Tematizálnak. Sok mindenre lehetne alkalmazni manapság ezt a jelzőt.
A sukorói fiaskó után valószínűleg kissé visszafogottabbá válik majd a közvélemény félrevezetésének tűzhengere. Sokan, azok közül, akik politikai érzékenységgel rendelkeznek, kezd világossá válni, hogy az az erő, amelyikre szervilizmusuk várát építgették igen ingoványos fundamentummal rendelkezik - kezdi blogbejegyzését Horváth Gyula, majd így folytatja: 

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a választási félidő, egyben a hatalmon maradás félidejét is jelenti. Innentől kezdve már a számítók és a megtévesztettek kezdik a józan mérlegelés útját és a pálfordulás lehetőségét keresni. Nem új dolog ez!
Négy éve hasonlókat lehetett tapasztalni egy más kontextusban. Az inga hasonlatot példázva a másik holtponton van az ellensúly és visszafelé mozgása megállíthatatlanul törvényszerű. Most már félnek," kit hogyan talál meg".
Nem mindenkiben van azonban politikai előrelátás, ezért helyén marad. Másoknál nem hogy előrelátás, de a felismeréshez szükséges tudás és tapasztalat is hibádzik. És vannak olyanok is, akikben az előbb felsoroltak közül minden megvan, de már egyéniségüket az évek hosszú során a politikai és pénzszerzési forgásaikkal annyira erodálták, hogy nincs lehetőségük a mérlegelésre.
Tudják, érzik a véget, de azt is tudják, hogy nekik nincs hová menekülniük. Ők azok, akik körömszakadtáig kitartanak, és utolsó "töltényig" védik a rendszert.

Egy ilyen dologra láthatunk példát a Helyi Téma megjelent számában.
Egy közismert nevet viselő ember arról beszél, hogy az Európai Unióban vannak olyanok, akik úgy bírálják hazánk médiapolitikáját, hogy közben nem ismerik azokat a szabályokat, amelyekről kritikát mondanak. Nem éltek negyven évet a kommunizmusban, amelynek egyetlen állampárti televíziója mindennapos propagandával volt tele. Azt már nem teszi hozzá, hogy ezt a propagandát akkoriban is (másokkal együtt) az ő nevével azonos hangzású ember uralta. Az említett propagandának az imént említett volt az egyik emblematikus figurája.
Félreértés ne essék, az akkori kor leghaladóbban gondolkodó Magyarország egyik főszerkesztőjét tiszteltük benne igen sokan. Az ő "propagandája" ablakokat nyitott a világra és segített eligazodni az útvesztőkben, míg az utód, nemcsak ablakokat bezár, de még a redőnyök leengedését is fontolgatja.

Arról beszél, hogy a rendszerváltást egy liberális piacnyitás követte, ami beengedett minden gagyit. Nagyon sok dolog vitathatatlan ebben a felvetésben. A magam részéről a tartalommal nem is vitáznék, de azzal, aki mondja mindenképpen. Nem a tartalom, hanem a forma miatt.
Furcsa ugyanis attól az embertől hallani mindezt, aki ennek a "gagyinak" az egyik emblematikus személyisége, vezető arca volt. Tudom, hogy a damaszkuszi úton egyszer meg lehet fordulni, de azt senki nem kérte, hogy saját magát, elődeit tegye nevetségessé, sőt hiteltelenné.
Ezek után akár felüdülés is lehetne, hogy az illető szabadsága alatt írogat. Az, meg, hogy Csepel kapcsán inkább egy helyismereti, helytörténeti modern útvezető készül, dicséretes.
Már csak arra lennék kíváncsi, honnan szerzi az értesüléseket, meg az emberi értékeket a könyvéhez.

A helytörténet ugyanis egy közösség legbelsőbb ügye. A nép alakította, élte át és viselte következményeit. Ebbe, külsősként, idegenül, a helyiek támogatása nélkül belekontárkodni nagy felelősség. Sosem láttam ugyanis itt ezt az embert a korábbi években. Sem akkor, amikor bajban voltunk és minden támogatás jól jött volna, sem akkor, amikor küzdelmekkel megélt sikereinket ünnepeltük. Azokkal a helyi krónikásokkal ellentétben, akik végig Csepelen éltek, velünk küzdöttek, és lehet, hogy a nevük nem olyan ismert, de szándékuk és törekvésük megkérdőjelezhetetlenül tisztességes.

Manapság sokat lehet hallani, hogy Hugh Grant nem tudja, milyen is volt a kommunizmus, és nem ismeri sem a mai, sem az előző törvényeinket.
Azt már csak én teszem hozzá némi malíciával és nagy-nagy szomorúsággal, hogy annyira azért biztosan ismeri a színész a mi dolgainkat, ahogy a Helyi Témának nyilatkozó ismeri Cepelt!
Ez az a tematizálás, mely nem a dolgok megvilágítása, sokkal inkább elferdítése irányába hat. Érdemes tartózkodni tőle!

Eredetiben: Horváth Gyula blogja