Micsoda különbség?! Nagytakarítás vagy agytakarítás? Miközben Orbán Viktor tavaszi nagytakarítással fenyegeti ellenfeleit, addig az Ábel-Borbély féle, hivatalos önkormányzati lapnak nevezett Csepeli Hírmondóban beérik az „Agytakarítás” és a lakbéremelés emlegetésével. "Agytakarításról" az egyház képviselője ír, a lakbéremelésről egy alpolgármester beszél. Pákozdi József nyilatkozata mellől azonban fájdalmasan hiányzik az önkormányzati bérleményekben lakók véleménye a tervezett emelésekről és arról, hogy milyen körülmények között élnek ott a csepeliek. 

Ami a Csepeli Hírmondó március 26-án megjelent idei 6. számából kimaradt, azt mi közzétesszük, ami megjelent, arról elmondjuk véleményünket. 

Egyre szembe tűnőbb a helyi hivatalos lapban a mindennapi megélhetési gondokat bemutató írások elmaradása mellett a közlekedési, környezetvédelmi témákról, a szaporodó bűnügyi és közlekedési, parkolási problémákról szóló hírek, tájékoztatók hiánya.

Az önkormányzati ügyekkel foglalkozó oldalakon az iskolafelújítás és az iskolai átszervezések ügye mellett már csak az önkormányzat március 15-i ünnepi programjának jutott hely. Teret kaptak még a civil-, az egyházi élet, különböző kulturális, iskolai események, versenyek és a sportsikerek.

Véleményünk a lap néhány írásáról:

Hiába adott a kormány havi 12,5 milliárd forintot a kórházak adósságrendezésére, továbbra sem sikerül csökkenteni az adósságokat. Anyagi eszközök hiányában  abban lehetnek érdekeltek az orvosok, hogy kevesebb műtétet kevesebb érdemi gyógyítást végezzenek

Rásky László az Orvostechnikai Szövetség főtitkára a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában arról beszélt, hogy egyelőre még nincsenek meg azok a jogszabályok amik lehetővé tennék a források igénybevételét.

A másik nagy gond szerinte az, hogy bár a kormány rendezni próbálja az adósságokat, nem javítja ki azokat a problémákat, amelyek miatt

Nincs béke sem a Béke téren, sem a Szent Imre téren. Kerületünkben ugyanis még gőzerővel zajlik az óvodák és iskolák bezárása, összevonása, átszervezése körüli bozótharc, de már a következő politikai vihar jeleire kell koncentrálni. A tankerületi vezetés (székháza a képünkön) ugyanis  kilenc csepeli iskola esetében intézményvezetői pályázatokat írt ki: a listán szerepel az összes átszervezésre váró iskola intézményvezetői állásának megpályáztatása is. A csatazaj nem csitul.

Csepelen hatalmi kérdéssé nőtte ki magát az iskolafelújítási, majd az azt követő bezárási, átszervezési tankerületi döntés kezelése. A következmény: az iskolaügy a Borbély-Németh duó között évek óta folyó politikai hatalmi harc áldozata lett.

Ezért mindkét felet felelősség terheli.

A tavalyi választással nem zárult le a  politikai iszapbirkózás. Már az intézményekért, az ott dolgozók megnyeréséért, szavazataiért, illetve a másik mindenáron való legyőzéséért

Ha a Csepeli Hírmondó készít beszélgetést a polgármesterrel, akkor nincsenek kényes kérdések (valójában másmilyenek sem). A kincstári újságíró nem szól közbe, nem vitatkozik, nem kérdez rá a főnök által figyelmen kívül hagyott tényekre. Így működik a tájékoztatás Csepelen. Igy próbálják elhitetni az olvasókkal, hogy a kerületben minden rendben.

Másfél oldalas beszélgetést közölt a polgármesterrel a Csepeli Hírmondó. A „Felelősségteljes csapattal vágunk neki 2025-nek” című írást a Polgármesteri Kabinet tagja, Takó Szabolcs sajtófőnök, Borbély Lénárd polgármester gondolatainak állandó tolmácsolója készítette. A megjelentetett cikk az évek óta tartó együttműködésüknek az eredménye. Ennek lényege: TK megszerkeszti (bár egyesek szerint előre meg is írja) a főnök által elmondottakat, a politika kiszolgálójává tett szerkesztőség pedig változtatás nélkül közli.

