Kedvenc blogomon olvastam az Ami a Csepeli Hírmondóból kimaradt… c. sorozat újabb számát. (csepeliek.blog.hu, 2014. október 27.) Az írás egyik része, a Csepeli Hírmondóban megjelent „Hungarikumok és csepeli büszkeségek-…”c. cikkel, illetve annak egyik részével, az október 11-i „kampányrendezvényen” kiosztott kitüntetésekkel foglalkozott. Érdekelt a téma. A csepel.hu-n rögtön meg is kerestem a csepeli díszpolgárok listáját. Kutakodásomat a következőkben foglalom össze, előrebocsátva, hogy csak a Csepel Díszpolgára címmel kitüntetettek névsorát tekinthettem át. A 2011-ben alapított, Csepel Örökség kitüntetéssel elismertekről és a Csepel Szolgálatáért díjazottakról ugyanis nem találtam semmilyen nyilvántartást az önkormányzat honlapján. Őket kevésbé becsüli a csepel.hu szerkesztője.
A Csepel Díszpolgára címet rendszerváltás után az első képviselő-testület alapította meg. A 2/1993.(I.26.) sz. rendelet 2. §. (1) bekezdésében ez olvasható: „Csepel Díszpolgára cím adományozható a település érdekében végzett kiemelkedő eredményességű, maradandó értékű, közmegbecsülést kiváltó tevékenység elismeréseként.”
Azóta huszonegy év telt el. Hetvennyolcan, évente majdnem négyen kaptak Csepel Díszpolgára kitüntetést. A 2010-es önkormányzati választásokig, 17 év alatt, 36-an, évenként maximum két fő, míg az utóbbi négy évben 42-en kapták meg Csepel legmagasabb elismerését.
Az 1993- 2010 közötti időszakban kitüntetést kapottak között hét olimpiai bajnok (akkor még voltak olimpiai bajnokaink) nyerte el a magas elismerést. A teljes névsorban olyan neveket olvashattam, mint a posztumusz díjjal kitüntetett Weisz Manfréd, Vermes Miklós, Vályi Hugó. Említhetném az 56-os hősöket és Bácsi Józsefet, a volt Csepel Művek Központi Munkástanácsának 1956-ban megválasztott elnökhelyettesét, Kovács Sándor nyugalmazott dandártábornokot. Elismerést kapott Zsolnai László nyugdíjas csepeli gyárigazgató, Glatz Ferencet akadémikus, Csepeli Szabó Béla költő, dr. Kreisz Károly orvos, Muray Róbert Munkácsy díjas festőművész és nem utolsósorban, Rost Andrea Kossuth díjas, világhírű operaénekes is. Közös jellemzőjük, hogy mindegyik csepeli volt, vagy hosszú éveken dolgozott Csepelen, a csepeliekért, és szerzett sokfelé a világban megbecsülést, elismerést Csepelnek.
Németh Szilárd polgármester évente több mint 10 Csepel Díszpolgára kitüntetést osztott ki. Van közöttük sok, valóban tiszteletreméltó személy, például a posztumusz díjjal elismert Prokop Péter, vagy Benedek Ferenc öttusaedző, dr. Bolla Dezső csepeli történész, Csurgay Árpád akadémikus, Szegedy Lujza, Krassói Kornélia pedagógusok. A rangos érdeméremmel elismertek között azonban találtam több olyan kitüntetettet is, akinek, ismereteim szerint, semmi köze nem volt Csepelhez, nem élt, dolgozott itt, nem végzett semmi „kiemelkedő eredményességű, maradandó értékű, közmegbecsülést kiváltó tevékenységet” Csepel érdekében. Nevüket azért nem írom le – bár néhányuknak, például a „parlamenti padtárs”, vagy a „volt first lady”, csepeli elismerésének kritikájával már találkoztam egy-egy blogozói hozzászólásban –, mert valószínűleg nem ők kezdeményezték elismerésüket.
Minderről Mosonyi Aliz Magyarmesék c. egyik ismert meséje jutott az eszembe. „Volt egyszer egy kedves király, aki nagyon szeretett kitüntetéseket adni” – írja a mesében. A mesebeli király kitüntetett embereket a 42-es lábukért, megnőtt hajukért, sajtszeretetükért, csíkos zoknijukért. Azonban, amikor a magyarok jelentkeztek a kitüntetésekért, elfogytak a nagyobb kitüntetések, amiért a magyarok megharagudtak rá. „Rossz király vagy, nem vagy kedves!” – mondták.
A fenti számok bizonyítják, Németh Szilárd is szeretett kitüntetéseket osztogatni. Polgármester volt, de ilyenkor királynak érezhette magát. Először megszüntette az előző kitüntetési rendet, újat alapított, majd ha a politika úgy diktálta, átíratta. Az érvényes rendelet három év alatt ötször lett módosítva. Végül elérte, hogy bármikor, bárhol, ha kedve, pontosabban, ha királyi kedve úgy hozza, kioszthasson néhány elismerést. Idén még azt is jóváhagyatta fülkeforradalmi, gombnyomogató frakciójával, hogy a kitüntetettek anyagi elismerésben is részesüljenek. A Fideszben megszokott módon, 2011-ig visszamenőleg.
Mégis rossz királynak bizonyult. Április 6-án ugyanis a csepeliek nem választották újra. Valószínűleg azért, mert nem kilóra osztogatott kitüntetéseket vártak tőle. Ők is nagyobbat, többet szerettek volna: emberséget, munkát, illetve annak tisztességes megbecsülését, korrekt együttműködést mindenkivel, aki Csepelért, a kisebb és nagyobb közösségekért, az itt élők boldogulásáért dolgozik.
V O X
