A kampány támadások kereszttüzében vagyok. 
A vád, hogy Csepelre telepítettem a cigányokat! 
Sok kérdés merül fel ezzel kapcsolatban. Mindjárt az első, hogy miért pont a Gegesy Ferenccel hoztak össze, akit alig ismerek, miért nem Bácskay Jánossal. Bácskayt ugyanis sokkal jobban ismerem, és ő volt a polgármester Ferencvárosban 2009-től kezdve. 

Tudom a választ! A Gegesy liberális, a Bácskay meg Fideszes. (Oszt annyi) 
Persze egy szó sem igaz abból, hogy bárkit is betelepítettem volna Csepelre. 

Fideszes "barátaim" mégis ezt híresztelik. 

A barátaim szót nem is kéne idéző jelbe tennem, mert bugyutaságukban már annyit segítettek nekem ezek a fiúk, hogy a tényleges barátaim se tudtak volna többet. Otrombaságaikkal azonnal országos népszerűséget és a sajtó szimpátiáját szereztek a számomra. Ezt még elviseltem volna, de azt már nem, hogy azokat az embereket is mocskolják, akikkel születésem óta ebben a kerületben élek. Nekem itt gyökereim vannak. Mindig is volt - és ma is van- egzisztenciám. Nekem nem létkérdés a hivatal! 

Engem Csepelen nem kell népszerűsíteni, mert én nem a HÉV és a buszok oldalán, hanem benne vagyok megtalálható. Én nem csak a házak falain, hanem a lakásokban is bent vagyok. Engem utcán, orvosi rendelőben, postán, boltokban, a Munkásotthon színháztermében és minden olyan helyen meg lehet találni, ahol a többi csepelit. Engem soha nem őriztek közterület felügyelők, biztonsági őrök, testőröknek álcázott parádés kocsisok, kerítések meg beléptető rendszerek. 

Mert engem nem kellett őrizni! Én ugyanis az enyéim között vagyok mindenhol. Az udvarokon, tereken, a gyárban, műhelyekben, az irodákban a sportpályákon a színházban, meg a kiskocsmákban egyaránt. 
Mindenki tudja, hogy mit tettem, és mit nem. 

Tudják például - ugyanúgy, mint a kerületünk mostani vezetői- hogy nem telepítettem be senkit. Mint a mostani alpolgármesterek (és szüleik) szabadon választhatták Csepelt, mert itt akkor nem találtak gyűlölködést, rasszizmust, hanem szolidaritást, barátságot, és megbecsülést. Segítettem viszont évtizedeken keresztül minden olyan embertársamnak (munkatársamnak) aki a mi kerületünket választotta lakóhelyéül, hogy itt letelepedhessen. Együtt cipeltem a gurtnimmal a bútoraikat és együtt ittam meg velük az első üveg bort az új lakásuk parkettáján. Sose tudtam, és sose érdekelt, hogy az illető cigány-e?! Azt tudtam, hogy a gyárban mellettem izzadt, fáradt, ha kellett égett! Becsületes dolgozó emberek voltak, és a lakással csak azt a jussukat kapták, amit rég megérdemeltek. Más nem is érdekelt és ma sem érdekel. 

Az se érdekel, hogy most olyan igaztalan vádakkal ostromolnak, amik idegenek tőlem. Engem lehet bántani, megedződtem, elég erős vagyok, kibírom. Az enyéimet viszont nem hagyom! A hazugságok, intrikák leleplezik magukat és kiötlőiket. Mindenki tudja, hogy Csepelen az elmúlt években, békében éltek egymás mellett az emberek. Ha ez megváltozott, annak az eredője az, hogy megváltoztak az életlehetőségek. 

Azért sok az elkeseredett, nincstelen, hajléktalan ember, mert csak hazudják Csepel mai urai, hogy ötezer munkahelyet teremtettek! A valóság ezzel szemben az, hogy közmunkásnak mondott Fidesz rabszolgának kívánják éhbérért befogni az itt élőket és gyermekeiket. Amennyiben nem revíziós emlékműre, tivornyákra off shore-os propagandára, hanem munkahelyteremtésre, termelő üzemek ide vonzására és megfelelő ipari infrastruktúrára, valamint a Munkásotthon és Sport Club támogatására fordították volna a pénzt, nem lenne ennyi emberi tragédia. Tehetségtelenségeiket, most az emberek egymásra uszításával kívánják leplezni. 

Nem fog sikerülni, mert nem hagyjuk!