Civilek

 

A Magyar Parlament nemrégiben olyan döntéseket hozott, ami a civil szerveződések számára az eddigiekben megszokott támogatásokhoz viszonyítva jelentős anyagi és erkölcsi visszalépést jelentett.

Budapest képviselő testülete legutóbbi ülésén szintén tárgyalt a civilekről. A közgyűlési többség a neki nem tetsző megrendszabályozására bűntető szabályokat készült alkotni. Érzékeltetni kívánták velük, hogy lehet másként is beszélni. Előterjesztés készült a környezetvédelem területén munkálkodó civilek lehetőségeinek csökkentésére, (mondván, hogy akadékosságukkal hátráltatják a beruházásokat). A civilek ereje, az értelmiségiek felháborodása és a fővárosi politikai helyzet aztán elgondolkodtatta Tarlós Istvánt.

Csepel új képviselő-testülete is foglalkozott a civilek kérdésével. Már az első ülésen fontosnak tartották a korábban megítélt támogatások visszavonását. Az ok, a kerület nehéz gazdasági helyzete.

A modern politikai rendszerekben a civilek igen jelentős szerepet játszanak. A demokratikus államokban a döntés előkészítés erős pillérei a civilek. Sajnos hazánkban még gyenge a társadalmi beágyazódásuk. Ezen úgy lehet javítani, ha a működéshez, az információ megszerzéséhez, ismertségük és elfogadottságuk gyarapodásához, tevékenységük elismeréséhez megfelelő segítséget adunk. Magyarországon a rendszerváltástól egészen 2010-ig ez a tendencia volt érzékelhető. Csepelen is számos kezdeményezés történt a civilek közéletbe való mind erősebb bevonására. Természetesen ez a folyamat nem abban az ütemben és nem azzal a dinamikával történt, mint ahogy lehetett volna.

 

Sok szemléleti beidegződést, meg nem értettséget kellett legyőzni (mind döntéshozói, mind lakossági területen) a szerény eredmények eléréséhez is. Mindennek ellenére a folyamat ment előre. A politika a legfelső szinttől a települési önkormányzatokig tisztában volt azzal, ha a civileket támogatja, akkor azt a demokratikus rendszert támogatja, amiben működnie kell! Tehát támogatásuk, fejlesztésük, nem öncél, hanem a közös munka és eredményesség záloga volt, és annak kell lennie ma is! Nem jótékonyság, hanem kötelesség! Nem csupán költségvetési tétel, hanem hitvallás a társadalmi párbeszéd és a közéletiség mellett!
A döntések egyben állásfoglalást is takarnak, amik látszólag csupán egy rétegre, egy önkéntes csoportosulásra, valójában az egész társadalomra befolyással vannak. Jelzik a hatalom (a vezetés) viszonyulását az emberek politikailag nem kanalizált önszerveződése, önkifejezése iránt.

 

Forrás: Horváth Gyula blogja