A várakozásnál csak az indulatok voltak nagyobbak 2011. május 3-ig, a csepeli kettős gyilkosság bírósági tárgyalásának megkezdéséig. A külső szemlélőknek – és ők vannak döntő többségben – teljesen érthetetlen, hogy a magyar bűnügyi történetben teljesen egyedülálló bizonyítékok (hangfelvétel, a sikkasztás teljes dokumentációja, stb.) ellenére a tragédia bekövetkeztétől miért kellett több mint két évet (28 hónapot!) várni az első tárgyalási napra. A kezdés folytatása a 2009. január 7-i tragédiának, de most már nem kell várakozni, zajlik a büntető per. Az indulatok azonban most csapnak igazán magasra, egyelőre „csak” Csepelen, de már látható: sokan, nagyon sokan érdekeltek abban, hogy a gyilkosság vádlottjainak irhamentő vagdalkozásából politikai tőkét kovácsoljanak maguknak. A XXI. kerületi önkormányzat hivatalos honlapja, a csepel hu. eltüntette a hírei közül a Fidesz-kormány legszorosabb irányítása alatt álló Magyar Távirati Iroda (MTI) tény- és tárgyszerű tudósítását. Nekik már az is kevés volt. Nekik Deme Gáborra, a gyilkosság egyik vádlottjának vádjára van szükségük a címadáshoz. Úgy mint a Fidesz helyi szócsövének, a csepel.infónak a kegyeletsértő gyalázkodókra. És ez még csak a kezdet…

 

A Csepel újság a hagyományaihoz híven a tényeket fogja közölni. Nem volt és most sincs okunk a tények elhallgatására, manipulálására. Elérhetővé teszünk minden hírt, tudósítást, publicisztikát, ami a büntető perről tudósít, még azokat is, amelyekkel nem értünk egyet. A Csepel újság ezt tette már akkor is, amikor papíron, nyomtatásban jutott el 35 ezer csepeli címre a tragédia hírével 2009-ben, és ezt tesszük most is a bírósági tárgyalás fejleményeiről beszámolva  - a világháló segítségével.

 

A következőkben az első tárgyalási nap összefoglalójaként az index.hu hírportál tudósítását közöljük. Egy kattintással azonban blogunkról elérhető most és a továbbiakban is a magyar média összes beszámolója csak úgy mint a fideszes irányítású XXI. kerületi önkormányzat cenzúrázott, megcsonkított honlapja,  valamint a gyűlölködő véleményektől hemzsegő helyi Fidesz-szócső.

 

Farmeringben, szakállasan vonult be a Fővárosi Bíróságra a hozzá képest feleakkora bv-őrök kíséretében a tagbaszakadt Kun Tamás, a csepeli kettős gyilkosság [1] elsőrendű vádlottja. Őt a nála vagy két fejjel alacsonyabb, öltönyös Deme Gábor követte, vezetőszíjon. Kun Tamást azzal vádolják, hogy 2009. január 7-én előre kitervelten, aljas indokból lelőtte a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában az intézményvezetőt, Takács Józsefet és munkatársát, Papp Lászlót. Deme, az iskola egykori igazgatója ellen az a vád, hogy bűnsegéd volt mindebben. Harmadrendű vádlottként idézték a tárgyalásra K. Ildikót, Deme volt élettársát, akinek az ügyészség szerint a gyilkossághoz nem volt köze, viszont részese volt azoknak a gazdasági bűncselekményeknek, amelyek esetleges lelepleződésének megakadályozása végett kellett meghalnia a két embernek. Egyedül Deme Gábor járult hozzá, hogy felismerhető kép-és hangfelvétel készüljön róla.

A tárgyaláson is jól érzékelhető volt, ami a gyilkosságot követő két és fél évben mindvégig: a gyilkosság két vádlottja egészen eltérő esélyekkel indul neki a védekezésnek. A volt biztonsági őrnek, K. Tamásnak kirendelt védője van, míg Deme Gábor felfogadta az ismert ügyvédet, Ruttner Györgyöt, aki eddig is rendszeresen tájékoztatta a médiát a védelem álláspontjáról.

Miután Szokolai Gábor ügyész ismertette a vádiratot, Ruttner – élve az észrevétel jogával – perbeszédszerű monológban kísérelte meg ízekre szedni azt. Beszélt többek közt a titokzatos véres lábnyomról, a gyilkos fegyver körüli visszásságokról, az egyik áldozat zsebében talált, a gyilkosság alatt forgó diktafon hanganyagának értelmezéséről. (A vádirat leginkább vitatott pontjairól itt olvashat [2].) Deme védőjének egyik legerősebb érve a feltételezett indítékot támadja: ha védence gazdasági bűncselekményei napvilágra kerülésétől tartott volna, a két ember meggyilkolása akkor sem oldott volna meg semmit, mert rajtuk kívül még tizenhat ember tudott az elszámolási vitáról. Az ügyvéd szerint Deme csupán „rosszkor volt rossz helyen”. Hangsúlyozta, hogy védence az egyetlen, aki jelen volt a gyilkosságokkor, túlélte, és hajlandó vallomást tenni. Az ügyvéd arra kérte a bíróságot, az ártatlanság vélelme szellemében higgyenek Demének mindaddig, amíg valamilyen tény meg nem cáfolja állításait.

