Szerénységünk és türelmünk megtermette a maga gyümölcsét. Tegnap még az Örülünk Vincent? című blogot irigyeltük, amiért az Orbán Viktorral készített „beszélgetését” közölte, s kifejeztük reményünket, hogy talán mi is „beszélgethetünk” egyszer Csepel első mesteri polgárával. Szemfüles riporterünk jóvoltából ez gyorsabban sikerült mint reméltük. A szerkesztőségünkbe küldött „beszélgetést” máris megosztjuk önökkel:

- Nagyvezér Úr, Nagyvezér Úr! Látom, hogy fél óra alatt véget ért a rendkívüli testületi ülés, interjút szeretnék Önnel készíteni.
- Ne zavarjon, forduljon Ábelhez!
- A rengetegben?
- Dehogy, az alpolgármesteri irodában. Ő a felelőse Csepelen az igazmondásnak. De különben is, mi ez a megszólítás? Mért nevez engem nagyvezérnek?
- Nem is tudom. Hát hogy szólíthatom?
- Miből lehet választani?
- Lássuk csak: Csepel Legjobban Keresője, Komcsik Ézsaiása, Talicskás Csicskás, Notórius Nagyotmondó.
- Nem túl hízelgő egyik sem, szólítson hát Polgármester Úrnak. Annak legalább egyik része igaz.

- Polgármester Úr! Cikkünk elején felidézünk néhány nyilatkozatot, melyeket Ön másoktól átvett és a saját neve alatt megjelentetett, persze eredet megjelölés nélkül. Ez jelenti majd a hangulati felvezetést.
- Remek, ennek örülök.
- Akkor jöjjenek a kérdések. Hogyan alakult az Ön vezetése alatt Csepelen a demokrácia?
- Látom, maga lemaradt néhány évvel. Nálunk a Nemzeti Együttműködés Rendszere lépett az embereket állandóan kérdezgető, tétova okoskodás helyébe.
- Tehát Ön mondja meg mindig a frankót?
- Ezt csak az ellenségeim állítják, mivel nem hagyom, hogy a testületi ülésen véleménynyilvánítás címén locsogjanak. A bizottságosdit is felszámoltam. De a frankót, ahogy maga nevezi, Felcsútról kapjuk. Így tudunk hatékonyan dolgozni. Ma is 53 napirendi pontot tárgyaltunk Teljes Együttműködésben, nem egészen 30 perc alatt. Ha véletlenül jól csináltunk valamit, azt a következő rendkívüli ülésre visszahozzuk, és a helyére tesszük.
- Ellenzékben rendszeresen a zemberek véleményét kérték és hatástanulmányokat követeltek.
- Azt hiszi, hogy minket a véleményük érdekelt? Ide süllyedt a nemzeti sajtó, hogy a kulturális rovattól küldenek ide nekem valakit. Maga nem ért a politikához. Mi csak a címeket akartuk begyűjteni a Kubatov listára, meg hogy tudjuk, hová érdemes bekopogni a céduláért. A hatástanulmánnyal meg ne röhögtessen. Csepelen már minden elő volt készítve a Gerinc-úttól a Csatornázásig, meg a tömb-rehabilitáció is. Nekünk már csak a Közgépnek kellett adni a megbízást, és dől a pénz.
- Csepel gazdagodik?
- Dehogy, maga Lúzer! A pártkassza, meg a „magunkfajta”, meg a „közeli” cégek. Csepelnek még mindig van pénze az északi terület árából, csak mi mondjuk, hogy a szocik elköltötték, érti már?
- Nem, de menjünk tovább. Miért van az, hogy állandóan telefonon kérdezik a csepelieket, hogy milyen a közérzetük, meg milyen a Polgármesteri Hivatal?
- Mivel ezt is baráti cégek csinálják, jól keresnek, és ez nekünk sem rossz. Főleg azért nem, mert így azt mondunk a végén, amit akarunk. Az ellenzéknek nem adunk szót, legfeljebb a piacon hőzönghetnek.
- Végezetül azt kérdezem meg, hogy felkészültek-e a regisztrációra? Arra, hogy kb.60 ezer regisztrációra jogosult személy 10 hónap kb.200 munkanapján megjelenik a jegyző előtt. Ez napi 300 személyt jelent. Így egy regisztrációra mindössze másfél perc marad.

- Kérem, sőt elvárom, hogy ne keltsen pánikot. Ezek a számok hamisak. Az eddig választópolgárnak nevezett lakosok fele nem is fog tudni az egészről semmit, hiszen mi csak a határon túliakat mozgósítjuk levélírásra. Akik mégis kiszimatolják valahol, azoknak a fele megcsömörlött a politikától, tehát máris 4 és fél, 5 percnél tartunk. Figyelembe véve, hogy pontos lakossági nyilvántartásunk saját számítógépes rendszerünkben rendelkezésre áll, ez bőven elég idő. És akkor még nem beszéltem arról, hogy azt is tudjuk, hogy ki az, aki merészelne nem ránk szavazni.

Köszönöm az őszinte szavakat. Lehet, hogy még ezt is túléljük, ha meg nem halunk.

N.GY.