Ilyen esetekben a szerkesztőség még csak nem is kérdezhet, a sajtófőnök pedig természetesen nem tesz fel kényes kérdéseket, nem szól közbe, nem vitatkozik, nem kérdez rá a főnök által

Differenciált fejlesztés helyett állandó konfliktusok lehetnek nagycsoportban, ahol az óvodapedagógus kis túlzással a túlélésért fog küzdeni, ha elfogadják az óvodák átalakításáról szóló jogszabályt.

Február 22-ig lehetett véleményezni azt a rendelettervezetet, amelynek értelmében a kormány átalakítaná az óvodákat. Ennek a legfontosabb eleme, hogy a nagycsoportosokat ősztől a legalább három csoportos ovikban egy külön, homogén csoportba szerveznék, amennyiben a létszámuk eléri a törvényi minimumot. Ez a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény szerint 13 főt jelent, ha viszont a nagycsoportos gyerekek ennél kevesebben vannak, akkor az eddigi, saját csoportjukban kell

Még csak kísérletet sem tesznek a kerületi tájékoztatásban, hogy megkérdezzék a csepelieket: mi a véleményük a máshol rengetegszer bírált új egészségügyi ügyeleti rendszerről?

    A tavaly életbe lépett új háziorvosi ügyeletirendszer már az előkészületek során komoly vitát váltot ki a szakmában, a Magyar Orvosi Kamarában, de több önkormányzatban is.

A kerületi egyészségügyi szolgálat, az önkormányzat vezetése, de a Csepeli Hírmondó sem vállalta eddig a helyi tapasztalatok feltárását, az érintettek, pl. a háziorvosok érdekképviseletét, érdekvédelmét. A CSH Háziorvosok ügyeletben című cikke sem tett rá kísérletet.

   A cikk tájékoztatott a rendszert igénybe vevők számáról, a csatlakozó háziorvosok által végzett munka feltételeiről, a kerületi ügyeleti központban megjelent betegekről. Arról viszont most sem írtak egy sort sem, hogy

Schmidt Máriának meg kellene értenie, hogy az orbáni   poloskázó uszítás nem  humoros utalás, hanem egy kirekesztő, fasiszta megnyilvánulás.

Öreg hiba, ha a bírók nem értik, nem képesek értelmezni az eléjük kerülő szövegeket – írta Schmidt Mária a miniszterelnök ünnepi beszéde kapcsán.

Félek, hogy a bírók tökéletesen értették azt, amit Orbán Viktor teljesen egyértelműen megfogalmazott, többek között velük szemben is.

Ha pedig egy ország miniszterelnöke emberi mivoltukban sérteget, meg­aláz

Pár nappal ezelőtt derült ki, hogy négy 19 éves fiú kegyetlenül megkínozta egy 15 éves társukat a csepeli Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban, mert rá mert nézni valamelyikük barátnőjére.

Ahogy a szülők értesültek a történtekről, azonnal feljelentést tettek, de az iskola először megpróbálta eltussolni az ügyet. A fiú beszámolója után viszont a BRFK XXI. Kerületi Rendőrkapitánysága eljárást indított személyi szabadság megsértésének bűntette miatt.

 Az RTL Híradónak sikerült megszólaltatnia a fiú édesanyját az ügyben, aki elmondta, hogy

Számtalan helyen hallhatjuk, olvashatjuk a jobbnál jobb hírek garmadát. Egy igazi jó hírre azonban még várni kell. Talán már nem sokáig.

Kormányunk például a nyugdíjasokra is kibővítette a vidéki otthonfel­újítási programot.

Ezzel azonban adtak is meg nem is: a közel félmillió kisnyugdíjas még az önerőt sem tudná előteremteni, nemhogy a teljes összeget, hiszen a támogatás utólagos.

Nem jobb a helyzet a fiatalok 150 ezer forintos lakhatási támogatásával sem, mert

Csütörtökön még az ÁMK-nál tiltakoztak szülők és diákok, de mire az április 24-re tervezett képviselő-testületi ülésre sor kerül, addigra a csepeli iskolarendszer átszervezésének tankerületi előkészítése befejeződik. A képviselő-testület véleményének - bármi is lesz az - semmi jelentősége nem lesz. Már most is látszik, hogy a polgármester nem igen tud az óvodabezárásokkal kapcsolatos létszám-, és pénzügyi adatokhoz hasonló tankerületi érvekre elfogadható, szakmailag védhető érveket felhozni. Borbély úr ugyanis már az óvodabezárásokkal kapcsolatos helyi szakmai ellenérveket sem vette figyelembe.

