Úgy tűnik, az Emberi Jogok Európai Bíróságát nemigen érdekli, hogy miként trükközik a kormány. Egy panaszosnak, mint azt megírtuk, azért ítélt meg ugyanis 12 ezer euró kártérítést,mert hosszabb ideig olyan zárkában töltötte a börtönbüntetését, amelyben egy emberre mindössze 1,7 négyzetméternyi szabad terület jutott.
Ezzel nálunk egy 2010-es jogszabály-módosítás alapján nincs semmi baj. A bíróság szerint viszont a fogvatartottaknak legalább három négyzetméternyi életteret kellene biztosítani, máskülönben sérülnek az alapvető emberi jogaik.
A szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 1996-os rendelet szerint e követelménynek Magyarországon is eleget kellett volna tenni. Vagyis: „a zárkában (…) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre hat köbméter légtér, és férfi elítéltek esetében három négyzetméter, a fiatalkorúak, illetve a női elítéltek esetén három és fél négyzetméter mozgástér jusson”. Azután persze vagy jutott ennyi hely, vagy nem.
A jogszabály szövegét azonban 2010 szeptemberében a „lehetőség szerint” fordulattal egészítették ki, amiből az következik, hogy adott területen nagyjából bármennyi elítéltet el lehet helyezni. Ha ugyanis a három négyzetméter valamilyen okból nem lenne betartható, az lehet kettő vagy akár még kevesebb is. Erre a gumiszabályra mondott kedden a strasbourgi bíróság nemet.
A rablás és más bűncselekmények miatt 2009-ben hat év és nyolc hónap börtönbüntetésre ítélt Fehér Sándor idén májusban szabadult. Még 2010 novemberében fordult az emberi jogi bírósághoz, és azt kifogásolta, hogy a fogva tartása során több alkalommal olyan zárkában helyezték el, ahol egy főre kevesebb, mint három négyzetméternyi szabad terület jutott. Például Állampusztán és Budapesten 24-25 négyzetméterre vele együtt tíz embert zsúfoltak be. A legrosszabb körülmények közt a panaszos akkor élt, amikor 2006 szeptembere és 2008 októbere között a Szolnok megyei büntetés-végrehajtási intézetben előzetes letartóztatásban volt. Ott hat-hét négyzetméteres cellákban négy embert tartottak fogva, ráadásul naponta csak egyórányi sétát engedélyeztek. A strasbourgi bíróság főként emiatt állapította meg, hogy Magyarország megsértette az emberi jogok európai egyezményét, amelynek harmadik cikke kimondja: „senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”.
A kormány álláspontja szerint a Szolnokon töltött idő alatt a fogva tartott napi három órát tölthetett a zárkán kívül, további egy órát pedig a szabadban. A bíróság ezt az érvelést nem fogadta el, mert álláspontja szerint a lakóterület olyannyira szűk volt, hogy azt nem ellensúlyozhatta az állítólag zárkán kívül töltött négy óra sem, amit a panaszos vitatott. Így megállapították, hogy a fogva tartás körülményei kedvezőtlenül befolyásolhatták a ma már 67 éves elítélt fizikai és mentális állapotát.
A bíróság jelezte ugyanakkor, hogy az Európa Tanács kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód elleni bizottsága minimumkövetelményként négy négyzetméteres lakóteret ajánl, s figyelembe vették, hogy a magyar börtönviszonyok ettől jelentősen eltérnek. A strasbourgi fórum felhívta a hatóságok figyelmét arra is: meg kell fontolniuk, milyen hatékony intézkedéseket tesznek a probléma gyors orvoslása érdekében.
A panaszost Magyar Gábor ügyvéd képviselte, aki az ügy kapcsán hangsúlyozta, hogy ez precedensértékű ítélet. Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy önmagában a börtönök túlzsúfoltsága miatt megállapíthatják: az állam megsértette az európai emberi jogi egyezményt. A döntésnek pedig az lehet a következménye, hogy elítéltek sora fordul a nemzetközi bírósághoz, s ha mindenki nyer három-négymilliót, hatalmas kártérítést kell majd fizetni.
A Btk. szigorítása nyomán a börtönnépesség folyamatosan nő, hiszen ma már a kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőinek jó része rács mögé kerül, ráadásul a büntetési tételek is emelkedtek, a feltételes szabadulás lehetőségét pedig korlátozták, az elítéltek így hosszabb ideig ülnek. Az ügyvéd szerint a büntetés-végrehajtási intézetekben emiatt egyre kevésbé biztosíthatók az emberhez méltó körülmények. Az államnak tehát, ha ragaszkodik az egyébként értelmetlen szigorhoz – tette hozzá –, el kell döntenie, hogy új börtönöket épít, vagy kártérítést fizet.
A fogvatartottak összlétszáma 793, az intézet befogadóképessége 500 fő –állapította meg az ombudsman a sopronkőhidai börtönben idén áprilisban folytatott vizsgálata során. A jelentésből kiderül, hogy „a telítettség általában 150 százalék körüli, de előfordult olyan időszak is, amikor nyolcszáz fölött volt a fogvatartottak száma”. Az elítéltek magas létszáma miatt „háromemeletes ágyakra is szükség van, másképp nem tudják megoldani az elhelyezésüket”. Magyarországon hosszú évtizedek után először 2008-ban adtak át új börtönöket: Szombathelyen és Tiszalökön PPP-konstrukcióban – tehát magántőke bevonásával a – mintegy 15 milliárd forintból két létesítmény épült. Ezzel a férőhelyek száma összességében 1500-zal nőtt. (Forrás: Népszabadság)
