Úgy fest, hogy Orbán, Rogán, Lázár stb. urak a szerveződőben lévő sztrájkokat és demonstrációkat egyszerűen magukra húzzák a három éve szünet nélkül kántált sikerjelentésekkel: olyan nincs, gondolhatja bárki, hogy ha ekkora királyok vagyunk, akkor pont a vasutasoknak, buszvezetőknek, orvosoknak, tanároknak, szociális munkásoknak, közgyűjteményieknek (iskoláknak, kórházaknak, házaknak...) ne juthatna egy kicsivel több.

Hogy miért járna, azt szinte indokolni sem kell: a legtöbb érintett szférában 2008 – de például a közgyűjteményi-közművelődési szegmensben 2002 – óta nem volt emelés, azóta a jövedelmek nagyon nagy százalékát megette az infláció. Sőt, a polgári jólét küszöbén arról is illene beszélni, hogy

miért adja oda a német állam az országban megtermelt GDP sokkal nagyobb hányadát munkabérként az embereknek, mint a magyar – vagyis hogy ­miért a „kizsákmányolásban", és miért nem mondjuk a termelékenységben vagyunk ilyen extra hatékonyak.

Nem kevés közpénz felhasználásával maga a kormány állította elő azt a kommunikációs keretet és közhangulatot, amelyben a „nincs rá pénz" már egyszerűen nem használható érvként. Saját csapdájukban landoltak. Olyan embert ugyanis talán még a legbigottabb fideszesek között is csak elvétve találni, aki szerint a spórolást az iskolán és a kórházakon, a pénzszórást viszont a Puskás Akadémián kell elkezdeni.

Forrás: Hargitai Miklós (nol)