    Furcsán működik Csepelen az önkormányzat lakossági tájékoztatási rendszere. Március 9-i, Iszapkotrás nincs, iszapbirkózásból, bezárásokból túlkínálat van - Egy hét Csepelen c. írásunkban írtuk meg, hogy az óvodabezárások után iskolabezárások következnek: „…Hetek óta nyílt titok már, a jelentős mértékű iskolaérett gyereklétszám- és pedagógus létszámcsökkenés miatt…” a kerületi iskolák következnek. ” 

    Lehet, hogy a cikk hatására, lehet, hogy nem, a Dél-Pesti Tankerületi Központ másnap, március 10-én. elküldte levelét Borbély Lénárdnak, melyben kérte iskola bezárási, átszervezési javaslatuk következő testületi ülésen való megtárgyalását, azaz éljen véleményezési jogával. Miközben az érintett iskolákban hosszabb ideje

Nagy megelégedéssel és örömmel tölthet el, hogy derék kormá­nyunk és annak vezetője virágos jókedvében milyen acélkövetkezetességgel érvényesíti az elveit, egyebek között nőnemű alattvalóival szemben is.

Olvasom, kik kaptak az ünnepen magas állami díjakat. A Kossuth-díjazottak között legalább két női név is szerepel.

Izgalmasabb a Széchenyi-díj névsora: nekem külön örömöm, hogy három mérnököt is felleltem a sorban. Az viszont mindenképpen jeles következetességre vall, hogy a tizenöt fős listában még alibi kivételként sincs egyetlen női név sem. Természetesen! Elvégre mi a magyar nő szent hivatása?

Idén ünnepelhetnénk Zsurzs Éva születésének századik évfordulóját, de egyelőre ünneplésnek nyoma sincs, minden csendes. Márpedig, ha valahol, akkor Csepelen volna ok az Abigél tévés sorozat és rengeteg más rangos alkotás rendezőjének ünneplésére, hiszen a Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar filmrendező, érdemes és kiváló művész innen, még pontosabban a Motorkerékpárgyárból és a Munkásotthonból indult rögös úton a művészvilág csúcsaira. Ünneplés helyett most az életét meghatározó csepeli események felidézésével emlékezünk a csendes, halk szavú asszonyra.

„A gyártásvezetőim mindig azt mondták, hogy én vagyok az egyetlen férfi a stábban” — bökte ki mosolyogva Zsurzs Éva 71 évesen a Nők Lapja újságírójának, amikor életútinterjút készítettek vele. Ebben a beszélgetésben felidézte felnőttkorának kezdetét is: „valamikor színész akartam lenni, de erről szó sem lehetett. Nagy szegénységben éltünk, keresnem kellett. Olyan infláció volt, hogy ha a heti keresetünkért nem vettük meg a három kiló krumplit, az a pénz többé nem létezett” – mesélte a kezdetekről a rendezőnő 1996-ban.

A második világháború után Zsurzs Éva munkásként dolgozott, mint a családja többi tagja. A rendezőnő lánya, Zsurzs Kati  szerint családja regénybe illő módon élte túl a vészkorszakot. „Családunkat többször kibombázták. Nagyapám munkaszolgálatos volt, ahonnan a

Nagy eséllyel ostobán fogok meghalni, mert sosem próbáltam ki semmit. Akkor milyen jogon szólok hozzá? Ahogy, mondjuk, a papi nőtlenséget pártoló egyház családi tanácsadást folytat… A drogról akaratlanul is fülembe cseng Kosztolányi négysorosa: „Csodálkozol a kokainistán / s nem érted? / Gondolkozz el az okain is tán – / s megérted.”

Ha a drogkereskedők megbüntetését támogatom is, azért a használók esetében nem örvendek a hasonló szigornak. 

Más. Pazar ötletnek látszik a gonosz élelmiszerkereskedők

Szolidaritási hozzájárulás: keressük benne a logikát címmel meghökkentő cikk jelent meg a legszorosabb Borbély-Ábel felügyelet mellett működő Csepeli Hírmondóban

    A cikk az kormány által 2021-ben bevezetett szolidaritási hozzájárulásról szól. Szerzője, Borbély Lénárd polgármester udvari riportjainak állandó szerzője, véleményeinek kizárólagos lejegyzője, TK.

Az általa jegyzett cikk most először mond véleményt a hozzájárulásról, erős kritikával illeti a kormányzat négy évvel ezelőtti döntését. Szerinte hamis a kiindulási pont, s egyáltalán nem világos, hogy

Mifelénk úgy tartják: ha nem tudsz kerti vécét építeni, egyébbe bele se fogj! Akár házépítésbe kezd az ember, vagy csak egy üres porta művelésébe, minden egy gödörrel és egy fedett budival kezdődik. Városból nézve a fenti bölcselet túlzó lehet, de nem alaptalan.

