megtartása érdekében - jóléti célra fordítsa a vezetés. Csepel akkori fejlettsége nagy mértékben elmaradt a fővárosi átlagtól, és a képviselő-testület úgy gondolta, hogy ennek a lemaradásnak a csökkentése, eltüntetése lenne a kizárólag a vállalható cél. Ezért alakulhatott úgy, hogy az oktatási, szociális, egészségügyi