Egyszerre mintha lágy, jeges szellő simogatná az arcomat. Semmi nincs, ami szemmel felfogható volna, de tudom, ott vannak, látnak azok, akiket már csak képek őriznek albumban, de főként a szívemben. A karácsony a múlt színpompás, otthon illata, áradata. Ilyenkor néhány napra mindenki újra kisgyerek. Kisgyerek, aki előbb emlékeket gyűjt, végül maga is emlékké válik. És ha jól csinálta, akkor nem csak az albumokban.

Csak az ünnepi térítőt akartam kivenni a komódból. Kihúztam a felső fiókot, ahol rendben és összehajtva várta tavaly óta a fehér, selymes fényű kelme, hogy újra eljöjjön az ideje. Nem tudom, mi vitte a kezemet a legalsó fiók gombjaihoz. Nehéz sóhajjal csúszott ki a súlyos fa. Az előző század derekának divatja szerinti, arany színnel díszített, műbőr borítású fotóalbum nézett rám a múlt számtalan kincse közül. Zizegett a rizspapír, méltóságteljesen hajlott a fekete karton. Visszaperegtek az évek, megállt az idő. Emberek léptek elő a múltból, fényeket, színeket, illatokat hoztak magukkal.

A karácsony az illatok emléke. A fenyőfákat az erdészet irodaházánál árulják, szánkón húzzuk haza, vele jön az erdő illata, halványan derengnek a kandeláberek, ropog a hó a csizmánk alatt. Behunyt szemmel elképzelem, milyen lehetett a meredély, ahol

Túlterheltség, pénztelenség, lepusztultság – ez jellemzi a gyermekotthonokat Sztupa József szerint, aki nyárig szakmai vezetője volt az egyik intézménynek. Tizenegy év után kiégés és szakmai nézeteltérések miatt hagyta el a pályát. Interjú.

Hány évig dolgozott a gyermekvédelemben?

Tizenegy évig. Egyetemistaként, szakmai gyakorlaton voltam egy gyermekotthonban, ahová önkéntesként visszamentem. Majd kilenc évig gyerekfelügyelőként és nevelőként dolgoztam, és két éve kineveztek az Esze Tamás nevelőotthon szakmai vezetőjének.

Mikor és miért távozott?

A nyáron jöttem el, szakmai nézeteltérés, kimerültség, kiégés miatt. Amiről beszélhetek az az, hogy nagyon kemény tizenegy év van mögöttem, vezetői munkám életem legkeményebb másfél évét jelentette. Annyi a megoldandó, de megoldhatatlan feladat, és olyan a nyomás meg a fenyegetettség föntről, amit elképzelni sem tudnak, akik nincsenek benne. Minden nagyképűség nélkül állíthatom, az életemet tettem fel erre a munkára. Rengeteget dolgoztam, és ezt úgy kell elképzelni, hogy

"Hogy elhiszed-e, vagy sem ezt az álmot, ezt az igéző ősi regét? Mindegy. Csak az a fontos, hogy megértsd az ácsszekercék üzenetét, s hogy a földön és odafönt, elménk friss emberi égtájain is megőrizzük a fényt, a szeretet melegét..."

Itt van hát,
eljött köreinkbe az este,
itt a karácsony újra,
már várta millió szekerce,
alleluja...

Kedvesem, nézz ki az útra:
a télből, a gyárból,
- mint elvarázsolt mennyei tájból -
három öles fekete pásztort
szikrákat terelget az égre,
s vidáman énekelget, hogy végre,
villogó szekercék között
megszületett a Gyermek...

Mit jelentett Heródes életében Jézus születése? Heródesnek volt, vagyona, hadserege, mindene megvolt, leverte a lázadásokat, semmi sem veszélyeztette. Miért ijedt meg mégis egy kisbabától? Miért rendelte el minden kétévesnél kisebb fiúcska megöletését? Miért ragadtatta magát ekkora gonoszságra egy születés hírére? Heródesnek volt mitől félnie. Tudta, hogy mindazt, ami körülötte van, a gazdagságot, a hatalmat, a színlelt tiszteletet csak a félelem tartja fent. Csak azért viselik el őt az emberek, mert félnek a hatalmától, de semmi más nem kötötte őt a néphez, ahhoz az országhoz, amelynek nemcsak uralkodója, de zsarnoka is volt.

