Az MTI hírösszefoglalója és Csarnai Attila (csepel.hu) tudósítása:
A csepeli kettős gyilkosság büntetőpere kedden újabb tanúk, pedagógusok, diákok és rendőrök meghallgatásával folytatódott a Fővárosi Bíróságon. A tanárok elmondták, hogy az alapítványi iskola tantestületében nem volt jó légkör, továbbá hallottak arról, hogy Deme Gábor, az ügy másodrendű vádlottja diákot, illetve diákokat bántalmazott az intézményben.
Tóth Erika, az intézmény akkori igazgatóhelyettese vallomásában arról beszélt: férje, Avarkeszi Dezső és Deme Gábor ismerték egymást az MSZP-ből, utóbbi részt vett férje kampánystábjában a 2006-os választásokon. Elmondta azt is, szimpatikus volt számára, ahogy Deme a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatásáról beszélt, de amikor az iskolában dolgozni kezdett, a gyakorlatban ennek fontosságát már nem érzékelte. Úgy fogalmazott: nagyot csalódott Deme vezetői stílusában.
Szerinte nem kapták meg a pedagógusok a munkájukhoz szükséges információkat, ő is csak utóbb értesült arról, hogy a háta mögött elhangzott: nem vezeti jól a naplót.
Kérdésekre válaszolva elmondta azt is, nem érezte előnyét annak, hogy Avarkeszi Dezső felesége, sőt, inkább mellőzöttnek érezte magát, tanóráinak összeállítása sem volt kivételezettnek tekinthető, és úgy érezte, hogy nem kapott elég feladatot.
Nem tudott arról, hogy a bűncselekmény napján megölt tanár magnóra akarta venni a találkozón történteket, de beszélt neki arról, hogy most már bizonyítékot fog szerezni. Tóth Erika azt valószínűsítette, hogy a felek közötti párbeszédről korábban nem készült hangfelvétel.
Egy másik pedagógus arról beszélt, hogy nem volt jó légkör az iskolában, Deme sárga lapokat osztogatott a nem jól teljesítő kollegáknak. Ő maga is konfliktusba került az igazgatóval, fegyelmit kapott tőle, és mivel nem akarta így befejezni a pedagógusi pályáját, inkább távozott az intézménytől.
Korábbi diákokat is meghallgatott a bíróság kedden: ők zömében azt mondták, hogy már nem emlékeznek a történtekre. A bíró ismertette korábbi nyomozati vallomásukat, amelyben mindketten arról beszéltek, hogy Deme diákot, illetve diákokat bántalmazott.
Az eljárás adatai szerint, amikor egy 2008 őszi ellenőrzésen fény derült az alapítványi iskolánál a pénzügyi szabálytalanságokra, az alapítvány vezetésében részt vevő Takács József megpróbálta kideríteni a történteket, és arra a következtetésre jutott, hogy Deme a felelős, ezért el akarta távolítani az iskola éléről.
Az ügyészség szerint az elsőrendű vádlott, Kun Tamás, az iskola biztonsági őre, Deme közreműködésével, emiatt lőtte le Takácsot és az iskola egyik tanárát 2009. január 7-én este, amikor az iskolában éppen kettőjük kilépésének részleteit intézték.
Az ügyészség Kunt előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberöléssel vádolja, Demét pedig ugyanezen bűncselekmény bűnsegédi alakzata mellett az iskolai alapítvány sérelmére elkövetett több milliós sikkasztással is.
Kun és Deme annak ellenére tagadja a bűnösségét, hogy a kettős gyilkosság során elhangzottakat az egyik áldozatnál elrejtett magnetofon rögzítette. (MTI)
--------------------------------------------------------------------------------------
Csarnai Attila (csepel.hu) tudósítása:
Felmerült a hamis tanúzás vádja
Három csepeli rendőr tett tanúvallomást, akik január 7-én szolgálatban voltak, és intézkedtek a gyilkosság idején. B. Csaba éppen ügyeletes tiszt volt, amikor egyik kollégája, U. Attila százados értesítette arról, hogy lövöldözés történt az iskolában. Megtette a szükséges intézkedéseket, hogy a rendőrök minél nagyobb létszámban vonuljanak a helyszínre. Közben telefonon felhívta Cs. Mihály rendőrkapitányt, aki akkor nem tartózkodott Csepelen. A kapitány elrendelte Csepel zárását.
