Vox, a volt 4227-es Gábor Áron úttörőcsapat Sas őrsének tagja írja a 15. Bethlen Gábor Cserkészcsapat Sólyom őrse tagjának:

 

Korrupciós ügyekről olvastam riportot a kerületi helyhatóság Csepeli Hírmondó nevű lapjának idei első számában. Az újságíró megszólaltatja Miss Nándor csepeli fiatalembert, aki a csepeli „mutyivilág”-ról készített kisfilmet. A biztosan tehetséges fiatalembert, mint olvasom, a XXI. kerületi fideszes önkormányzati vezetők által megjelentetett Vörös Csepel című kiadvány inspirálta. Az ifjú filmrendező, aki a 15. Bethlen Gábor Cserkészcsapat honlapja szerint a Sólyom őrs tagja, azt állítja, hogy

„ a kerület jelenlegi vezetése egy szerintem igen korrekt könyvet adott ki…”

 

Örülök a tehetséges fiatalnak, elkészített filmjének. Ennek az országnak, Csepelnek, szüksége van valóban tehetséges fiatalokra. Fiatalokra, akik, alkotni, teremteni, dolgozni akarnak. Vagy éppen filmrendezők szeretnének lenni. Kívánom neki, hogy tervei valóra váljanak. Mondatait olvasva, kisfilmjét megtekintve azonban, eszembe jutott André Gide egyik híres mondása. A világhírű francia író és esszéista, a XX. század egyik legjelentősebb írója, átélte az első, majd a második világháborút. Őt idézem tehát most ide: „Figyelj arra, aki keresi az igazságot és őrizkedj attól, aki hirdeti: megtalálta.”

 

Figyelek Miss Nándorra.  Szimpatikus a tehetsége,  igazságkeresése. De féltem, mert úgy érzi, „megtalálta” az igazságot. Szerintem meg nem! Nem, mert az igazság mindig mindannyiunké. Márpedig a vele készült riportban és filmjében, csakúgy, mint forrásmunkájában, az önkormányzat „korrekt könyvében”, csak az egyik fél hallgattatik meg. Az igazságnak több oldala is lehet. Olvastam az általa korrektnek nevezett kiadványt is. Én feltettem magamnak a kérdést: miért nem kérdezi meg a szerkesztő a másik oldal véleményét? Valószínűleg van válasz az állításokra.

 

Több, pártpolitikától magát távoltartó ismerősöm szerint, az ominózus kiadvány közpénzből „szolgál” politikai, konkrétabban pártpolitikai célokat. Megint mások szerint, bevezető gondolataiban is számtalan csúsztatás, hazugság fogalmazódott meg. Sokan elmondták, már nem hisznek a Fidesznek, Németh Szilárdnak, így a „könyvnek” sem. Lehet, hogy nekik van igazuk?!

 

Természetesen nekem is van véleményem a „műről”. Összevágott fércmű. Néhány „fejezetnek” köze sincs Csepelhez. „Dokumentumai” nem teljesek. Állításai egyoldalúak, nemegyszer hazugságok. Viszont nem hordom a bölcsek kövét  a zsebemben. Ezért remélem, lesz rá valamilyen válasz, a másik oldalról is. Talán így, egyszer, összeáll majd valamennyiünk igazsága. Mindezért „őrizkedek” a fiatal filmrendező, az „igen korrekt könyv” megtalált igazságaitól. A valódi tényfeltáró művek, oknyomozó riportok, dokumentumfilmek és készítőik ugyanis valóban „objektívek”, azaz tárgyilagosak, elfogulatlanok és pártatlanok. Az ilyen művekhez hosszú, nehéz út vezet.

 

Annál inkább nem tekinthetek el a Csepeli Hírmondóban közölt cikk két mondatától. Az egyik szerint, többek között azért nem ért el a kisfilmjével helyezést, azért nem kapott különdíjat a pályázaton, mert „a feldolgozott témák még mindig sokakat érzékenyen érintenek”. Hadd mondjam, ismeretlenül is Miss Nándornak: nem vezet sehova ha az elismerés hiányát a másra, netán a politikára próbálja kenni.  A másik ennél lényegesebb. Mint mondja, a kisfilm az „Ideje felébredni” című pályázatra készült.

 

A néhány éve elhunyt amerikai filmrendező, Aaron Russo, a vele készített riportban a hatalmon lévő amerikai kormányzat korrupciójáról, s a „felébredés” szükségességéről beszélt. Igen, ideje felébredni. Mindenkinek. Mert például a korrupció most is velünk él. Az országban és Csepelen is. Igen, Csepelen is! Mérgezi mindennapjainkat, gátolja fejlődésünket. Objektív feltárása mindannyiunk feladata. Mint ahogy az egyik napilapban olvasom, a kifejezetten konzervatív amerikai Heritage (Örökség) Alapítvány szerint „Magyarország ma jelentősen korruptabb, mint 2009-ben volt: a listán a 39.-ről az 51. helyre csúsztunk vissza.”

 

Nem olvastam, hallottam erről az alapítványról, ezért egy kicsit utánanéztem. Még 1973-ban, konzervatív állami, politikai elvek jegyében hozták létre, s ma Amerika egyik legnagyobb, szinte legszélesebb körben támogatott politikai kutatóintézete, amely „nem hajt végre szerződéses munkát”. Azaz, teljesen független a mindenkori hatalomtól, politikai kurzusváltások nem rengetik meg alapjait. Egyáltalán nem vállal állami, politika megrendeléseket. Nem baloldali és nem liberális.

 

Elgondolkodtam a fentiekben idézett mondaton. („Magyarország ma jelentősen korruptabb, mint 2009-ben volt: a listán a 39.-ről az 51. helyre csúsztunk vissza.”) Lényege: Magyarországon, a Fidesz vezetése alatt, jelentősen nőtt a korrupció. Pedig 2009-ben is komoly, nemegyszer jogos kritika érte a korrupció gyanús ügyleteket. Főleg a Fidesz részéről.

Ancsel Éva írja: „Hogy mi az igazság, az nagyon fontos. De, hogy kinek van igaza, az csaknem érdektelen. Mégis e körül folyik a vér.” Miért? Nem kellene inkább „megbeszélni végre közös dolgainkat”?

 

Egyébként meg sok sikert kívánok Miss Nándornak: