A budapesti Kúria és a strasbourgi emberi jogi bíróság is figyelmeztette a hatalmat, hogy az igazságszolgáltatás területén nem csinálhatja azt, amit akar. A büntetőjog ügyes kezekben hatékony fegyver. Kerékbe törhetik vele egy-egy ellenzéki politikus karrierjét, a bűnözéshez vezető okok felszámolására tett fáradságos – és költséges – intézkedések helyett pedig halálig tartó büntetéssel rettenthetnek el.
Ráadásul szereti a szigort a közönség is. Politikusokat szívesen látnak bilincsben. A bűnözőktől pedig félünk, ezért ha keményen lesújtanak rájuk, máris hisszük, hogy a kormány a helyén van.
Csakhogy a büntető igazságszolgáltatás nem az érzelmek szerint folyik. Az eljárásnak szigorú, a vádlottak érdekeit is védő garanciarendszere van, és nemzetközi egyezmények kötik az erő birtokában olykor magáról megfeledkező mindenkori hatalom kezét. Kedden a Kúrián kiderült, hogy szükség van a korlátokra. Hogy egyetlen, mellesleg hamis vád miatt korábban elmarasztalt ember vallomására jogállami alapon működő bírói fórum elmarasztaló ítéletet mégsem hajlandó alapozni.
Akkor sem, ha egy volt (most ellenzéki) polgármester ül a vádlottak padján, aki talán civil értelemben nem is ártatlan bárány. De ha nincs bizonyíték, nem lehet büntetés sem. Az ügyészség mindent bevetett. Indulásnak a vádhatóság egy vezetője a 2010-es helyhatósági választás előtt személyesen – és a sajtó jelenlétében – vitte ki a gyanúsítotti idézést az újbudai városházára, hogy az ügy állásáról aztán folyamatosan tájékoztassák a kormánypárti médiát. A városvezető a választást el is bukta.
A négy évet vissza már nem kaphatja persze, de legalább újra próbálkozhat. Az ítéletből reményt meríthetnek azok a társai is, akiket hasonlóképpen politikai ízű perekben ültettek a vádlottak padjára. Ha máshol nem, hát a rendszer csúcsán a bíróság kész pártatlan ítéletet hozni.
A másik pofon Strasbourgból érkezett a hatalomnak. A emberi jogi bíróság arra figyelmeztetett, hogy a tényleges életfogytig tartó börtön nincs rendben. Akármilyen súlyos bűncselekmény elkövetése után is valakit a szabadulás reménye nélkül rács mögött tartani embertelen és megalázó, tehát sérti az emberi jogokat, és az ezeket védő európai egyezményt. Nem azt mondták, hogy ki kell engedni a bűnözőket, csak jelezték: kell egy mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy előbb-utóbb hivatalból megvizsgálják az elítélt személyiségét, és ha méltó rá, engedjék szabadon. Ha nem, maradjon bent.
Nem váratlan a kormány reakciója: a Btk.-n nem változtatnak. Legfeljebb jön az újabb elmarasztaló verdikt. Néhány hasonló ügy után az Európa Tanács szégyenpadra ültet minket. De nálunk az sem számít. Kérdéses viszont, miként reagálnak a magyar bírák. Vajon becsuknak-e élete végéig bárkit, ha tudják, hogy a hazai szabályozás nemzetközi egyezménybe és bírói ítéletbe ütközik? Függetlenségük újabb bizonyítéka lesz, ha most már ők mentik az igazságszolgáltatás becsületét.
Lencsés Károly
Forrás: NOL.HU