A csepeli önkormányzat Fideszes vezetői nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a normáktól és a távlati elképzelésektől elrugaszkodva, kizárólag az indulatokra és a felszínes megoldásokra koncentráljanak. Így volt ez tegnap is, amikor a testület ritka nagy összhangban, (kizárólag az én ellenszavazatommal) vita nélkül megszavazta azt a közterületek rendjéről szóló előterjesztést.

Azt, ami a tegnapelőtt még az ellenzék által nagyon bírált fővárosi rendeletnek a csepeli leképezése. Úgy látszik, a csepeli ellenzéki képviselők különvéleménnyel rendelkeznek pártjaik központi állásfoglalásával szemben és szavazataikkal is támogatják, a hajléktalanok, szegények, kirekesztettek számára a Fidesz által kínált megoldásokat Csepelen.

Új tendencia látszik kialakulni a Fidesz éra csepeli területén. Bekerítés a neve!

A Vízmű lakótelep bekerítéséhez, beléptető rendszer kiépítéséhez szavazott meg a testület közel 10 millió forintot.

Ennek a tendenciának a folytatásaként vajon szándékukban van-e bekeríteni Csillagtelepet, a sétányokat, a Simon Bolivárt, a Béke teret, a városközpontot, az Ady lakótelepet és így tovább, a végén az egész kerületet?

Erre a kérdésemre Balogh Ernő a Fidesz korábbi roma referense cinizmussal vádolt.

Én meg azt mondom, hogy nem csupán cinikus, hanem egyenesen bitang az, aki ezt a jóérzésű embert arra kényszerítette, hogy sajátjai ellen forduljon. Mert a krízis ilyen mértékű kiteljesedése, a mélyszegénység ekkora mérete, és ennek a mind vaskosabb néprétegnek a magára hagyása és kirekesztése a Fidesz politika valósága. Ők lettek terhesek a csepeli Fidesznek, őket akarják kerítéssel kiszorítani a vízműről. Ezt talán fizikailag meg is tehetik.

De hogyan fognak gátat szabni a járványoknak, a deviancia más velejárójának?

Mindenki tudja, hogy a problémát a Budapest belvárosából embertelen rendelkezésekkel kiszorított hajléktalanok és nincstelenek okozzák. Az is nyilvánvaló, hogy ezek között sok a roma polgártársunk. Azok az okok, melyek a Vízmű bekerítésénél indokként felmerültek máshol is léteznek.

De a valóságot a társadalom kettészakítottsága, a mérhetetlen méretű és mélységű szegénység kezeletlen magára hagyása tükrözi. Ezt érzik a lakók, és a társadalmi problémákra fizikai megoldással reflektálnak. A közrendet veszélyeztető devianciákat kerítések építésével nem lehet megvédeni, csak elmérgesíteni! Jogrendszerünkben megvannak (voltak?) azok a lehetőségek, amelyek a közrend fenntartását garantálhatnák.

A csepeli önkormányzati vezetők ismerik is ezeket.

A rendőrség igénybevétele, és a közterület felügyelet felduzzasztása, a katasztrófavédelem pénzelése éppen ezt kellene, hogy szolgálja. De a rendőröknek önkormányzati támogatásból nem a sétáló utcában, a polgármester rendezvényein, hanem a kerület neuralgikus pontjain kéne tevékenykedniük. A polgármesteri hivatal és intézményei több mint hetven gépkocsival rendelkeznek. Kiemelkedik ebből a közterület felügyelet, amelyik még terepjárót is használ. Megvannak, hát az eszközök is a rend fenntartására.(A kutyákat meg gumibotokat most fedje homály)

Ezek az eszközök azonban rossz helyen, rossz minőségben, rossz vezetéssel, hibásan működnek. A szent Imre téren éjjel nappal vigyázzák a „revíziós emlékművet” meg a polgármestert. Az állami ünnepségeken figyelik és büntetik az ellenzéki pártok embereit.

A parkolókban lesik a munkába igyekvő embereket, a gyermeküket kocsiba rakó kismamákat, az öregeket, elesetteket, a piaci bevásárlókat, az ellenzéki képviselőket és tízezres bírsággal sújtják őket, miközben irodájukban lóg a „ne büntesd meg” listája.

Magárahagyottságában csoda, hogy a vízmű lakói a bekerítésben látják védelmük kulcsát? Nem ez a csoda.

A csoda az, hogy ezek a hozzá nem értő emberek megmételyezhetik, átalakíthatják Csepel tradicionálisan emberséges, szolidáris gondolkodását!

Forrás: Horváth Gyula weblapja