Deme csak eljátszotta, hogy meglepődik
U. Attila rendőr százados arról vallott, hogy aznap este háromnegyed 7 tájban Kun Tamás hívta fel őt telefonon, tőle kapott először információt a lövöldözésről. Annyit mondott, hogy „lövöldözés volt az iskolánál, meglőttek, nagyon fáj a kezem…”, majd kinyomta a mobiltelefonját. U. Attila visszahívta Kunt, de ő röviden újból csak azt közölte, hogy fáj a karja. U. Attila eztán riasztotta a csepeli kapitányság ügyeletét, majd maga is a helyszínre sietett. Este fél 9 körül ott találkozott Demével, aki ideges volt, de nem látszott rajta, hogy bárkitől is rettegne. Rendőri védelmet sem kért, hogy megvédjék a gyilkostól. (Ez a momentum azért fontos, mert Deme vallomásában többször hangsúlyozta, mennyire félt a gyilkostól, aki őt is lelőhette volna.) Deme azt mondta a századosnak, hogy korábban megbeszélésen volt az iskolában, utána történhetett a lövöldözés. Még azt is hozzátette, hogy Pap László a találkozó után felhívta őt telefonján. (A gyilkosság idején készült hanganyagból azonban arra lehet következtetni, hogy Pap László a közös találkozón hívta fel Demét. Ezt Deme kérésére tette, hogy úgymond elmenthesse Pap László telefonszámát. Utólag állította be ezt úgy, hogy Pap László az ő távozása után telefonált, ami alibiként szolgálhatott neki.)
K. csepeli rendőrjárőr volt, aki harmadmagával elsőként fedezte fel a két áldozatot az iskola első emeletén, amikor még a csuklyás lövöldöző után kutattak. Szörnyű látvány fogadta őket. Ekkor már a BRFK nyomozói is úton voltak a helyszínre. A rendőrök tudták, hogy az iskola be van kamerázva, ezért Deméhez tartottak, mert ő ismerhette a kamerarendszert. Nem találták otthon, ezért édesapja telefonált neki, aki fiát a Tescónál érte utol. A rendőrjárőr szerint Deme együttműködő volt velük, és egyáltalán nem észlelték rajta, hogy bárkitől is rettegne. Sőt! Amikor közölték vele, hogy az iskolában két embert lelőttek, meglepetést színlelve egy oszlopnak támaszkodott „összetörten”. (Deme tehát akkor is hazudott, hiszen pontosan tudta, mi történt az iskolában. Az a vallomása is megdőlni látszik, hogy rettegett volna a gyilkostól.)
Ki hazudik?
Súlyos ellentmondásokba keveredett J. Zoltán tanú, aki Cs. Mihály egykori csepeli rendőrkapitány gyerekkori barátja. Azt vallotta, hogy a gyilkosság idején éppen Cs. Mihállyal kávézgattak Gazdagréten, egy kávéházban, amikor megcsörrent a telefon, s valaki beleszólalt: „Górékám, meglőttek…” A tanú azt mondta, hogy csak pár másodpercig tartott a beszélgetés, s nem tudta, ki a telefonáló. (Itt újra érdemes közbevetni egy fontos információt. Ezt a bizonyos mobiltelefont Cs. Mihállyal közösen használták. A rendőrkapitány, aki felesége mellett jóban volt egy hölggyel, ezen a telefonon bonyolította le beszélgetéseit barátnőjével. Ezt a telefonszámot pedig ismerte Kun Tamás is.) A bíróság szerint J. Zoltán valószínűleg valótlanságokat állít, hogy csak néhány másodperces volt a beszélgetés, mert a hívás kimutathatóan percekig tartott. Az sem nagyon hihető, hogy nem ismerte fel Kun Tamás hangját, hiszen személyesen ismerte Kunt, akivel telefonon is többször szót váltott. A telefon ráadásul kijelezte, hogy „boltos Tomi”, ami Kun Tamást jelentette, mivel Kunnak boltja volt Érden. A tanú végképp felsült, amikor a bíróság jelezte neki: ezen a számon több hívást is lebonyolítottak ugyanabban az időben. Kun Tamás minden bizonnyal Cs. Mihályt kereste telefonon közvetlenül a gyilkosság után.
A bíróság figyelmeztette J. Zoltán tanút, hogy hamis tanúzás miatt letöltendő börtönbüntetést szabhatnak ki rá. (csepel.hu)
