Az idei irodalmi Nobel-díjas Bob Dylan versét magyarra fordította Kalocsai Imre
Nem is oly régen, öltözhettél szépen
Lefitymálva nézted, a többiek, hogy élnek – így volt?
Az emberek szóltak: „Kislány vigyázz jobban,
A veszted felé rohansz” mégis azt gondoltad – nem komoly!
Megszoktad, dölyfösen
Beszélj mindenkivel.
Nem vagy már oly hangos,
Nem vagy már büszke most,
Hogy lám ide-oda lejmolsz vacsorádért.
Refrén: Hogy bírod ki? Hogy bírod ki?
Távol szülőföldedtől, régi ismerősöktől,
Mint egy száműzött, mint egy gördülő kő?
A legjobb iskolába jártál, nos rendben
Magányos kisasszony, csak elpuhultál benne – ugye tudod?
Nem tanított senki, hogyan kell élni
Kívül az utcán, de most már te is – megszokod!
Sosem jársz, azt mondtad
Egy úton csavargókkal
Elfogadod, hogy nem adnak ki,
Szemükbe nézel s megkérdik:
„Ha velünk tartasz s feljössz, nyélbe üthetnénk”
Refrén: Hogy bírod ki? Hogy bírod ki?
Távol szülőföldedtől, régi ismerősöktől,
Mint egy száműzött, mint egy gördülő kő?
Sosem mentél le a szemfényvesztők közé,
Hogy megmutathassák link trükkjeik zömét, - hogy felismerd
Sosem értetted meg, hogy nem lesz ez így jó
Nem kellene most hagynod, bárki beléd rúgjon, ha átver
Csak a „fémcsikót” hajtottad,
Kényes diplomatáddal.
Nehéz volt rádöbbenned
Ő nem az, akinek vélted
Miután mindent ellopott tőled, amit csak tudott.
Refrén: Hogy bírod ki? Hogy bírod ki?
Távol szülőföldedtől, régi ismerősöktől,
Mint egy száműzött, mint egy gördülő kő?
Mindenek felett, mint egy hercegnő
Díszes hölgyek isznak, hogy nekik bejött – a tekintély
Ékszerüzletüket váltogatják folyton
S neked gyűrűdet zaciba kell adnod, hogy megélj.
Oly jól érezted magad,
Napóleon rongyaiban
Kövesd sorsát, téged hív.
Semmit sem veszthetsz, semmid sincs.
Most láthatatlan vagy, hisz nincs mit rejtegessél.
Refrén: Hogy bírod ki? Hogy bírod ki?
Távol szülőföldedtől, régi ismerősöktől,
Mint egy száműzött, mint egy gördülő kő?
