Belebonyolódott az MSZP új elnöke a választóknak adott referendumtippekbe, mert  a választmányi ülés után a szocialisták több plakátverziót is bemutattak. A hét végi horányi Baloldali Sziget Fesztiválon aztán kiderült – mert magunk is tanácstalanok voltunk, és rákérdeztünk –, hogy csupán ötletekről volt szó, a párt azt ajánlja híveinek, hogy ne szavazzanak október másodikán. Nehogy betévedjenek egy szavazófülkébe, mert az csak és kizárólag Orbán Viktornak jó.

Molnár Gyula, aki a Fidesz akaratától nem függeltenül négy hosszú éven át lehetett vádlott, 71 napja viszont szocialista pártelnök, azzal magyarázta a baloldali szavazókat félrevezető plakátverziókat, hogy

azok csak ötletek voltak, a Maradj otthon!-ra szólítanak fel, semmiképp sem akarják a Fidesz hazug kvótakampányát segíteni. De a pártelnök is érezhette, hogy valami nem stimmel, mert hozzátette, hogy csatazajban nem szerencsés a többszintű kommunikáció. Azaz: nem kéne összekeverni a sunyi kvótareferendumot az Európára nehezedő bevándorlási hullám kérdésével. A referendumot akkor dobta be az orbáni gépezet, amikor kiderült, hogy kopaszokkal gátolták a szocikat a boltzáras népszavazás ügyében – a bevándorlás kezelése viszont összeurópai ügy. Melyből (tudjuk!) a magyar kormány nem óhajtja kivenni a részét. Helyette az uszítást választja, méghozzá úgy, hogy még az olimpiai közvetítés alatt is zúdítja nyakunkba a sületlenségeket.

Csakhogy ha az MSZP belát a Fidesz-kommunikáció paravánja mögé, akkor minek mutogat olyan plakátokat, amelyek az IGEN és a NEM alternatíváját, valamint az otthon maradást is tartalmazzák? A hírek szerint a 2018-as kampányban a szocialisták olyan egyértelmű kérdésekkel kívánnak előrukkolni, hogy szeret­né-e a választó, hogy Habony Árpád még több festményt vigyen haza. Meg hogy Mészáros Lőrinc ne kényszerüljön ócska, olcsó luxusjachton tölteni a nyári szabadságát. Ha ennyire le tudják csupaszítani a politikai kommunikációt, akkor miért kell a Maradj otthon! mellé más, bizonytalanságot sugalló alternatívákat felkínálni? Az Európára nehezedő bevándorlási teherről is beszélni kell, ebben igaza lehet Molnárnak, de nem akkor, amikor az a téma, hogy most lépdeljen-e az ember ikszelni vagy ne.

A pincér se teríti elénk a főételt egyszerre a desszerttel, nem kerül a savanyúság a leves mellé, ehhez nem kell gasztronómiai gurunak lenni. Mint ahogy ahhoz sem kell kommunikációs zseni, hogy felismerjék, az összevisszaság nem vonzó. Ha egy párt akar valamit, márpedig az MSZP akarhat, tanulja meg, hogy nem lehet egyszerre mindenről beszélni. Kis adagokban kell mérni az üzeneteket, és azokat – ott a minta az egyperces fideszes tévés agytágítókban – sokszor kell ismételni. Ez itt most nem a leheletfinom árnyalatok világa, négy héttel a választás előtt már nem lehet mérlegelni. És nem lehet többet mondani annál, mint amit mindenki megért. Aminek feltétele, hogy az üzenő maga is értse.

Rab László

Népszabadság