Deme kissé kipirultan, K. Tamás rezzenéstelen arccal hallgatta az ügyvéd beszédét. Először a volt biztonsági őrnek lett volna lehetősége vallomást tenni, de ő csak annyit mondott: elolvasta és érti a vádiratot, de nem kíván élni a vallomástétel lehetőségével. A tanácselnök bíró, Németh Nándor felhívta a figyelmét arra, hogy a beismerő vallomás enyhítő körülmény lenne, de K. Tamás nem gondolta meg magát. Kijelentette, hogy se szembesítésre, se kérdések megválaszolására nem hajlandó.

 

Már a csepeli kettős gyilkosság első tárgyalási napján előkerült a bűncselekmény feltételezett politikai szála. A hallgatag elsőrendű vádlott, a biztonsági őr a háttérben álló politikusokra tett homályos célzást, bűnsegédlettel vádolt társa, az egykori helyi szocialista Deme Gábor pedig arra utalt vallomásában, hogy az iskolából elsikkasztott pénzek pártfinanszírozási célokat is szolgálhattak.

 

 

Demével és ügyvédjével ellentétben Kun Tamás már a nyomozás során is jobbára néma volt. Vallomást sohasem tett, csupán néhány szűkszavú nyilatkozat köthető hozzá. Ezeket a bíró felolvasta. 2009 nyarán egy alkalommal annyit mondott, hogy nem követte el a bűncselekményt, amivel vádolják, és csak szakaszosan emlékszik arra, ami akkor történt. Szerinte egy csuklyás ember volt az iskolában, aki őt is megtámadta.

Kun Tamás sérelmezte, ahogyan bántak vele az eljárás során. Állítása szerint elvették a protézisét, hogy ne tudjon enni, meztelenül végighúzták a folyosón, az ágyhoz bilincselték, szándékosan el akarták fertőzni a sebét. 2009 novemberében is mondott az előzetes letartóztatása ügyével foglalkozó bíróság előtt pár szót. A bíró ismertetése szerint ekkor megismételte, hogy ő is csak áldozat, és azt mondta, jóban volt a meggyilkolt Takácsékkal, semmi oka nem volt arra, hogy lelője őket.

 

Tett egy homályos célzást is, mondván: „parlamenti képviselők és miniszter érintett a dologban”, szerinte ezért a rendőrök nem is járhatnának el ebben az ügyben. Mivel a keddi tárgyaláson nem volt hajlandó kérdésekre válaszolni, nem derült ki, mire gondolt, bár most is megismételte, hogy rendőrtiszt, politikusok is érintettek. Később a tárgyaláson előkerült még egy korábbi nyilatkozata: 2009 decemberében annyit mondott, hogy „Deme Gábornak az egész esethez semmi köze”.

K. Tamás kurta szerepléséhez képest a másik véglet volt a keddi tárgyaláson Deme Gáboré, aki órákon át tartó, gondosan előre megírt vallomással készült. Ártatlannak vallotta magát, és néhány személyes gondolattal indított. Előadta, hogy már ötödikes korától pedagógusnak készült, leszakadó gyerekek felzárkóztatásával akart foglalkozni, és életelve, hogy úgy bánjon másokkal, ahogy szeretné, hogy vele bánjanak. Vallomásában többször „Józsi bácsiként” emlegette a meggyilkolt intézményvezetőt.

Beszédének első felében, több mint egy órán keresztül arról beszélt, szerinte milyen törvénytelenségeket, eljárási hibákat követtek el vele szemben a nyomozó hatóságok. Kifogásolta többek közt a házkutatásokat, a kihallgatása körülményeit, a szakértők kirendelésének módját, felvetette, hogy manipulálhatták a diktafon a hanganyagát, és azt állította, hogy a rendőrök nyomásgyakorlással akarták rávenni a gyilkosságok beismerésére. Deme sérelmezte még, hogy amikor egy baleset miatt gipszben volt a lába, a börtönben fél lábon ugrálva kellett közlekednie, mert mankót nem kapott.

Deme azt mondta: várta a napot, hogy elmondhassa vallomását, mert az igazságszolgáltatásba vetett hite megrendült ugyan, de még nem veszett el. Az ebédszünet után kezdett csak neki vallomása érdemi részének. 2002-vel kezdte a történetét, onnantól kezdve vágott bele, hogy először együtt kezdett dolgozni Takáccsal. Monológja közben a bíró többször - egyre türelmetlenebbül - kérte: próbáljon a lényegre koncentrálni.