Karácsony ünnepe tele van örömmel: megszületett a Megváltó, boldogan ünnepelték a pásztorok, tisztelettel a keleti királyok, és szívük minden melegével Mária és József. A boldog események mellett azonban ott van a szomorú is, a betlehemi gyermekgyilkosság. Isten fia emberré lett, vállalta a mi sorsunkat, vállalta az emberi nem üldözöttségét, űzöttséget is. Űzött nemzedék vagyunk, ezt mutatja minden elemében ez az evangéliumi történet. Itt nemcsak a szent családra gondolhatunk, az egyiptomi menekülésre, vagy az ártatlanul megölt kisfiúcskákra, hanem magára a Heródesre is.

Heródes üldözött, veszélyeztetett, űzött embernek tartotta magát. Jöttek a keleti bölcsek, hogy nekik megjelent egy csillag, és

"Kedves, tiszta ünnep,/ Nincs nálad áldottabb/ Ünnep a világon!/ Te vagy az az egy nap,/ A küzdelmes évben,/ Mikor csak szeretünk/ A fenyők tövében."

ENDRŐDI SÁNDOR: KARÁCSONY

Szeretet ünnepe,
Ragyogó karácsony,
Nincs nálad áldottabb
Ünnep a világon!
Míg örömláng gyúl ki
Zöld fenyőid árnyán:
Ringatózik lelkünk
Boldog béke szárnyán.

Lázár János közlekedésért is felelős miniszter szerint nem szabad azt mondani, hogy a HÉV szolgáltatásban visszafejlődés következett be az Orbán-rendszerben.

Lázár szerint az, hogy 2025-ben a jelenleg közlekedő igen speciális HÉV szerelvények közel öt százaléka kiesik a forgalomból, az nem szabad, hogy fennakadást, járatkiesést, vagy a vasúti forgalom veszélyeztetését jelentse. Vannak tartalékok, tervszerű, és más meghibásodás miatti javításra szoruló szerelvények, amiből pufferként kiegészíthető a szükséglet.

Elméletben még ennek is lehetne valóságtartalma. De, ahhoz nem ilyen elaggott járműszerkezetet kéne feltételezni. Ebben a körben, ahol a pótlás lehetősége kizárt, mert nem csak a gyár, de még az ország is megszűnt, ahol készítették. A hatvanéves kort elérő vonatok száma évről évre növekszik, ezért forgalomba tartásuk életveszélyes.

Ki nem mondottan valójában az az igazgatóval szembeni NER elvárás az, hogy

Mi, magyarok, soha nem fogjuk megérteni a Mészáros Lőrinceket. Nem mintha irigyek lennénk a mások sikereire, épp ellenkezőleg: örülünk annak, hogy bár nekünk nem sikerült, vannak olyanok e honban, akiknek bejött az élet. De ki tudja miért -  mégsem lelkesedünk Orbán Viktor gázszerelőből milliárdossá lett gyerekkori pajtásának meggazdagodásáért, sem pedig a miniszterelnök saját lábon álló vejének, Tiborcz Istvánnak minden képzeletet felülmúló gyarapodásért.

A Policy Solutions legfrissebb felmérése szerint – erről a Hírklikken is jelent meg írás – a magyar emberek nem Brüsszel mesterkedéseit, a háborúpártinak nevezett ellenzék ármánykodásait, hanem az alacsony béreket, a megélhetés magas költségeit tartják a legégetőbb problémának. Mindemellett az egészségügy állapotát, a korrupciót és a túl nagy társadalmi egyenlőtlenségeket említették.

Utóbbi azt jelenti, hogy nyílik az olló, a szegények egyre nincstelenebbek lesznek, miközben a gazdagok gyorsuló ütemben vagyonosodnak. Mára odáig jutottunk, hogy

Hetek óta komoly izgalom tartotta lázban a csepelieket. Na, ennek most vége. Eldőlt! Jövőre Szegedről kapjuk a pozitív híreket 30.000 példányban. A Csongrád-Csanád vármegye székhelyén nyomott Csepeli Hírmondó azonban már nem a fideszes Borbély Lénárdot, hanem a civil Borbély Lénárdot és csapatát fogja dicsfénnyel övezni.

Újabb nagyszerű eseményekről kaptunk hírt a polgármester fb oldalának heti híreit böngészve. A Szabadkikötő Logisztikai Szolgáltató Központ által fenntartott Szabadkikötő SE csatlakozott az önkormányzat által létrehozott Csepeli Sportsziget Programhoz. A csatlakozási dokumentumokat hétfőn délelőtt írta alá Borbély és az egyesület képviselője. 

