Magyarország azon ritka helyek egyike a világban, ahol – az általános spórolás és az olcsó állam ígérete ellenére – a bohócügynek külön kormányzati felelőse van.

Hogy kire osztották ezt a hálás szerepet, az a csütörtöki előadáson nem derült ki, de a minapi, végig egyes szám első személyben előadott („a kormány én vagyok”) miniszterelnöki interjú alapján akár azt is gondolhatjuk:

maga a kormányfő az illetékes úr, csak a szerénysége tiltja, hogy nyilvánosan vállalja a funkciót.

Az viszont bizonyos, hogy egyelőre ő is ugyanúgy kezeli a bohócügyet,mint egyik neves és szintén szórakoztató elődje: a kétszavas haditerv („majd hazamennek”) szikárságát legfeljebb Szijjártó Péter megszokott füllentései színesítik kissé. Alighanem a kormányfő szóvivője az egyetlen ember az országban, aki komoly képpel tudja mikrofonba mondani, hogy itt most a tüntetők próbálnak bohócot csinálni „az emberekből”.

Ha a kormány biztos lenne az igazában – vagyis abban, hogy amit a korengedményes nyugdíjak visszavágása, egy sokelemű foglalkoztatási alku egyetlen tényezőjének kipécézése és átalakítása ügyében tenni készül, az nemcsak helyes, de működőképes is –, választhatna hozzá európai, jogállami megoldást. Például meghirdethetné, hogy 2012. január 1-jétől rendőrt, tűzoltót, mentőst csak nyugdíjkorengedmény nélkül vesznek fel, és a megvont előnyt máshol (bérben, munkaidőben, béren kívüli juttatásokban, kalkulálható életpályában) sem ellentételezik. (A most munkában álló bohócokat ugyanis nem erre a műsorra szerződtették, nem ezekkel a feltételekkel.)

Ha a szereposztókban lenne kurázsi, kipróbálhatnák odakint, a munkaerőpiacon, hogy tisztességes-e az ajánlat, amivel előálltak. (Aki úgy gondolja, hogy nincs rá keret, kérdezze meg a bohócügyi államtitkárt: honnan volt pénz pár hete a Fidesz-közeli Közgép vasútépítési apanázsának villámgyors megemelésére. Az ott eltapsolt 24 milliárdból – ha megoldani nem is – tompítani biztosan lehetne a nyugdíjkonfliktust.)

A június 16-i történések annyiban igazolták Szijjártót, hogy a demonstrálók gyorsan beletanultak a bohócgyártásba: üdítően új érdekérvényesítési stratégia, hogy a kormány eredendően is nevetséges manipulációs mutatványát („szociális konzultáció”) viszik színre, látványos jelmezekben és fordított szereposztásban. Még nem látható, hogy mire mennek vele – most szünet van, a tüntetők valóban hazamentek. Ám a cirkuszba járók tudják – pont a bohócügyi államtitkárság ne lenne tisztában vele? –, hogy a bohóc az első felvonás végén csak átmenetileg vonul le a porondról: legkésőbb a fináléban visszajön. Az igazán vicces fenékbe rúgásokat akkor szokta kiosztani.

Forrás: Népszabadság, Hargitai Miklós