Demét azzal is vádolják, hogy K. Ildikóval együtt 2007 óta közel 6,5 millió forint kárt okoztak az iskolában fiktív számlákkal és a házi pénztár megdézsmálásával. Deme azt állította, az ő cége ténylegesen teljesített számlákat, például egyszer egy hónapon át takarított ő és K. Ildikó az iskolában. Vallomása során lényegében azt állította: nem ő, hanem valójában maga Takács és Kosik György, az iskolát üzemeltető alapítvány egyik vezetője állt a pénzügyi visszaélések hátterében. Deme állítása szerint Takács hozott döntéseket különféle számla nélküli kifizetésekről: fizetésén felül zsebbe kapott pénzt a biztonsági őr, tornatermet béreltek, tanárokat foglalkoztattak feketén. “Nekem ezeket kellett lepapíroznom fiktív számlákkal” – mondta.

Deme szerint 2007-ben wellness központot béreltek ki Takács és Kosik születésnapjára iskolai pénzből, ügyeskedtek a diákok ösztöndíjaival, sőt, Takács havi százezer forintot vett fel az iskolától, és ezt is neki kellett "lepapíroznia”, valamint az iskola számlájára vettek számítógépet Takács lányának, gps-t magának Takácsnak. Deme azt vallotta: ő egy idő után már egyáltalán nem akart ebben részt venni, “teljesen ki akarta fehéríteni az iskola működését”, de Takács fenyegette, hogy ha nem utal pénzt, baj lesz.

Deme szerint 2008 őszén történt az is, hogy 1,5 millió forintot vett fel Takács, ami szerinte egy MSZP-rendezvényhez kellhetett. (Deme és a meggyilkolt intézményvezető is helyi szocialista politikus volt. Takács tíz éven át volt csepeli MSZP-s képviselő, a helyi frakció helyettes vezetője volt. Demével együtt dolgoztak az önkormányzat pénzügyi és közbeszerzési bizottságában is.)

Deme azt vallotta: a pénzügyekről még a gyilkosság előtti napokban beszélt több MSZP-s prominenssel, Tóth Mihály volt polgármesterrel, Orosz Ferenc volt alpolgármesterrel, Podolák György volt országgyűlési képviselővel és Szenteczky Jánossal, aki jelenleg a csepeli MSZP elnöke, akkoriban pedig a csepeli vagyonkezelő vezetője volt. Deme a gyilkosság előtt már tudott róla, hogy Takács őellene készül feljelentést tenni gazdasági visszaélések miatt.

A gyilkosságról Deme lényegében megismételte eddig is hangoztatott védekezését, azzal a fontos különbséggel, hogy most már nem állította biztosan, hogy K. Tamás lőtt. Úgy pontosított: ő nem látta ki, lőtt, de később látta K. Tamást a pisztollyal. Állítása szerint ő már nem volt a gyilkosság helyszínén, az irodában, amikor a lövések eldördültek, és maga is halálra vált, amikor meglátta K. Tamást a kezében a pisztollyal. “Vártam, hogy engem is lelőjön. Nem voltak gondolataim, üres volt a fejem, azt vártam, mit fogok érezni” – mondta.

Állítása szerint félelemből engedelmeskedett K. Tamás parancsának, amikor elhozta a számítógépet, amelyen az iskolai térfigyelő kamera felvételei voltak. Arra azonban nem tudott a bíró számára meggyőző választ adni, hogy miután elment az iskolából, miért dobta kukába a merevlemezt, amely aztán nem is került soha elő. A bíró szembesítette azzal, hogyha igaz mindaz, amit állít, a kamerafelvételek megmenthették volna attól, hogy gyanúsított legyen az ügyben, tehát nem állhatott érdekében megszabadulni a merevlemeztől. Deme erre csak annyit tudott ismételgetni: össze volt zavarodva, pánikban volt, nem tudott logikusan cselekedni. Ugyanez volt a válasza arra is, miért nem ment a rendőrségre a gyilkosság után.

Érdekes pillanata volt a tárgyalásnak, amikor a bíró azt kérdezte tőle, haragszik-e K. Tamásra. (A biztonsági őr a vád szerint barátja, Deme védelmében gyilkolt.) Deme azt válaszolta: "Nem haragnak nevezném. Valami másnak. Kavarognak az érzéseim. Én őt egy jó embernek ismertem meg.”

A büntetőperben csütörtökön folytatódik Deme Gábor meghallgatása. A bíróság egyelőre kilenc tárgyalási napot tűzött ki május 31-ig, ítélet várhatóan csak a nyári ítélkezési szünet után, ősszel lesz.