    Egy nappal később azonban újabb hírt kaptunk az egyesület és az önkormányzat együttműködéséről, amit viszont Borbély úr elfelejtett feltenni közösségi oldalára. A Csepeli vagyok nyilvános csoport közösségi oldalán tette közzé Kiss Kornél önkormányzati képviselő, hogy

Bevallom, majdnem találva éreztem magam, amikor Nagy Márton, a magyar nemzetgazdaság minisztere nehezményezte, hogy nem fogyasztanak a magyar emberek eleget, amivel nehéz helyzetbe hozzák az állását. Miket nem mondok, a nemzetgazdaságot!

Fogyasztanék én orrba-szájba, miniszter úr, de hát mibű?

Egyébként meg fogyasztok épp eleget. Hideg és meleg vizet, villanyt, gázt, gyógyszert, amit nem ingyé’ kapok, hanem

Rossz idők járnak manapság a csepeli posta-épületekre. Sorra zárják be őket. Nem volt ez így mindig. A korabeli híradás szerint 75 éve, 1949. december 20-án „ünnepélyes keretek között átadták a csepeli postapalotát”. Nagy esemény volt ez akkoriban nemcsak a fővárostól még néhány napig különálló Csepel, hanem a 2. világháború okozta súlyos sebekből negyedik éve gyógyuló ország életében is. A Csepel újságban 2009. december 18-án dr. Bolla Dezső helytörténész így idézte fel a 75 évvel ezelőtti avatás pillanatait és a hozzá vezető több évtizedes előzményeket:

„Az ünnepélyen megjelent Bebrics Lajos postaügyi miniszter és a WM gyári munkásból lett posta-vezérigazgató Katona Antal. A postás zenekar pattogó ritmusú előadása után Ördög „elvtárs” (az ördög tudja, hogy ki volt) avató beszédében utalt Sztálin másnap bekövetkező 70. születésnapjára. Csepel összes dolgozójának nevében megígérte „Sztálin és Rákosi elvtársaknak, hogy követik a Szovjetunió példáját…”

Csepelen 1890-ben létesült a Ferenc utca 45.-ben III. osztályú postamesterség. Egykori épülete átvészelte az elmúlt 135 év minden viharát, ma is áll a Tüdőgondozóval szemben, a Kiss János altábornagy utcában. Azt megelőzőleg a küldeményeket a kisbíró hozta kompon, majd a

Menczer Tamás előléptetése megtörtént: már nem államtitkár, hanem több. Frakciószóvivőként ő a Fidesz és az Orbán-rendszer arca. Megbízói kénytelenek voltak őt, a leghegyesebbnek vélt kést elővenni a fiókból. Hogy miért pont Menczer, arra a legegyszerűbb kérdéssel válaszolni: ha nem ő, akkor ki? Orbán? Az EP-kampány óta egyértelmű, hogy nem merik egy az egyben szembeengedni Magyarral. Lázár? Talán vitaképes lenne, de amit a vasútnál/vasúttal művel, az védhetetlenül nagy támadási felületet kínál.

Szijjártó szintén: most omlik rá az évtizedes késében lévő és beláthatatlanul dráguló Paks2 csődtömege. Abból a gátlástalan futballhuligán-karakterből, ami Pécsre kellett (mármint a Fidesz stratégái szerint – hogy miben tévednek, arra majd visszatérünk), esetleg még Kubatovot lehetett volna bemozgatni, de ismerve, hogy a parlamentben is csak akkor szólal meg, ha elkéri valakitől a Nemzeti Sportot, aligha ő lenne az, aki verbálisan megsemmisíti Magyart.

Egyszóval jobb híján Menczerre hárult a feladat, hogy kihívja és provokálja

Ha elmúlik karácsony, és jön az új esztendő, akkor újra fellángolhatnak a viták a megszüntetésre kiszemelt Fenyves óvoda és hasonló sorsra szánt társai körül

Ami a Csepeli Hírmondó (CSH) december 18-án megjelent idei 27. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket.

    Az ellenvélemények nélküli, cenzúrázott cikkek, vagy finomabban fogalmazva, a már dresszírozott újságírók öncenzúrázott írásai rányomták bélyegüket a Csepeli Hírmondó idei utolsó számára is. Majd négy oldalt kapott a legutóbbi képviselő-testületi ülésen történtek hiányos bemutatása, illetve a hat óvoda bezárásának ügye, de kimaradtak, a közösségi érdeklődést kiváltó testületi napirendek között szereplő fontos kérdésekről való tájékoztatások is: például egyes önkormányzati szolgáltatások árainak emelése vagy a veszteséges Csepeli Ingatlanhasznosítási Nonprofit Kft tőkeemelése.  A többi írás a karácsony körül forog 32 oldal jelentős részén.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Kubatov Gábornak van nevét viselő listája, pártigazgatói pozíciója, klubelnöke a legtöbb szurkolóval rendelkező magyar labdarúgócsapatnak. És tudja, mi a baj a magyar futballal: túl kevés a vágás a televíziós közvetítésekben.

