Németh Szilárdnak van néhány ellensége Csepelen, ezek közé tartozik a Csepeli Munkásotthon is, amit a helyi Fideszesek csak kommunista fészekként emlegetnek. A probléma lényege arra vezethető vissza, hogy az országgyűlési választásokon Csepelen csúfosan megbukott rezsibiztos polgármesterként mindent megtett azért, hogy megszerezze a Csepeli Munkásotthont, de nem járt sikerrel. A Munkásotthon – amelyben az ország egyik legszebb szecessziós színházterme található – ugyanis sosem volt tanácsi vagy önkormányzati tulajdonban, így jogilag nincs fogás rajtuk. Ha a városvezetés együtt szeretne velük működni, akkor tárgyalni kellene, kompromisszumot kellene kötni. Németh Szilárd azonban erre alkalmatlan személy, csak megy előre, és mindent összezúz ami az útjába kerül.
Maga a Munkásotthon történelmileg kétségtelenül kötődik a munkásmozgalmakhoz, hiszen az 1920-as években a munkások által vásárolt téglajegyekből, valamint a Szociáldemokrata párt és különböző szakszervezetek támogatásából épült fel. Persze ez Németh Szilárdék szerint bűn, szerintem meg megsüvegelendő. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy
már a második világháború előtt is hadjáratot folytatott az akkori jobboldali községi vezetés a Munkásotthon ellen, mert azt a kommunisták fészkének tartották (Tényleg, nem viccelek. Már akkor is ilyen színvonalú jobboldali politikusok voltak Csepelen). Mindenképpen meg akarták szerezni az intézmény tulajdonjogát, de nem jártak sikerrel. Pedig megvonták a moziengedélyét (hiszen az Csepel község tulajdona volt hivatalosan), majd egy lakáshivatali engedéllyel próbálták lenyúlni az intézményt. A gyár dolgozói azonban élő láncot vontak a Munkásotthon köré, a község vezetése pedig meghátrált. Mondjuk a moziengedélyt nem adták vissza. Végül az csepeli községi vezetés magánadományokból inkább épített egy másik kultúrházat, és az önkormányzat annak az üzemeltetését támogatta.
A második világháború után értelemszerűen nem volt probléma a helyi politikusok és a Munkásotthon között, azonban a rendszerváltáshoz közeledve nyilvánvalóvá vált, hogy a Csepel Művek szétesik. Így végül az a megoldás született, hogy 1991-ben az egykori Csepel Művek vállalatai hozták létrehoztak egy alapítványt, ami mai napig is üzemelteti az intézményt. Az önkormányzatnak korábban jó volt a kapcsolata Munkásotthonnal, a csepeli képviselőtestület rendszeresen ott tartotta például az ülését, illetve rendszeresen hozzá is járult az üzemeltetéshez. 2010 után azonban megváltozott a helyzet: Németh Szilárd polgármesterként felrúgta a korábbi együttműködési megállapodást, a csepel.info nevű honlapon (mely az egyik alpolgármesterhez, Ábel Attilához kötődik) rendszeresen támadást intéztek az intézmény ellen. Németh Szilárd csak és kizárólag az erőben hisz, így egyeztetés és megbeszélés helyett többször is megpróbálta egyszerűen megszállni az intézményt. Folyamatosan azzal támadják a Munkásotthont, hogy átláthatatlan a működése. A kuratórium ilyenkor meg mindig elmondta, hogy a gazdálkodásuk a törvényi szabályok szerint átlátható, illetve a felügyelőbizottságban önkormányzati delegált is van. Volt aztán feljelentés, meg vádaskodás, sőt a csepeli iskolákat eltiltották a Munkásotthon igénybe vételétől, de Németh Szilárd nem ért el eredményt. Pedig ha leül tárgyalni a Kuratóriummal, akkor talán legalább részben birtokon belül lehetett volna kerülni, de ez a hajó már elment, itt már évek óta nyílt háború zajlik, és ennek az egyik fél bukásával lesz csak vége. Jogi úton is próbáltak birtokon belülre kerülni Szilárdék, mondván ma már a 10 alapító közül egy sem létezik. Próbálták az egyik felszámolás alatt álló alapító cégtől megszerezni a tulajdonjogot (Siemens Transzformátor Kft.), majd azt a jogi kiskaput próbálta kijátszani, hogy az alapító cégek megszűnése után az alapítói jogok a bíróságra szálltak át. Ezt követően azt akarták elérni jogi úton, hogy oszlassák fel a kuratóriumot, és az újonnan létrejött testületbe már ők nevezhessenek ki tagokat. Persze a folyamatosan háború miatt sok tízmilliós forrásoktól esett el a Munkásotthon.
