A Fidesz katonai szellemben szervezett párt. A hadvezér és az ellenségkép tartja össze, harci készenlétéről folyamatosan gondoskodnak. Szigorú hierarchiája van, amelyben a felső parancsról nemigen lehet vitatkozni. Feltétlen hűséget vár a zsoldért, legjobb katonáinak olykor szabadrablást engedélyez. Nem csoda, hogy dezertálásnak tekinti, ha valaki, akit egyszer besoroltak (besoroztak) a táborba, leveti az egyenruhát és az egyenjelszavakat.
Ám vannak, akik nyilvánosan vállalják ezt. Nem tartják magukat katonaszökevénynek, hiszen katonának sem tartották soha. Átléptek a lövészárkon, de nem lettek baloldalivá, ellenkezőleg: ők azok, akik maradtak igazi konzervatívok, miközben a kormánypárt már rég nem az. Szentpéteri Nagy Richard írja új könyvében: „A konzervatív felfogásrend arra tanít, hogy működő intézményeken csak nagy körültekintéssel, megfontoltan és csak a szükséges mértékig célszerű változtatni…A konzervatív politika nem hisz az önjelölt messiásokban, a forradalmi hevületben.” A fülkeforradalom hazugságával indító Fidesz jobboldali ugyan, ellensége a társadalmi egyenlőség eszményének, de nem konzervatív. Szélre tolódó, vezérelvű, radikális jobboldali párt.
Aki nem menetel tovább a haddal, az
dezertőr. Apám is katonaszökevénynek számított, amikor a maga részéről 1945 elején befejezte a világháborút, és nem lépte át az osztagával a határt. Ilyenfajta dezertőrök azok a konzervatív értelmiségiek, akik nem hajlandók átlépni egy határt, és a háborúskodásból is elegük lett. Sok jóban nem reménykedhetnek: a dzsihádisták példul élve eltemetik a dezertőröket. Nálunk persze a dolog csak jelképes: a dezertőröktől biztosan nem rendelnek tanulmányokat, nem kíváncsiak tanácsaikra, hiába kitűnő szakemberek. Igaz, a Wehrmachtból dezertáltakat később rehabilitálták, Bécsben emlékművet is állítottak nekik, de ez még arrébb van.
A legújabb dezertőr Varga Zsolt, magas beosztású kormányhivatalnok, aki kiadta a hadititkokat arról, hogy fideszes politikusok begyűjtötték a nyugdíjasok adatait, listát kértek a méltányossági nyugdíjemelésben részesültekről, akiktől aztán „hálából” szavazatot követeltek. Állással kellett jutalmazni a képzettség nélküli kopogtatócédula-gyűjtőket, legtöbbször a szociális és gyermekvédelmi ágazatban, mert a kormány annak a teljesítményére fütyült a leginkább.
Előtte Lukácsi Katalin lépett ki a KDNP-ből. Nem kár érte, azelőtt is kakukktojás lehetett. Katolikusként a hittudományi főiskola mellett elvégezte a rabbiképzőt is, a zsidó-keresztény párbeszéd érdekében. Méghogy párbeszéd? Micsoda hülyeség! „Olykor megkaptam, hogy zsidóbérenc vagyok, de inkább hasznos idiótának tekintettek, akinek a tevékenységével igazolni lehet, hogy lám, nem antiszemita a KDNP”-mondja. A kormánysajtó rögtön alkalmazta is az eltemetős módszert, persze csak „közéleti értelemben”: „Lukácsi Katalin közéleti értelemben véve, nem létezik. Nincs.” Finoman le is kurvázták: kiment a Pride-ra (juj!), hogy „a segget rázó, kifestett fiúkák társaságában” legyen.
Az Eötvös József Csoport alapítói már korábban „dezertáltak”: Bod Péter Ákos, aki egy ideig még a Fidesz miniszterelnökjelöltje is volt, Chikán Attila, Kádár Béla, Mellár Tamás és a többiek. A nyár elején megjelent kötetük Lakner Zoltán jellemzése szerint „annak hivatalos bejelentéseként értelmezhető, hogy a konzervatív értelmiség tekintélyes figurái többé nem támogatják Orbánt”. „Diadalmenet a zsákutcában” - jellemzi a rezsimet Tölgyessy.
Az, hogy nem támogatják Orbánt, nem jelenti azt, hogy az ellenzéket támogatják. „Ez nem ellenzéki vitakör”-hangsúlyozza Sólyom. Politikai értelemben tényleg nem. Kritikájuk a rendszerrel szemben elsősorban szakmai és morális természetű. Intellektuális és erkölcsi normáikat sérti a silányság. A minőség lázadása az övék. Jeszenszky vitába száll Orbán-hívő fiával: „Ha az a kérdés, hogy a cél szentesíti-e az eszközt, az én válaszom: nem. Orbán válasza az, hogy igen.”
Ezzel ütik a legnagyobb sebet. A rezsim morális legitimitását vonják kétségbe. A Jeszenszky-fiú szerint ez „vernyákolás”, „értelmiségi nyünnyögés”. A 888 a maga keresetlen stílusában erkölcsi kifogásaikat „a morálfallosz lóbálásának” nevezi, a hozzájuk hasonlókat pedig a Trump-kampány szóhasználatával „cuckold”-nak, magyarul férfiatlan, felszarvazott alaknak, az ellenfélnek behódoló „bétahímnek”: „szavazóikat a liberálisok elé vetették, akik szabadon erőszakolhatták őket”.
A rezsim „alfahím”felfogásában a tisztesség férfiatlan, puhány dolog. Mulyaság. Ez az új frontvonal. Egyik oldalon a morális gátlásaitól megszabadult politika, a másikon a normák, az érvek, az elvek rehabilitálásának szándéka. A Fidesz-világ konzervatív dezertőrei nem kedvelik a mai baloldalt, errefelé is van morális kritikájuk bőven. De a velük való igényes párbeszédben alakulhat ki az új társadalmi minimum, a termékeny politikai verseny és váltógazdaság.
Lendvai Ildikó (Népszava)