Sok okot lehetett hallani, olvasni arról, miért nézhetetlen a bajnokik többsége az adófizetők pénzéből eltartott honi pontvadászatban: volt már hibás a játékosokra nagy nyomást helyező sajtó, a balhézó drukkerek, a sűrű versenyprogram, a túl hideg vagy túl meleg idő, a folyamatos játékra alkalmatlan talaj, a játékvezető, de kötött már béklyót az „aranylábakra” a futballistákat bíráló kommentátor is.

A televíziós közvetítések rendezőivel eddig nem volt probléma. Jobban belegondolva,

Képünkön Gajdics Ottó Hírtv-s műsorvezető és Bese Gergő, a botrányhőssé vált atya.  „A szemforgató magatartásban és álszenteskedésben talált egymásra az orbáni hatalom és a privilégiumokat hajhászó egyházi vezetők krémje… Az elit emberei egészen másként élnek, gondolkodnak, cselekszenek mint amit mások számára normaként szabnak”

A bevezetőben idézett gondolatokat Horváth Gyula fb-cikkéből emeltük ki. A szerző közösségi oldalán ezt írja:

„Ha nem lenne ennyire tragikus, még akár azt is mondhatnánk, hogy nevetséges az, amit a hatalom produkál a saját maga által hirdetett normákkal szemben. Sorra derülnek ki és buknak le azok a személyek, akik kedvezményezettek, jutalmazottak, és kitüntetettek voltak a magukat kereszténynek mondó hatalom által.

Sokkal kevesebb lenne a bajuk, ha a korábban antiklerikális hitetlen liberálisok nem fedezték volna fel magukban a hatalomhoz vezető utat a vallásosságban. Nem elég, hogy felfedezték, de úgy tesznek mintha

Orbán tudja, hogy miként keletkezett Tiborczék vagyona, miként szerezték a sok százmillió forintos megrendeléseket, és megvannak az eszközei arra, hogy ezt adott esetben mások is megtudják. Ügyészség, adóhatóság, adott esetben a mindig igazságos, ámde annál szigorúbb Gazdasági Versenyhivatal. Kártyavárként omolhat össze minden, ha Orbán Viktor valamiért megneheztelne a vejére. 

Tiltott módon összejátszott több cég egy több tízmilliárd forintos Debrecen környéki vasúti fejlesztés közbeszerzésekor. A Gazdasági Versenyhivatal szerint még a látszatra is alig adtak, az érintett vállalkozások az összehangolt kartellezésnél szinte mindenben egyeztettek egymással. Mindezekért a kartellt összefogó Homlok Csoport két vállalkozására összesen 1,2 milliárd forint bírságot szabott ki a Gazdasági Verseny Hivatal. A Homlok-csoport tulajdonosa és vezetője egy Homlok Zsolt nevű, egészen a legutóbbi időkig sikeres üzletember.

Ez persze csak a véletlen műve lehet, eszünk ágában sincs feltételezni, hogy a GVH „utánanyúlt” volna a már nem kedvelt egykori házastársnak. Vannak ugyanis véletlenek, de ezeket főbenjáró vétek volna a szándékos bosszú számlájára írni. A szerencse nemcsak a civil életben, hanem a gazdaságban is forgandó, számos vállalkozás a maga bőrén tapasztalja, hogy egyszer fenn, máskor lenn. Nem lehet mindig sikert sikerre halmozni, így azután amiatt sem kell gyanakodnunk, hogy a GVH éppen akkor indított eljárást Homlok cégei ellen, amikor ő szakított Mészáros Lőrinc lányával.

Rossz az, aki rosszra gondol. Nyilván nem érdemtelenül rótta ki az 1,2 milliárdos büntetést a Mészáros-lánnyal szakító Homlok cégénél a GVH, hanem

Nincsen számukra hely? Csepelen mély hallgatásba burkolóznak a kerületvezetők, ezért nem tudjuk, hogy mit akarnak kezdeni a parkolási gondok enyhítésével, megoldásával. A kerületi lakosok évek óta szóvá teszik a városközpont parkolási gondjait, azt, hogy sokan P+R parkolónak használják a területen lévő, egyébként is kevés számú parkolókat. Az áldatlan helyzet megoldását Borbély és társai választásról választásra ígérgetik, de érdemi megoldás és szabad parkoló a csepelieknek nincs

