A Fidesz 5-ös számú párttagsági könyvének tulajdonosától többek között ezt olvashatjuk a szebb napokat is megélt, jelenleg szereptévesztésben leledző csepel.hu hírportálon:  „És mindezért egyszer valakik felelni fognak. Mert nem a fekete gettók fognak fellázadni. Hanem az élet maga. És bosszút fog állni mindenért. Erre készüljetek.” 

Mire készüljünk??? VOX véleménye, gondolatai  a csepeli fideszes városvezetés szócsövében, a csepel.hu-n megjelent Bayer Zsolt-cikket olvasva

Vasárnap délután volt. A hőségtől aléltan ültünk a szobában, a tévé előtt. Látva a Fradi vereségét, átkapcsoltunk a National Geografic-ra, mindannyiunk kedvelt csatornájára. Éppen Hitler hatalomra jutásáról készült filmösszeállítást adták. Nem volt könnyű végignézni, immár sokadszor, a filmet. Nem volt könnyű, látni, a világ által már ismert szörnyű, de tanulságos történetet, hogyan lett egy magát festőművésznek valló emberből, a Harmadik Birodalom ura. Látni, hogy hogyan hozta össze első kormányát, amelyet – a köztársasági elnök Hindenburg, a gazdaság erői, illetve a baloldal(!) megtévesztése érdekében a Nemzeti Összefogás Kormányának(!) nevezett. Látni, hogyan csapta be a német nép egy részét, akiket „nem zavart” a zsidók üldözése sem, hiszen „csak” 500.000 embert, a lakosság 1 % -át „érintette”. Látni, hogyan menekülnek az országból a zsidók, s látni, hogy közel 250.000 –et közülük elhurcoltak az első koncentrációs táborokba. Látni és hallani, hogy a becsapott emberek mesélik el kivándorlásukat, amiben „nem az volt a legnagyobb rossz”, hogy ott kellett hagyni minden vagyonukat, hanem „otthagyni a szeretett hazát”, amelyben emberek lettek, majd egyik pillanatról a másikra üldözött páriák. Ráadásul sokan szembesültek „barátaik árulásával”, a barátból hirtelen nácivá alakulás megrázó, letaglózó folyamatával.  Aztán folytatódott a történelmi lecke. Leszámolás a „belső ellenséggel”, Röhmmel, majd a baloldallal, kommunistákkal és a szocdemekkel. Végül már csak egy párt uralta Németországot. Következett Ausztria lerohanása, majd a készülődés a világháborúra. A II. világháborúra, amelynek végül 50 millió ember esett áldozatul.

Ekkor odaültem laptopom elé, megnéztem az internetes hírportálokat, majd a csepel.hu-ra, az önkormányzat Fidesz által irányított honlapjára „kattintottam”. A kezdőlap első írása „Szellemvárosok – Álláspont” címet kapta a szerkesztőtől. Az írás végén az „MHO” jelölte a forrást, a szerzőre meg a cikk mellett elhelyezett, Bayer Zsoltot ábrázoló arcképről lehetett következtetni.  Na, mondom magamban, az úr, hosszabb ideje nem kapott helyet az önkormányzat hivatalos fórumán. Mi történt? Ismét szükség van rá Csepelen? Írása a pár perccel előbb látott hitleri hatalomra kerülést juttatta eszembe. Vagy a NAT GEO feldolgozása idézte fel bennem napjaink történetét, vagy csak a cikk gondolatai a német diktátor hatalomra jutásának történetét? Nem tudom.  Mindenesetre feltettem magamnak a kérdést: a történelem ismétli önmagát?

Hogy miért? A szerző, aki egyben a Fidesz 5-ös számú párttagsági könyvének tulajdonosa, a 2010-es választásokon a nép, a demokratikus jobboldal mérvadó gondolkodóinak, illetve a baloldal egy részének becsapásával kivívott fülkeforradalmi győzelem, majd az azóta folyó szabadságharc aktív résztvevője, a Békemenet egyik meghatározó zászlótartója. A Békemeneté, amely – valószínűleg Fidesz támogatással –, sok baloldali rendezvényt próbált már megzavarni. Ekkor jutott eszembe, Bayer egy korábbi cikke, amelyben a baloldal kapcsán azt fejtegeti, hogy tagjai közül „Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben…” (Magyar Hírlap, 2011. január 4.) Bayert sokan vádolták már antiszemitizmussal, gyűlölködéssel, uszítással. Sőt! „A Kúria szerint Bayer Zsolt zsidózott” is. (index.hu, 2013. június 27.) A Magyar Hírlapot a 2013. január 5-i számában megjelent Bayer írás miatt a fideszesek által működtetett Médiatanács is 250.000 forintra büntette.  E cikkében írja, a cigánybűnözés kapcsán, többek között: „Nem tolerálni kell és megérteni, hanem megtorolni (…) Az állatok ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”

A csepel.hu fentiekben idézett cikkében Bayer az amerikai Detroit csődjéből indul ki. Eljut a „liberalizmus, neoliberalizmus és a globális tőkés társadalom sivár partjai”-hoz, a szocializmus életképtelenségéig és erkölcstelenségéig, az „unortodoxia cinikus kiröhögői”-ig. Felteszi a kérdést, hol vannak már a piac szentségében hívők, a „bankok feltétlen és alázatos szolgái, a neoliberális gazdaságpolitika prófétái”. Szerinte „az amerikai társadalom széthullóban van”, „a gazdag és fehér és protestáns keleti partot is utolérte a végzet. A pusztulás. A semmi. A teljes csőd.”

Lehetne mondataival vitatkozni? Érdemes lenne elmondani, hogy az Egyesült Államok ezzel együtt is a világ legnagyobb gazdasági hatalma? Bayer írásának utolsó mondatai, számomra  azt jelentik, Bayerral nem lehet, nem érdemes vitatkozni. Azt írja ugyanis: „És mindezért egyszer valakik felelni fognak. Mert nem a fekete gettók fognak fellázadni. Hanem az élet maga. És bosszút fog állni mindenért. Erre készüljetek.”

Kiken fog az élet bosszút állni? A liberálisokon, a tisztességes, ortodox módon gondolkodó gazdasági, pénzügyi szakembereken, a baloldaliakon vagy mindenkin, aki nincs vele, velük? Vagy csak azokon, akik nem értenek egyet Bayer úrral, a Fidesszel? Mi vezérli a bosszúállókat? A gyűlölet? Milyen bosszúállásra kell felkészülni? Megint jönnek a fehér lovon bevonult Horthy lovascsapatai, vagy előbb a munka-, majd a koncentrációs táborok? Nem kellene ezt egyszer már abba hagyni? Nem lehetne egyszer már arról írni, hogyan tudjuk végre közösen megoldani saját gondjainkat? A világon, az Egyesült Államokban, Európában, de leginkább Magyarországon?

Mark Twain-nel értek egyet, aki szerint „ A történelem nem ismétli önmagát, de rímel”. De, teszem most hozzá, kísérletet tehet rá. Bízom benne, hogy hamvába holt kísérlet lesz. Különösen, ha nem csak olvassuk, hanem csináljuk is. Mármint a történelmet. Mindannyian, akik változást akarnak.

V O X