Szülő tartotta meg az irodalomórát az egyik miskolci szakközépiskolában, írja Doros Judit a Népszabadságban.  A magyartanárnak ugyanis az új tanévben még nem volt ideje bemenni az osztályba.

Ez nagyon jó hír; mondhatnánk úgy is, némi fény pislákol végre az alagút végén. 2015 őszére Balog miniszternek és csapatának sikerült olyan magaslatokra emelni az oktatást, hogy iskola és szülő soha nem látott harmóniában garantálja a szépreményű ifjú nemzedékek magas színvonalú oktatását.

Főleg, hogy az irodalomórára beugró szülő magyar–ének szakos tanárnő, aki ráadásul állástalan, így a tanárokkal ellentétben nincs kifacsarva, s hosszú idő után először veszi észre magán, hogy nem idegesíti a diákok jelenléte. Azon, persze, ne lepődjünk meg, ha az illetékesek szigorú vizsgálatot indítanak, és megállapítják, hogy az állástalan tanárnő veszélyes jelenség: délelőttönként iskolák körül ólálkodik, beles a tantermek ablakain, s ha valamelyik osztályból csak egy percre is kimegy a tanár, azonnal a helyére ugrik és leadja az anyagot.

Nehogy azt higgyük, hogy az állástalan tanárnő egyedül van, kirúgott fizika- és matektanárok állnak lesben, és ez társadalmilag kifejezetten hasznos. A beugrás ugyanis ma már az élet minden területén csak jobbat hozhat, mint ami van.

Néhány évvel ezelőtt egy mátészalkai bírónő borzolta a kedélyeket azzal, hogy súlyos leterheltsége okán maga helyett a lányát küldte be a tárgyalásra, aki aztán szakképzettség nélkül is meglepően bölcs és igazságos ítéleteket hozott.

Ha azt vesszük, hogy még mindig túl sok a pedagógus az országban, s a bérükkel meg a folytonos krétarendelésükkel csak viszik a pénzt az iskolákat fenntartó Kliktől, akkor még gazdaságos is a beugrás. Az nem lehet, hogy egy átlagos, harmincfős osztály ne tudjon produkálni két-három olyan szülőt, aki képes néhány szót összefüggően elmotyogni; ha Czunyiné köznevelési államtitkár asszony barátnőjéből gimnáziumi igazgatót lehetett csinálni, akkor egy átlagos háztartásbeli anyuka miért ne tudna egy osztályt akár a ballagásig is elvinni, aminek fejében a Klik díjat is felszámolhatna terem- és diákhasználat címen.

Jó is, hogy ez eszünkbe jutott, mert nemrég írtunk egy nagyatádi nyugdíjasról, aki a fájdalomtól nem bírta kivárni, hogy időpontot kapjon az érműtétjére, ezért saját kezűleg vett ki otthon a combjából egy félcentis vérrögöt, a későbbi kórházi vizsgálat szerint eredményesen, mert mindjárt helyreállt a keringése. Akkor lényeglátón mutattunk rá, hogy igen, ez a jövő útja.

A kormány most azt hiszi, hogy a menekültáradat árnyékában nem veszi észre a lakosság, hogy a magyar reformok továbbra is zökkenőmentesen működnek, az oktatás és az egészségügy kifejezetten szárnyal, intézményei pedig a módszereiket tekintve felnőttek a kabinethez. Ezt azért mondjuk, mert a nagyatádi önműtő nyugdíjas már meg is kapta az ügyvédi felszólítást, hogy a betegségére vonatkozó összes dokumentumot adja át. A hírek szerint ugyanis a kórház be akarja perelni az önerősen meggyógyult férfit; magunk is kíváncsian várjuk, hogy milyen címen.

Már azon túl, persze, hogy a férfi egy műtéti beavatkozás örömétől fosztotta meg a kórházat, hiszen, mint általában a magyar egészségügyi intézményeknek, nekik is lasszóval kell fogniuk a betegeket. A per kimenetele mindazonáltal kérdéses, a honi viszonyokat ismerve még az is előfordulhat, hogy a kórház kéri majd a műtét előtti állapot visszaállítását; kérdés, hogy megvan-e még a vérrög.

MEGYESI GUSZTÁV

Forrás: Népszabadság