A csepeli vezetők látják, tudják, de nem szólnak arról, hogy parkolási ügyben mi történik körülöttük. Erzsébetvárosban például emelték a helyi lakosok parkolási díját októberben, november 4-én meg Soproni Tamás, Terézváros polgármestere jelentette be, hogy „az eddigi ingyenes közterület használatot megszüntetjük, és 36 ezer forintos éves tarifát vezetünk be az első autókra”.

https://444.hu/2024/11/04/terezvarosban-is-megemelik-a-helyiek-parkolasi-dijat-36-000-forintot-kell-fizetni-az-elso-autora 

    Még ugyanaznap a csepel.info is közzétette a témát, azzal a kérdéssel: „Ti mit gondoltok erről?” A szerző elfelejtette, hogy a Fővárosi Közgyűlés által még 2022-ben elfogadott egységes parkolási rendszerről szóló rendeletet közgyűlési tagként Borbély Lénárd is megszavazta.

Azóta a csepeli önkormányzat semmit sem tett helyi alkalmazása érdekében, még a súlyos közlekedési feszültségekkel küzdő Városközpont területén sem. Annak ellenére sem, hogy

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter: „nem tudják az emberek, milyen jó nekik Magyarországon

A lakosság elszegényedésével és a lakhatási szegénységgel foglalkozó híradások 2,5-3 millióra becsülik az érintettek számát.

De nincs se rövid, se hosszú távú terv a szegénység enyhítésére, felszámolására. Ezzel szemben

Az Orbán-rendszer ezt a 2014-es december 16-i tüntetést a mai napig nem heverte ki. A tervezett internetadó-bevezetése elleni, teljes sikerre vezető  százezres demonstráció emlékét a Rogán-kommandó kommunikációs trükkökkel szeretné a szőnyeg alá söpörni, de nem megy. A tüntetésre emlékezve Veress Jenő (1962-2022) Népszavában tíz éve megjelent  cikkét  közöljük:

"Volt egyszer egy király. Ennek az volt a szokása, hogy minden órában más-más ruhát szeretett fölvenni… – ismerjük a mesét, ugye. Melynek a végén egy inasgyerek mert csak felkiáltani, hogy a hiú, hazug király meztelen.

Azt, hogy Orbán Viktor évek óta hányja le-föl a gúnyáját – elsősorban pörgős köpönyegét -, mindenki látja, meg azt is, hogy rég elkészült a mi Pomádé királyunk új ruhája, azaz csurdén áll közszemlén egy pocakos, öreg despota. (Veszélyes ám az oktatás eltiprása, mert sok lesz az inasgyerek, aki nem eszi a maszlagot, csattanós választ ad inkább - vesztenivaló híján!)

Mind több magyar ember – és a teljes fejlett világ – figyelmeztetése: inge, hát vegye végre magára – és pucérsága taszító képe is feljavulhatna. De nem!

Van itt egy másik – orosz - mese is, amit a

Szegény Semjén Zsolt mindenféle szempontból igyekszik megfelelni Orbán Viktornak; támad és véd, istenít és pocskondiázik. Nem rég például az egyházat emelte piedesztálra,  annak erkölcsi példamutatását dicsérve, ugyanakkor belerúgva másokba.

Íme, az egyébként nehezen megfejethető mondat Semjéntől: „Amikor lovagol az ellenzék a Bese Gergely-ügyön, homoszexuális partikra járt, hát bocsánat, de a Momentum nem ezt akarja? Nem azt kellene mondania a Momentumnak Bese Gergőnek, hogy Welcome to the club?”

Nem teljesen értem, hogy a sorozatos, papokat ért botrányok után hogy keveri bele a történetbe épp a Momentumot, de mindegy is, hogy Semjén mit gondol, törekvése egy másik klubba, a Menczer-Ábrahám-féle társaságba vezeti őt. Ebben a körben nagy hurrával köszöntik őt szövegei olvastán, bár arról sem vagyok meggyőződve, hogy

Orbánnak és állandó tettestársainak együttműködésével 2010-hez képest, az infláció miatt nyugdíjak értéke minimum 60 százalékkal csökkent. Erről egy szót sem szól a JÓKOR

A csepeli nyugdíjasok postaládáiba ismét bedobták a kormány JóKor című agit.prop. kiadványának karácsonyi számát. Jókor!

Még lesz idejük, napi gondjaik mellett is, karácsonyig elmélyedni a sok tízmillióba került színes képekkel tarkított legutóbb kiadott kiadványban, rácsodálkozni Orbán Viktor  bicskanyitogató, nyájas-nyálas  köszöntőjére, elolvasni a kulturális és innovációs miniszter