Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke kedd délelőtt a budapesti Kékgolyó utcai onkológiai intézetben hunyt el.
Rácz Sándor 1933. március 17-én született egy Hódmezővásárhelyhez közeli tanyán. 1947-től a budapesti Standard Gyár szerszámkészítőjeként dolgozott. 1956-ban megválasztották a vállalat, akkor már Beloiannisz Híradástechnikai Gyár üzemi-munkástanácsa tagjának. A kerületi, majd 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsba került, amelynek azután december 11-ig - összesen 25 napig - az elnöke volt. 1958 márciusában életfogytiglani börtönre ítélték, 1963 márciusában amnesztiával szabadult.
Szabadulása után nehezen tudott elhelyezkedni. A Híradástechnika Szövetkezet szerszámkészítő műhelyében kapott munkát, ahol 1987-ig dolgozott, amikor is egészségi állapota miatt nyugdíjba ment.
1990-től a Munkástanácsok Országos Szövetségének munkavállalói szószólója volt, 1993-1994 között az 56-os Szövetség elnöki tisztét látta el, 2003-tól haláláig a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöke volt.
1989 őszén a Magyar Október Párt köztársasági elnöknek jelölte. 1993-ban belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba (FKGP), 1990-ben, a rendszerváltás utáni első szabad választásokon független képviselőként indult, de nem jutott be a parlamentbe. Ugyanebben az évben az első önkormányzati választásokon az FKGP támogatásával Budapest főpolgármester-jelöltként is megmérette magát.
1999-ben Nagy Imre Emlékplakettel tüntették ki azért a tevékenységéért, amellyel a 1970-1980-as években következetesen küzdött a forradalom emlékének ébrentartásáért.
Rácz Sándor nős volt, két gyermek apja. Temetéséről később intézkednek. (MTI)
