Gyalázat, el nem múló szégyen, amelyet még a dédunokáink is érezni fognak e hónapok miatt, amelyek kedden  tetőztek. A kőszívű embertelenség, a nemzetközi jogi előírások iránti cinikus közöny és a rövidlátó, számító ostobaság üli torát Magyarország déli határán. A „menekültügyi eljárások” ócska színjátéka, az átvert menedékkérők, akikkel aláíratják, hogy illegálisan lépték át a határt, noha nem ezt tették, a tökéletes közöny az iránt, hogy Szerbia mit kezd ezzel a kezelhetetlen helyzettel, hogy mivé eszkalálódhat ez az egész, a román határszakaszra tervezett kerítés, fel sem lehet sorolni, hogy egyetlen rövid nap mennyi szégyenkeznivalót hozott nekünk.

Az ENSZ menekültügyi főbiztosa ugyancsak kedden arról tájékoztatott, hogy az idei migrációs krízis fő oka az Európába igyekvő szír menekültek számának megugrása volt, a Frontex európai határügynökség beszámolója szerint négyből hárman háború verte szírek voltak azok közül, akik a múlt hónapban a most lezárt balkáni útvonalra léptek.

Csak hogy tudjuk, kik ellen viselünk hadat Európa védelmezőiként.

És ne mutogassunk Orbán Viktorra. Nem ő ölte ki a könyörület maradékát a szívünkből, bár felismerte, hogy így van, használja, és igyekszik – fényes eredménnyel – tovább rontani a helyzetet.

De nem ő, hanem mi közösen csináltunk olyan helyet a hazánkból, amilyennek most mutatkozik. Annak, ami történt, Orbán Viktor és nyomában Vona Gábor nem oka, hanem logikus következménye. (nol.hu)