Németh Szilárd, a XXI. kerület jelenlegi fideszes polgármestere (baloldali képünkön) az erdei fülesbagolyt (fotónkon Németh Szilárdtól jobbra) használta fel saját politikai karrierjének építgetéséhez. A bagoly véleményét előzetesen nem kérte ki. Igaz, másokét sem hallgatja meg, pont egy fülesbagolyét figyeli majd. Németh Szilárd először, 2008. szilveszterén egy orvul lelőtt fülesbagolyban látta meg a politikai lehetőséget. A szerencsétlen madarat a Tamariska-dombon pusztították el az orvvadászok. Az akkor még ellenzéki képviselő – jogosan – újra és újra emlékeztetett arra, ami köztudott volt:  a Tamariska-domb természetvédelmi terület. Volt. Ma már nem az.  Németh Szilárd miatt.

Kiderült, fideszes polgármesterként csak a nyűg van a természeti védelem alatt álló Tamariska-dombbal. A védettség miatt az nem olyan volt mint a védtelen önkormányzati köztisztviselők, közalkalmazottak vagy a Csevak-munkatársak sokasága. Egy dombot mégsem lehet kirúgni! Mi tévő legyek? – töprengett Németh Szilárd, mígnem egy szép nap kapott egy fülest (nem bagolyt). E szerint a természeti védettséget kell megszüntetni rapid módon, és nincs több gond. A fülest (nem a bagolyt) tett követte.

Németh Szilárdnak szolgai módon engedelmeskedve egy perc alatt megnyomták az igen gombokat a fülkeforradalmi fideszes mameluk-bioautomaták, akik nem állnak természeti védelem alatt, de gombnyomásuk következményeként 2011. szeptember 15. óta a Tamariska-domb sem.

A baglyokat persze, most sem kérdezte meg a Fidesz, de voltak, akik helyettük is szót emeltek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület valamint az LMP komoly figyelmeztetéseket küldött a fülesbagoly-tetemből (is) politikai tőkét kovácsoló feledékeny Németh Szilárdnak. Szerintük érthetetlen a Tamariska-domb természetvédelmi státuszának megszüntetése és ezért kérik „a minden szakmai alapot nélkülöző döntés visszavonását!”

Az indokok között olvashatjuk a következőt: „A homoki gyepeket rejtő élőhelyen számos énekesmadár faj költ, télen pedig erdei fülesbaglyok veszik birtokba az 5,2 hektáros területet.” Németh Szilárd így két-három év után újra szemben találhatja magát a fülesbagollyal. Olyannal, amelyik él, nagyon is él, és az ígéreteire emlékezteti a gyakorlott feljelentgetőt, aki polgármesterként következmények nélkül nem mondhatja saját ígéreteire, hogy hu-hú, az már nagyon régen volt… Akkor ugyanis gyorsan kiderül: az ígérgetések csepeli közönsége nem fülesbagoly, ezért nem szereti, ha madárnak nézik.