Lehetne például dühöngeni azon, hogy az új matricarendszer bevezetése előtt három héttel a kormányban még senki nem érezte úgy, hogy esetleg ideje lenne már szólni az embereknek, másért és másmennyit kell majd fizetniük januártól az utak használatáért.

Verhetnénk ököllel az asztalt, ugyan hol vannak a hatástanulmányok, amelyek alapján felborítják a főváros térségének közlekedését.

És persze kérdezhetnénk indulattal: milyen társadalmi, szakmai egyeztetések előzték meg a sztrádadíjak kiterjesztését, az elkerülők díjasítását vagy épp a megyei matricák amúgy nem is rossz ötletét?

Háboroghatnánk egy jó sort azon, hogy költségcsökkentésnek hazudják még azt is, ami sokaknak valójában durva emelés.

Téphetnénk a hajunkat tehetetlen dühünkben, amiért az ember képébe röhögnek azzal: értelmezhetetlen, a kilencvenes évek grafikai színvonalát mutató, silány térképeket hánynak az emberek elé a fizetős utakról egy nappal a nagy átszervezés előtt! Hogy aztán nagyvonalúan megengedjék: ha a kormány felkészületlensége, kapkodása, trehánysága miatt született agyrém rendszerben vét az autós, akkor ezerötszáz forint plusz egy matrica áráért megválthatja a büntetlenséget! Hüledezhetnénk kollektíven: tényleg az autós fizet, amiért az illetékes szaktárca rosszul végzi a munkáját!?

Mindez persze legfeljebb csak azokban fogalmazódik meg valós felvetésként, akik nem ebben az országban éltek az elmúlt öt évben. Aki itt volt, az legfeljebb azon mereng el: ugyan miért épp ebben az ügyben járt el volna a kormány másként, mint ahogyan szokott. Pökhendi lenézéssel. (nol.hu)