CSEPELI CSEPPBEN A MAGYAR TENGER

Elemzésre adó oka lehet annak, hogy Csepelen miért is hívják terror házának, a polgármesteri hivatalt?

Nagypapa! Miért hívják tűzoltóautónak a tűzoltóautót?
          Ezzel a fogas kérdéssel fordult egy kisgyerek az őt óvodába kísérő nagyapjához, még a kilencvenes évek legelején. Az öreg akkoriban közismert személy volt a Béke téren. Ismerték, de durva, kivagyi, megjátszós magatartása miatt nem szerették az emberek. Az unoka által feltett kérdés azonban erősen megtornáztatta, az egyébként a forgolódáshoz egyáltalán nem szokott agyát, a nagyapának. Aztán, hogy a genetikának az öröklődésről való tanait meg ne sértse, frappánsan odavágta a gyereknek: "azé, mer tüzojtóautó".
Manapság azonban valóban elemzésre adó oka lehet annak, hogy Csepelen miért is hívják terror házának, a polgármesteri hivatalt?

           A mi esetünkben is el lehetne ütni a kérdést a fenti történet frappáns huszárvágásával, (azért, mert a terror háza) ha nem lenne a dolog ennyire életbevágó, és nem fájna úgy, mint köröm alatt a tüske!

           Vajon miért is terjedt el mostanság a Polgármesteri hivatalról, hogy az, a Terror Háza?
Ezt ugyanis soha sem hívták Csepelen így! Még akkor sem, amikor a legnehezebb időszakát élte az ország, és a település, a második világháború után. Pedig akkor voltak olyan intézkedések, melyek igencsak felforgatták a kedélyeket és megrázták az emberek életét. A hivatal, mégis mindig a hivatalos nevén élt az emberek tudatában és tisztelet övezte az intézményt és dolgozóit egyaránt.
Manapság a Polgármesteri Hivatal ad helyet a tisztségviselőknek, a képviselő-testületnek és a szakmai munkát végző ügyintézőknek.
            A tisztségviselők körében kialakult dominancia-sorrend már magában mulatságos. Minden egy kézben, a polgármesternél összpontosul. A helyetteseknek nem az irányításban való szakosodott döntéshozás és rendeleti előkészítés a feladatuk, hanem valami egészen más! A fizetés náluk, nem az elvégzett munka ellentételezése, hanem egy korábbi, vagy eljövendő viselkedésmód, állásfoglalás jutalmazása. Teljesen központosított, mechanikusan működő rendszer épült.
            Ellentmondást nem tűrő, a mérlegelés lehetőségét kiiktató, csupán a vezető nagyságát felerősítő szűk, elsődleges társadalmi csoport, mely fizikailag ép úgy, mint társadalmilag látványosan elkülönül a képviselőktől, és a tömegektől egyaránt. Vezetőjének akaratát rákényszeríti az önkormányzati intézményekre, és hatalmát igyekszik kiterjeszteni a közrend és az igazságszolgáltatás helyi szerveire is.

          A képviselő-testületi munka nem a viták és a nézetütköztetések színterei! A centrális vezetés nem ismerheti, ezért nem is ismeri el a sokaság, a többség bölcsességét. A döntési monopóliummal rendelkező hatalomnak nincs szüksége igazi, kerületet éltető rendeletekre. A rendeletek ebben a konstellációban, csak arra valók, hogy szentesítsék önző, egoista elgondolásait. Egyre erősödik a saját tévedhetetlenségébe vetett hite. Ezért a választott és mandátummal ellátott emberek üléseit is karikatúrává zülleszti. Látszólag a parlamentáris formák még ugyan érvényesülnek, de a tartalmi munka már egyáltalán nem fedi a demokratikus elveket.
Hozzászólást, véleményalkotást, a saját frakciójának sem engedélyez, ezzel még a látszatát is sutba vágja annak, hogy itt demokratikus elvek működnek.    

           Az ellenzéket kirekeszti az informálódásból és az ellenőrzésből. Nem, vagy későn tájékoztatja őket a tervezett döntésekről. Kérdéseikre nem ad tartalmi választ, hanem politikai pamfleteket, ingerült és durva kirohanásokat tesz, összeesküvés-elméleteket kreál leginkább. Mind ezt az ügyhöz nem kapcsolódó témákat összekeverve, néha a misztikum világába csapongva, logikátlanul. A Fidesz vezette önkormányzati vezető, nem Csepel általános dolgait segítő rendeleteket készítet, hanem egyes kérdések "speciális" megoldhatóságára alkottat szabályokat, melyeket társai saját (politikai, gazdasági, vagy privát) dolgaik fedésére alkalmaznak.

          A szakmai apparátus elmúlt három évét a bizonytalanság jellemezte.
A naivabbak azt hitték, hogy egy átmeneti állapotot követően, konszolidálódik, majd a helyzet, és a szakmai munka folyathatóvá válik. Rá kellet jönniük, hogy tévedtek! Ebben az érában megváltoztak a fogalmakhoz tartozó tartalmi elemek.
           A rendet ma az jeleni, hogy generálják a bizonytalanságot, fokozzák a megfélemlítést, az oszd meg és uralkodj elvét, jutalmazzák (elvárják, ösztönzik) a besúgást! Párthoz, vagy domináns emberekhez hű csatlósokat (rokonokat, haverokat, komisszárokat) állítanak vezetői helyekre. A személyzeti munkájukban a politikai és emberi megbízhatóság messze megelőzi, a képzettséget, a szakmai, vezetői és emberi rátermettséget.
A (fülke) forradalmi helyzet valóban előállt, mégpedig azzal, hogy az egyeduralomhoz alkotott rendszer minden eresztékében ropog.

          A helyi hatalom csúcsán lévőnek látnia kell, hogy az építmény súlyának tartása egyedül rá marad és ereje fogytával nem bír vele. Választott társai többségében erőtlenek. Azok, akik segíthetnének, kiálltak az egyre nyomasztóbbá váló teher alól, de egyre többen vannak mentében. Kontroll hiányában ezerrel robog a vesztébe, amit - vagy nem látnak, vagy nem mernek, vagy nem akarnak- megmondani neki munkatársai.
Legjobb barátai az ellenfelei lettek! Azok, akik bírálataikkal még próbálják megállítani, de - mivel a fékek és ellensúlyok már régen elenyésztek, és a belső terror oly mértékben eluralkodott, hogy a félelem, már megbénított minden kezet - reménytelen a próbálkozás.

                                                                                                          
Ezért lett "terror háza" a Terror Háza!

HORVÁTH GYULA
Forrás: a szerző blogjának Terror háza című cikke