Az Üllői úti klinikák egyike előtt a járdán békésen parkolt egy kórházi ágy, benne a félmeztelen beteggel, mellette a táskája, s mindketten gondosan betakarva. Az autók jöttek, mentek, a járókelők úgyszintén, de a fal mellett, a kórházi ágyon fekvő betegre a többség pillantást sem vetett. Aki mégis, annak – állítólag – fülig szaladt a szája, azt gondolván, valamilyen kandikamerás átverés szemtanúja. Egyetlen ember akadt csak a járókelők között, aki odament az ágyon fekvő férfihez és megkérdezte, segíthet-e valamiben.

Csak ültem és néztem a kereskedelmi tévé rövid tudósítását, mint az egyszeri paraszt bácsi a zsiráf ketrece előtt: ilyen állat aztán tényleg nincsen!

Hogyan kerülhetett a beteg ágyastól az utcára? Békésen feküdt a szobájában, amikor arra járt egy betegtologató, s megkérte, ugyan tolja már ki az utcára, szeretne rágyújtani? Vagy elindultak vele az egyik épületből a másikba, röntgenről CT-re, (furcsa mód az Üllői úti járdán), de a betegszállító útközben kapott egy sürgős telefont, hagyja Pista bácsit, Juli néni fontosabb… Aztán elfelejtette az egészet, Pista bácsi pedig jó ideig parkolt az árnyékban a fák alatt.

De ez még semmi. A tudósításból kiderült, hogy a beteg egyik környező klinikának sem hiányzott. Nem hiányzott a mentőknek sem, ők biztosan nem felejthették az utcán a bácsit, ugyanis nem olyan ágyakkal szállítanak. (Nem azért mert ilyen nem fordulhatna elő, csak az ágy miatt!)

Nem tudok másra gondolni, ufók hagyták ott az utcán a beteget. Vagy Nyíregyházáról jött az illető az önjáró ágyával, de éppen az Üllői úton kifogyott belőle az üzemanyag.

Somfai Péter

Forrás: Népszava