„A csepeli Kossuth Lajos utcában a Szakorvosi rendelő elé érve eszembe jutott, hogy ezt a teret is átkeresztelte a mai hatalom. Valószínűleg nem gondolják, hogy hosszú időn keresztül fognak ebben a kerületben meghatározó és vezető szerepet betölteni, mert nagyon igyekeznek maradandót alkotni. Sajnos, amikor azonban számba vették erejüket és szakmai, politikai rátermettségüket, a maradandó megalkotásához csupán az utcák és a terek neveinek átkeresztelésekre futotta képességükből”….” …eszembe nem jutott, hogy a demokratikus Csepelen eljöhet még egyszer az az idő, amikor itt is az országos politika ideológiától átitatott megfelelési szándék fogja vezérelni a mandátummal rendelkezők cselekedeteit, amikor a névadásról döntenek… Ez az igazi pénzherdálás!... Az intézkedések másra nem, csak a csepeliek dühítésére jók” Ezeket a gondolatokat tartalmazza Horváth Gyula, Csepel korábbi szocialista alpolgármesterének Túl a negyedén című írása, amely a jelenlegi csepeli polgármester megnevezése nélkül, de a napnál világosabban Németh Szilárd (képünkön) mániájáról, a csepeli közterületek és egyes intézmények futószalagon történő átnevezéséről szól:

Túl a negyedén

A minap sétálgatva mentem egy megbeszélt találkozóra. Még bőven volt időm ezért a szokásosnál is jobban figyeltem a csepeli valóságra.

A II. Rákóczi Ferenc úton a Zrínyi Nyomda és a Betonelem gyár kerítése mellett óriási mennyiségű szemetet hordott szét a szél. Korábban ezen a részen hajléktalanok tanyáztak, nagy valószínűséggel a szemét az ő örökségük. A hajléktalanokat már elkergették, de a szemetet senkinek nem volt módja összeszedetni.

A Kossuth Lajos utcában a Szakorvosi rendelő elé érve eszembe jutott, hogy ezt a teret is átkeresztelte a mai hatalom. Valószínűleg nem gondolják, hogy hosszú időn keresztül fognak ebben a kerületben meghatározó és vezető szerepet betölteni, mert nagyon igyekeznek maradandót alkotni. Sajnos, amikor azonban számba vették erejüket és szakmai, politikai rátermettségüket, a maradandó megalkotásához csupán az átkeresztelésekre futotta. Az Áruház teret Görgey Artúrról az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tábornokáról nevezték el. A nagy csinnadrattával megtörtént átkeresztelést azonban tett nem követte. A világosi fegyverletétel parancsnokáról egy szál tábla sem árulkodik. Nem hívja fel a járókelő figyelmét sem emlékhely, sem közterületi felirat.

Az orvosi Rendelő is kapott nevet. Annak idején kezdeményeztem, hogy kerületünk nagy hírű gyermekorvosáról, a negyvenes és ötvenes évek gyerekeivel együtt engem is kezelő Sárdy doktor bácsiról nevezzük el az intézményt. Nem tudtam az érdeklődést megfelelő erővel felkelteni így a rendelő név nélkül maradt.

Az új éra azonban betöltötte a hiányosságot! Tóth Ilonáról, az 1956-os forradalom után betegek meggyilkolásáért halálra ítélt és kivégzett medikáról nevezte el a rendelőt.
Orvos ismerőseim és tősgyökeres Csepeliek kerestek meg azzal a véleménnyel, hogy igen szerencsétlen ez a névadó. Nem csak a vitatott személy miatt, hanem azért is, mert korábban Csepelen is dolgoztak számosan olyan áldozatkész orvosok, akik a névadáshoz nagyobb kötődést biztosítottak volna, mint ez a mostani.

Ilyenkor látom csak, hogy mekkorát hibáztam akkor, amikor korábbi javaslatomat nem bástyáztam jobban körül támogatókkal. Nem csak egy vitatható elnevezés fanyalgásától, hanem egy szakma, egy hivatás áldozatkész robotosaitól vontam el a megemlékezés és a hála megnyilvánulásának lehetőségét.

Mentségemre legyen mondva; eszembe nem jutott, hogy a demokratikus Csepelen eljöhet még egyszer az az idő, amikor itt is az országos politika ideológiától átitatott megfelelési szándék fogja vezérelni a mandátummal rendelkezők cselekedeteit, amikor a névadásról döntenek.

Keresztül mentem a piacon és a Táncsics Mihály utcában haladtam tovább. Arra gondoltam, hogy Táncsics a maga munkásmozgalmi hírével vajon nem esik-e az átkeresztelők áldozatává?
És a piacnak nincs neve! Talán a következő névadás áldozata ez lesz.

Elértem a református templomhoz. Megnyugvással vettem észre, hogy itt az önkormányzati rendeletet tiszteletben tartják. A falon Károli Gáspár emléktáblája, az új utcanév táblával, felette a régi (Tanácsház utca) piros csíkkal áthúzva. Figyeltem, hogy szemben, de az utca más helyein egyáltalán nem intézkedtek.

Mennyit ér vajon az az önkormányzat, amelyik a maga rendeleteit sem veszi komolyan? Így az intézkedések csak a polgárok dühítését okozzák. Az érintett lakók, az idegenként ide látogatók és az új címet keresők (az értetlenkedő taxisokkal együtt), meg a sértett lokálpatrióták szenvednek az intézkedés hatásától.

Ez az igazi pénzherdálás! Olyan intézkedést hozni, amit senki nem vesz komolyan, és még alkotója sem tart be.

Ablakon kiszórt pénz!

Mint ahogy az is, hogy fákat ültettek az Akácfa utcában, de locsolni elfelejtették, ezért szegények kínok kínja közepette pusztultak el az idei nem túl hosszú szárazságban.
Ahogy a fáknak úgy az egész kerületnek nagyon kéne a felfrissült változás! Az idő kerekét nem lehet megállítani, és már készülődik egy új, egy jobb erő arra, hogy Csepelen olyan környezetet teremtsen, ahol békében, biztonságban, örömmel lehessen élni.
A rossznak a negyede már eltelt!

ÍRTA:  Horváth Gyula