Az a hír járja, hogy vannak olyan tervek Magyarországon, hogy a közszolgálatban dolgozóknak ezentúl, napi tíz órát kell majd dolgozniuk, és a túlórákat sem fogják kifizetni. Hát, ez csodálatos!

          Huszonhárom évvel a rendszerváltás után egyeseknek az elborult elméje idáig jutott. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy kibújt a szög a zsákból. Megmutatja a hatalom, hogy mennyire becsüli igazából a magyar dolgozókat.

          Nincs szocializmus, mert megdöntöttük, és úgy látszik nincs védelme a dolgozó embernek. A fékevesztett hatalom azt tesz, amit akar! A szakszervezetek hiteltelenül, utakat keresve vergődnek, a dolgozói szolidaritást pedig a megosztó, önző és agresszív politika szétverte. Az eddig még úgy, ahogy működő demokratikus intézményrendszert pedig, (ami, valami mentsvárat jelenthetett volna) a kétharmados fülkeforradalom kiherélte.

           A hatalmon lévő kormány kénye-kedve szerint történik a szabályozás. Természetesen mindig úgy, hogy a dolgozó, a kisember járjon rosszul.

          Ez kézzel fogható abban a packázásban, amit az erős cégek és közszolgáltatók tesznek a nekik kiszolgáltatott fogyasztókkal is. Mindenkinek vannak olyan tapasztalataik, amikor a szolgáltatók, ilyen-olyan ügyek kapcsán bepróbálkoznak. Ez azt jelenti, hogy különböző jogcímeken, már nem is leplezetten megpróbálják átverni a fogyasztókat, azaz különböző trükkökkel többlet, vagy pluszfizetésre szorítani az embereket. (Nekem például, legutóbb a CSM egy 2012. júliusi befizetési elmaradást postázott idén szeptemberben.)

           Mondhatni, hogy tévednek, de a dolognak az a pikantériája, hogy kizárólag a fogyasztó kárára. Ebből adódóan az a látszat jelentkezik, mintha a most uralkodó elit és a pénzek gazdái között valamilyen háttéralku működne. Mintha jól megkoreografált pávatánc játszódna a nép előtt, hogy elvonják figyelmét, lebontsák társadalmi immunrendszerét, miközben a surranó pályán visszaveszik mindazokat a vívmányokat, melyeket a munkásság ebben az országban több mint egy évszázada, szisztematikus munkával elért.

          Kiszolgáltatott, becsapott és megalázott a magyar dolgozó! Mégis a legnagyobb baj az, hogy védtelen! Persze lehet magyarázni a dolgot aktuálpolitikai tényekkel, azzal, hogy a rezsicsökkentést valahol kompenzálniuk kel a cégeknek. De miért mindig és kizárólag a kisembert szívatják? És miért várják el, hogy ennek még örüljön is?

           Azzal szívatják most a kisembert, hogy ezentúl, suttyomban növelik a munkaidőt és eltörlik a túlóra kifizetést. (Nem a túlórát, csak a kifizetést!) Ugyan most még "csak" a közszférában, de kétségünk ne legyen felőle, hogy futótűzként fog átterjedni a versenyszférára is. Habár ott eddig sem voltak híján a kreativitásnak, mert bércsökkentésekkel, juttatások elvonásával már korábban is operáltak. Érdekes módon a dolgozók jövedelme életszínvonala egyre romlik, míg a politikai és gazdasági elit szűk körénk jóléte, luxusa egyre nő!

            A közelmúltban, a Klubrádióban  sztárolt hazai menedzser a magyar gazdaság fellendülésének és versenyképességének növelését egyértelműen a dolgozói bércsökkentésben látta! Mi ez, ha nem rövidlátás és gazdasági despotizmus? Mi ez, ha nem a dolgozók kirekesztése az európai folyamatokból. Hazánkban a dolgozók átlagbére az ötszáz eurót sem éri el. A mai árviszonyok mellett ez nem teszi lehetővé a munkaerő fenntartásának, utánpótlásának és képzésének lehetőségét.

          Urak! Ti "sok rossz fehér ököl"! Ezt figyeljétek, amikor embertelen döntések fordulnak meg az uralkodói fejekben! Ahhoz, hogy valaki kizárólag bércsökkentésre egyszerűsítse le és primitívvé alacsonyítsa a hatékonyság fogalmában megrejlő bonyolult kérdést, nem hogy diploma, de nyolc elemi kettes átlaggal is elég. Ilyen mértékű eltérés a legalacsonyabb fizetések és a legmagasabb jövedelmek között, mint nálunk sehol Európában nincsenek! (És érdekes módon a legmagasabb termelékenységet, a legmagasabb bérezésű dolgozók hozzák létre Európa országaiban.)

          Le lehet bontani a gátakat, de akkor számítani kell rá hogy megállíthatatlanul tör előre az ár! Az árral szemben pedig az egész világon védekeznek az emberek.

          A haszonszerzés ugyanis természetes követelménye a befektetőnek, de a védekezés is az a kirekesztettnek és magára hagyott dolgozó embernek. A hatalom a tervezett döntésével "csupán" jelt ad arra, hogy minőségében és nagyságrendjében nagyobb mértet ölthet a szabadrablás és a kizsákmányolás Magyarországon! De ez a jel máshol is megértésre találhat és egészen más reakciókat válthat ki. Kockázatos lépés!

HORVÁTH GYULA
Forrás: a szerző VÉDTELENÜL című cikke