Aki csinált már, tudhatja: ha fából készül, a lécek ritkán passzolnak – keresztülfúj rajta a szél –; ha bontott anyagból, például a teteje napszítta cserépből, valahol biztos becsepeg az eső. A vécéépítés fogásait iskolában nem tanítják, ebből motyogó, olykor káromkodó apák tartanak sörízű mesterkurzust. A népi építészet méltatlanul alulértékelt darabjai ezek a tákolmányok, szükséghelyzetben azonban az sem veti meg, aki

Gőzerővel készülhetne a polgármester pl. a választási programjában megfogalmazott ígéreteinek végrehajtására is, amiről folyamatosan tájékoztathatná olvasóit; a Kossuth Lajos utca tervezett átalakítására, de erről semmit sem hallhatunk tőle. Bulikról annál inkább.

Borbély Lénárd polgármester hivatalos oldalán olvashattuk, hogy „már gőzerővel készülünk a tavaszra.”, majd ezután táblázaton mutatta be a május 25-ig tervezett önkormányzati programokat, kiemelve a hagyományos húsvéti tojáskeresést, a tervezett koncertet, a futóversenyt, a retro majálist és más családi programot.

    Nem vitatjuk, egy kerület, egy nagyobb közösség életében szükség van ilyen és hasonló rendezvényekre, azt viszont igen, hogy éppen a polgármester legyen ezek legfőbb kikiáltója, illetve rendre ezek a programok reklámozása álljon hivatalos oldalának középpontjában. Ahogy azzal sem értünk egyet, hogy ezekre a kisebb-nagyobb rendezvényekre, ellenőrizhetetlen módon folynak ki százmilliók a kerületi költségvetésből.  

Látták Goldonitól a „Két úr szolgájá”-t? Remek darab, az ember halálra neveti magát a pénz reményében egyszerre két urat szolgáló kisstílű szélhámos kétségbeesett ügyeskedésén. Amikor gyanússá válik, hogy némi suska is eltűnt a keze között, mindkét úr elveri, de a vége jó, ahogy az komédiákban illik.

Truffaldino, a szolga legendás alakítója az ötvenes évek végén Suka Sándor volt (rá tíz évvel pedig Bodrogi Gyula). Tudják, az a Suka, a jeles karakterszínész, akit a közismert anekdota is híressé tett. Amikor hiába kért fizetésemelést Major Tamás igazgatótól, próbált valami távoli ígéretfélét kipréselni belőle: „Legalább mondjon valami bíztatót, Major elvtárs!” Mire a válasz: „Hajrá, Suka!”.

„A felső határ az égbolt!” – mondta Rákosi Mátyás 1950-ben, a sztahanovistákhoz intézett üdvözlő beszédében. „Hajrá, magyarok! Határ a csillagos ég!” – köszöntötte híveit Orbán Viktor 2021-ben, felszálltában egy repülőre.

S valóban, azóta megindultunk, repülőrajtot vettünk, s nemcsak tempót, de stílust is váltott a fővezér:

„A tavalyi borongós ballada után idén a zúzós rock and roll következik, érdemes az öveket becsatolni” – buzdítja népét a miniszterelnök 2025-ben.

Az elmúlt év valóban „tragédia dalban elbeszélve”, lassú,

Már csak kevés hely van az országban, ahol még beszélnek a sajtószabadságról, ennél is kevesebben ünneplik meg az 1848-as forradalmárok vívmányát, s alig van hely, ahol a nap alkalmából köszöntik a sajtó munkatársait. Csepel nem a kivételek közé tartozik.

Amiről évek óta elfeledkezünk, pedig március 15-én a Magyar Sajtó Napját is ünnepeljük! Mint ismeretes 1848. március 15-én nyomtatták ki a magyar sajtó első szabad lapszámait, benne a 12 ponttal, és Nemzeti dallal, ezen a napon hirdették ki a polgári sajtószabadságot. A győztes forradalom kormánya április 11-én törvényt is alkotott róla. A Rákosi rendszer február 10-én tartotta az ünnepet, majd 1990. március 15-én, pár nappal az első szabad, általános országgyűlési választás (március 25.) előtt, visszatértünk az 1848-as dátumhoz. 

    Azóta 35 év telt el, a Fidesz tevékenységének eredményeként a