Kilencven éve – 1923. január 1-én –, született Tamási Lajos költő-újságíró, a Csepeli Munkásotthonban működő Olvasó Munkás Klub alapítója. A József Attila díjas költő halálának 20. évfordulóját, a klub fennállásának 50. esztendejét, a Tűzőrzők című kötettel köszöntötte tavaly novemberben, az országos ismertséggel bíró klub, rövidített nevén, az OMK. A klub – amelyet a költő halála, 1992 óta Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubnak neveznek –, jelenlegi vezetőjével, Lengyel Gézával az élen, méltó módon emlékezett a költőre, az évfordulókra.

A költőről, a rendezvényről, az új kötetről, a csepelujsag.blog.hu és más csepeli, illetve országos blogtárs is megemlékezett. Most, néhány nappal a költő 90. születésnapja után, egyik versrészletével emlékezünk a posztumusz Csepel Díszpolgára címmel kitüntetett Tamási Lajosra, a költőre, az emberre, aki életének egy jelentős szakaszában a volt Csepel Művekben, majd a Csepel újság szerkesztőségében is dolgozott:

SZÜLETÉSNAPOMRA

„Fiatal árnyékodban már csak hulló

fehér hajammal állok

s fényes

sugaraidban megfürösztöm

arcom s nehéz szomorúságom

szobrod előtt

a zuhogó esőben.

A te híres

szép napodon születtem én is,

s száz év után: ezerkilencszáz

huszonhárom január elsején.

Külvárosok füstjében éltem némán

s fegyvergyári próbalövések

jóslásainak ütemére készült

ratatata

bennem a magyar vers.”