A MÚOSZ Székház földszinti Mikszáth-termében mutatták be Fehér György egykori csepeli újságíró
Utazás Parkinzóniába – Egy parkinson-beteg naplója című könyvét. Az 58 éves szerzővel Kun Zsuzsa műsorvezető beszélgetett, művéből Gesztesi Károly színművész olvasott fel részleteket.
Mindig szívszorító, ha egy ember betegségéről és elesettségéről hallunk, olvasunk. Talán még közelebbinek érezzük magunkhoz a történetét, ha egy pályatársról, kollégáról van szó. Ambivalens ugyanakkor megélni, ösztönös idegenkedésünket, távolságtartásunkat, melyet azonban le kell győzzön a szolidaritás, az emberi humánum! Felemelő látni, hitet és reményt ad az a küzdelem, emberi tartás, amit és ahogyan Fehér György rokkant-nyugdíjas újságíró, az Autósélet korábbi főszerkesztője, az egykori Csepel újság volt munkatársa a Parkinson-kórral szemben folytat. Írásai magáért és sorstársaiért beszélnek – ajánlotta jó szívvel Brenyó József, az IAT Kiadó ügyvezetője.
Gyurival levélben tartjuk a kapcsolatot. Levelezünk, mert Gyuri messze él innen, Parkinzóniában. Parkinzónia olyan hely, ahonnan
nem hallatszik ki a szó, legalábbis Gyuriét nem érteni. Ezért marad az írás, félreértések elkerülése végett. Parkinzónia érdekes, különleges, földi halandóra veszélyes világ, teli rejtélyekkel, megoldandó feladványokkal. Napi feladatokkal. Túlélőjáték – írta Tóth Gábor Ákos, a 192 oldalas könyv szerkesztője.
Egy rendhagyó napló, nem az ismert, hagyományos napló formájában megírt, eseménytörténet. A betegség felismerésétől, az akkori és azóta megélt sorsdöntő történések kronologikus sora, frappáns, sokat mondó és sűrűn telehintett stáció-alcímekkel. Itt nem a stáció keresztúti jelentése (bár a kereszt hordozása átvitt értelemben megállja a helyét), hanem az emlékek állomásairól van szó. A könyv utolsó bejegyzéséig életrajzszerűen vezet végig egy élettörténeten keresztül – a közben be-bevillanó régi emlékeket felidézve – a gyermekkoron át a felnőtté válásig, aztán őszintén, önsajnálat nélkül, sőt ebben a lehetetlen helyzetben nem szokványos öniróniával beszél sajnálatos betegségének kezdetéről, a annak mostani, visszafordíthatatlan tényéről. Ez az írás Fehér György életének emlékképeivel betekintést enged betegségének hétköznapjaiba, a kór leküzdésének, elviselésének heroikus küzdelmeibe. Tisztelet, tisztelet, nagyon-nagyon sok tisztelet Fehér Györgynek és Családjának! – írta Nagy Anna lektor a hátsó borítón.
Forrás: Zetapress
