Az Egyesült Államok a harmadik világ kleptokrácia államformájú banánköztársaságainak és a latorállamoknak fenntartott figyelmeztető szankciókat léptetett életbe velünk szemben; az adóhivatal vezetői és a miniszterelnök bizalmasai – ha igazak a hírek, ők – nem léphetnek be többé az USA-ba, ottani számláikat – ha voltak – befagyasztották.

A Der Spiegel Magyarország putyinizálódásáról és a demokrácia maradékának kiüresítéséről ír – míg a kormányfő kozmikus sikerekről beszél, és arról, hogy mindenki ilyen országban szeretne élni és dolgoz(tat)ni.

Teljes foglalkoztatásról szónokol, miközben százezrek menekültek el, mert nincs munka, Európa legjobb köznevelési rendszerét vizionálja, holott az oktatásban sokkal nagyobb a lemaradásunk, mint az életszínvonalban vagy a gazdasági fejlettségben, és minden „reformmal” mélyebbre ássuk a saját sírunkat, dübörgő gazdaságunkat pedig egy pillanat alatt sztendbájra rakta, amikor az Audiban nyáron egy hónapra leállt a termelés.

A lakosság nagyobbik felének még élő, személyes emlékei vannak egy korról, amikor minden fronton sokkal jobban teljesítettünk, aztán mégis úgy alakult, hogy csak a hanyatló Nyugat sorozatos gyorskölcsönei mentettek meg az összeomlástól. Tény, hogy a nyugati életforma sem jött be annyira, ahogyan vártuk, ettől azonban még mindenki tudja, hogy putyini út, amire most  ráfordultunk, nem oda vezet, ahová menni szeretnénk. Az a teljesítmény, amivel csak mi vagyunk elégedettek, az pontosan annyit ér mint a beismert kudarc...