Németh Szilárd és a helyi Fidesz cinizmusát mutatja, hogy legutóbb azt a pofátlanságot is megengedték maguknak, hogy felajánlottak 30 millió forint támogatást a Munkásotthonnak, ha Németh Szilárdot beteszik a felügyelő bizottságba, illetve Németh Szilárd haverjait beteszik a kuratóriumba. A hátsó szándékukat jól mutatta, hogy a 30 millió támogatásért cserébe nem konkrét kulturális teljesítmény vártak volna el (pl. konkrét programok szervezését, a helyi közéletben vállalt további feladatok átvállalását), hanem csak és kizárólag a saját pozícióikat követelték a kuratóriumban és a felügyelő bizottságban.
Az Alapítvány közben próbált gesztusokat tenni. Ennek részeként nevezték ki Darvasi Ilonát a Munkásotthon élére, aki egyéként a magánéletben Nemcsák Károly felesége. Ez azonban nem volt elég Németh Szilárdnak, így tovább folytatták a politikai bosszúhadjáratot.
És itt jutottunk el a mostani hajmeresztő történethez: Németh Szilárdék világosan megüzenték nemrég a kuratóriumnak, hogy vagy behódolnak önként Szilárdnak, vagy bevetik a titkos fegyverüket. Persze nem tudtuk miről van szó, de múlt héten kiderült. Németh Szilárd önálló képviselői indítványt nyújtott be az Országgyűlés elé (T/5128 Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény, valamint a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény módosításáról), mely a Munkásotthon nevének említése nélkül, de a Munkásotthon lenyúlásának törvényesítését tenné lehetővé. A törvényjavaslat kimondja, hogy ha egy önkormányzati feladatokat ellátó közhasznú alapítvány alapító meghalnak, vagy az alapító cégek jogutód nélkül megszűnnek, és az alapítói jogok a bíróságra szállnak át, akkor az alapítói jogok gyakorlása az települési önkormányzatra száll át. Még azt a cinikus passzust is beleíratott a javaslatba, hogy ilyen helyzetben a kuratórium egy tagjának, vagy a kuratórium elnökének kell elmenni a képviselőtestülethez, hogy javaslatot tegyen az alapítói jogok gyakorlójának személyére. Magyarul bújtatottan azt szeretné elérni a törvénnyel, hogy Nagy József, a kuratórium elnöke menjen be a csepeli városházára, és javasolja Németh Szilárdot az alapítói jogok gyakorlójának. Ekkora pofátlanságot már rég láttam.
Mint Csepel és Soroksár országgyűlési képviselője mindent meg fogok tenni az Országgyűlésben, hogy ezt megakadályozzam, de ha a Fidesz ezt át akarja engedni, akkor nem tudunk mit tenni. Egyszerűen pofátlanságnak tartom, hogy egyedi ügyre törvényt akarnak alkotni. Egyszerűen felháborító, hogy más vagyonát le akarják nyúlni. Egyszerűen szánalmas, hogy tárgyalás helyett háborúznak. Másrészt megígérem, hogy amint döntési pozícióba kerülünk Csepelen, úgy egyszer és mindenkorra rendezzük ezt az ügyet a kuratóriummal. Tárgyalásos úton. Ahogy azt kulturált emberek között szokás.
Forrás: Szabó Szabolcs blogja
